Köszöntjük Önöket! Következzenek rövid híreink!

A mai plenáris ülésen a kormányfő szavát adta arra, hogy mostantól a parlamentben érdemi munka fog folyni a megszokott egymásra mutogatás és vádaskodás helyett. Ellenkező esetben készen áll a lemondásra. Az ellenzék szóvivője az ígéretet egyszerű kampányelemnek tartja és a továbbiakban nem kíván foglalkozni a javaslattal.

A magyar autópályák építésében és karbantartásában érdekelt cégek egy forradalmian új építészeti eljárást dolgoztak ki a télen keletkező kátyúk ellen. A tervezet lényege, hogy az eddig megszokott útépítés helyett ezután az autópálya különböző irányokba vezető sávjai nem egymás mellett, hanem egymás alatt helyezkednének el. Így az alsó sávok burkolata kevésbé lenne kitéve az időjárás viszontagságainak, a felső sávok kátyúzását pedig a forgalom alsó sávokra történő terelésével tudják végrehajtani.

A rendőrség új bűnmegelőzési programjának kidolgozásához szeretné igénybe venni az ország jelenleg őrizetben tartott, ismertebb bűnözőit. Az ORFK szóvivője szerint már egyeztettek néhányukkal, így biztosra vehető, hogy a fiatalokat többek között Ambrus Attila fogja a bankrablás és whiskyvedelés helyett a jégkorong szeretetére tanítani, míg Kulcsár Attila közgazdasági ismereteket oktatna az érdeklődőknek. A rendőrség a programot már most sikeresnek ítéli meg.

A nagylaki határátkelőnél elfogtak egy férfit, aki autójában három örményt próbált becsempészni az országba. A határőröknek akkor lett gyanús a férfi, amikor a vámvizsgálat közben idegességet színlelve megpróbált elszívni öt karton zárjegy nélküli cigarettát. A három örményt a csomagtartóban fedezték fel, a vezető először azzal védekezett, hogy rokonai zavarták a vezetésben, ezért zárta őket a csomagtartóba.

A tegnapi, viszonylag stabil nap után ma délután hirtelen zuhanni kezdett a BUX-index. Szakértők szerint ettől még az értéktőzsde teljesen biztonságos, a zuhanás oka mindössze a robotpilóta helytelen beállítása volt, amelyet a kapitány és a másodpilóta sikeresen kijavítottak. A manőver közben senki sem sérült meg.

Egy vállalkozó pert fontolgat cége korrektora ellen, mert a férfi a heti zárás előtt magával vitte a bevétel felét, a tulajdonos emiatt az esti mulatozáskor csupán félrészegre tudta inni magát, majd autóba szállva fának ütközött. A vállalkozó szerint a balesetért a korrektor a felelős, hiszen ha nem viszi el a bevétel felét, akkor ő teljesen le tudott volna részegedni, és akkor biztosan nem ült volna a volán mögé.

Értesülésünk szerint több külföldi sztárcsapat is érdeklődik a magyar bajnokság futballistái iránt. Az MLSz elnöke szerint az elmúlt húsz évben nem tapasztaltak ilyen mértékű érdeklődést, ezért minden erejükkel azon lesznek, hogy az érintett játékosok a lehető legjobbat tudják nyújtani hazai pályán is. A játékosok közül senkit nem sikerült elérnünk, menedzsereik szerint éppen a délutáni pihenőjüket tartják mindannyian.

A hazai popszakma nagyágyúi adtak koncertet a minap egy szórakozóhelyen. Az elsősorban latinos dallamokkal operáló előadók annyira forró hangulatot varázsoltak a színpadra és a nézők közé, hogy az épület füstölgő romjait még ma hajnalban is negyven tűzoltó próbálta eloltani.

A békefenntartók és a dél-becsuánalföldi fegyveres gerillák közötti szüntelen harcok és éhínség sújtotta térségben a nyomor odáig fajult, hogy az állatkertben tartott állatok elemózsiájukat megosztják a ketrecekhez járuló látogatókkal. Az állatkert vezetőjét szerettük volna megkérdezni a helyzetről, ő azonban nem ért rá, mert éppen a páviánok ketrecénél állt sorban.

Az alábbi írás a Debrecen című lap október ötödikei számában olvasható, szerzője Petromán László. Tetszik.

"Nincs semmi baj. Ne hallgassatok a vészmadarakra, minden a legnagyobb rendben. A fő, hogy mindenben egyetértsünk. (Kórus: Éljen a gondolatszabadság! Mindenki szabadon gondolhatja ugyanazt, amit Őfelsége!) Süllyedés? Ez a tények tudatos meghamisítása. Azonnal kinevezek egy bizottságot, hogy kiderítsék, kik terjesztik ezeket az alaptalan híreket! Atlantisz nem süllyed el! Nem süllyedünk. Sőt, emelkeblugy. Pánikkeltblugy. Blugyblugy. blugy." - Atlantisz uralkodója a sziget felemelkedéséről és prosperálásáról az Erik, a viking című filmben.

"Bátor hazafisággal kívánok jó napot! miniszterelnök és sikerkönyvszerző vagyok. Hazudik, aki azt állítja hogy, pedig dehogy. Itt van például ez a sok rémhírterjesztő, akik szerint baj van a költségvetéssel, meg az államháztartási hiánnyal. Semmi nem hiányzik az állam háztartásából, az előbb számoltuk meg Kókával az ezüstkanalakat. Ki az az IMF, meg az Európai Bizottság, hogy kritizáljon minket? Mi itt dübörgünk, ők meg ott a távolban számokat cincálnak, meg csinálják a feszültséget, nyilván Orbán megrendelésére.

Nem lesz 2010-ben euró. Na és? Az eurót nem ekkor, vagy akkor kell bevezetni, hanem akkor, amikor éppen jó. Történelmileg. Azt meg majd én mondom meg, mikor. Örüljön az euró, hogy beengedjük ide. Én mondjuk, euróban tartok pár száz milliót a bankban, tehát hazudik, aki azt mondja, hogy nem lesz 2010-ben euró az országban.

Közgazdászok! Kik azok? Jelent már meg az arcuk könyv címlapján? Na ugye. Szobatudósok. Azt írja az egyik, hogy Magyarország lehet Európa Argentínája. Biztos a focira gondol. Azt mondja, adósságspirál. Én azt mondom, bátorság. Azt mondja, 9%-is rekordhiány, én azt mondom, a buli színe. az UBS Bank, a Morgan Stanley, meg a Reuters gazdasági elemzői fizetett vészmadarak. Úszkáltak már ők a saját maguktól lízingelt úszómedencében? Na ugye.

Bátorság, kreatív könyvelés. Pénteken bejelentettük, hogy idén nem lesz több gázáremelés. Hétfőn bejelentettük, hogy 19%-os gázáremelés lesz. De csak a nagyfogyasztóknak, róluk nem beszéltünk pénteken. A lakosság észre sem veszi, a pékek meg majd kipótolják a gyerek iskolapénzéből a gázszámlát, nem hárítják a vevőkre a többletköltséget, a bevételt úgyis a Vöröskeresztnek adják, ilyenek ezek a pékek.

Közben Európa tovább irigykedik, s megpróbálják a magyar gazdaság nagyívű dinamikus fejlődését, mesés gazdagságát álnok hazugságokkal aláásni. Sereghajtónak, megbízhatatlannak titulálnak minket, a költségvetésünket pedig szánalmasnak nevezik. Hát ők a szánalmasok! Adtak ők már bérbe államtól lízingelt üdülőt az államnak? Na ugye!"

Ezt a cikket én először a mellékhelyiségben ülve olvastam, de nyilván máshol elolvasva is ugyanezt a hatást gyakorolta volna rám. Mármint, hogy bemásolom ide. Más kérdés, hogy ha nem a WC-n kerül a kezembe ez az újság, akkor vajon elolvastam volna-e az írást. Tény, hogy sokkal olvasmányosabb, mint mondjuk az sql_roviden_eleje.doc névre hallgató bitszöny, amelyet hétvégén módomban áll alaposan taulmányozni. A módomban áll kifejezést tegyük egyenlővé az erősen ajánlottal, úgy közelebb leszünk a valósághoz.

Azt mondjuk valaki megmagyarázhatná nekem tudományosan, hogy a 70 éven felüli idős hölgyek és urak vajh’ miért éreznek ellenállhatatlan késztetést pénteken reggel hét órakor arra, hogy kezükben nagy csokor virággal a köztemető felé induljanak, busszal méghozzá, történetesen a 24-essel. Ha nagyon gonosz lennék, mint ahogy nem vagyok gonosz, bizonyára azt gyanítanám, hogy azért sietnek, nehogy ne találják otthon az elhunyt hozzátartozót. De mégegyszer mondom: nem vagyok gonosz. Csak néha epéseket jegyzek meg. Különben is, Shaw találta ki!

Dennis Moore, Dennis Moore, Riding through the land
Dennis Moore, Dennis Moore, Without a merry band
He steals from the poor and gives to the rich
Stupid bitch.

Hogyan fejezzük be? Hmm... Mit szólna egy üldözéshez?

lostprophets - Last summer.

Valós számok és komplex számok. A komplex szám két részből áll: valós részből és képzetes részből. A világnak minden bizonnyal egy szép nagy komplex számnak kell lennie. Különben nem lenne képzeletünk. A valós részét meg ismerjük, néha jobban is, mint valaha is akarnánk. A képzelet viszont... Mérhetetlen szabadságot ad.

A valós és a fiktív entitás ugyanazon dobozba zárva elmélyülten haladt a nagyváros egy forgalmas pontján, amikor is egy igencsak valós gépjármű igencsak valósnak hangzó kürtszava kizökkentette szillogista gondolatmenetének addig zavartalan tovagörgetéséből. A jármű valósnak tűnő vezetője heves kézmozdulatokkal integetett, amennyiben a közeli parkolóba a szintén valós behajtani tilos táblával ellentétben kívánt behajtani. A valós és fiktív entitás gondolataiban ekkortájt olyan ponton tartott, ahol az életösztön némileg csorbul, ezért sebességét meg nem vátoztatva haladt tovább a járdán. A valósnak látszó autós azonban egyre hevesebben káromkodott, ami köztudottan negatív irányban befolyásolja egyes érzékenyebb entitások lelki egyensúlyát. A valós entitás továbblépett, a fiktív viszont nem: hirtelen kétszer akkorára nőtt, hatalmas muszklikat növesztett, a döbbenten ámuló autós szeme láttára pedig kitépte a behajtani tilos táblát, majd precíz, a fizika törvényszerűségeit figyelembe vevő, a lehető legnagyobb kárt okozó mozdulatokkal az alumínium oszlopot párszor hozzácsapta a motorháztetőhöz. Ezután köddé vált, és a valós entitáson kívül a világon senki nem tudta, hogy újra egyesültek, egy dobozban. És a valós entitás azt gondolta: milyen jó, hogy ez csak képzelet! És az autós ezt gondolta: milyen jó, hogy ez csak képzelet! És a fiktív entitás azt gondolta: csesszétek meg mindketten!

Az intézeti rendszergazdáknak vannak néha megdöbbentő, ámde mindenki számára érthető és praktikus ötletei; tegnap például Kiadványszerkesztés órán ezen a gépen dolgoztam:

A böngészőben látható felirat pedig nem más, mint kutatómunka. Rákerestem ugyanis a nevemre, és örömmel konstatáltam, hogy szerény személyem médiatényező lett, ugyanis az Nfol kulcsszóra a Google már nem az új-foundlandi autóklubot vagy egy német nyelven játszható online focimenedzsert talál meg sokszor, hanem jelen oldalacskát és az összes fórumot, ahol valaha is jártam.

És továbbra is barkácsolok a bbLeannel, a sok .rc szerkesztgetése odáig vitt, hogy már a Total Commandert is a konfigurációs fájllal állítom be. De ma is eltöltöttem vagy egy órát azzal, hogy egy újonnan fellelt, area04 névre hallgató vizuális stílus színvilágával harmonizáló színekben pompázó stílust rakjak össze. Egyetlen bajom, hogy a bbLean valamiért nem mutatja a mappastruktúrában a rejtett mappákat, amikre nekem igencsak nagy szükségem lenne, tudniillik az Nfol-home is egy rejtett mappában foglal helyet.

SztupY meg azt írta, hogy rászoktattam őt a sorszámozásra. Meg hogy én érdekesebb vagyok, mint ő. Ezt határozottan cáfolnám; velem valójában harmadannyi érdekes dolog történik, viszont akad némi szabadidőm, amikor mindenféle áltudományos dolgokról írkálok, többnyire baromságokat, a népek meg kajálják. Mondjuk nem valami sokan: így több jut mindenkinek.

Lothar Matthäus úgy gondolta, ő van akkora sztár, hogy egy Magyarország-szerű államigazgatási terület legnépszerűbb showműsorába meghívott személyként húsz perc várakozás súlyosan csorbítaná a jó hírét, ezért hát lefarolt. Fábry meg kínjában - és a magában elmorzsolt több kötetnyi, német fülek számára is egyértelműen negatív kicsengésű félmondat hatására - eljátszotta, milyen lenne ő, ha ő lenne Lothar apó. Egyébként meggyőződésem, hogy a válogatott szövetségi kapitánya nem a várakozás miatt ment haza. Inkább csak beleolvasott a feltenni szánt kérdésekbe, talált köztük egy olyat, ami a válogatott teljesítményére vonatkozik, aztán azt gondolta: Erre meg mi a frászkarikát válaszoljak? Inkább hazament.

Ha engem hívnának meg oda, én biztos nem jönnék haza a felvétel vége előtt. A beszélgetés alatt feszítenék egy pólóban, amire véletlenül fel volna írva jelen oldal címe, az elkövetkező pár napban kapnék úgy húszezer találatot, negyven telefonhívást és két fenyegető levelet; ajtóm előtt toporognának a bulvárlapok héjái (hiénái), majd miután nem engedném be őket, a kerítésen átmászókat pedig ólmosbottal kergetném ki, megírnák rólam, hogy a felvétel alatt be voltam nyugtatózva, különben viszont egy agresszív állat vagyok, aki a háza előtt sínylődő lesifotósokat és riportereket még egy kancsó vízzel sem kínálta meg, sőt, egyes munkájuat végző fotósokat még meg is vertem, akik pert fontolgatnak, amit a bíró az ő javukra ítél, mert nem bizonyítható, hogy az ólmosbot becsapódásának pillanatában a sértett mindegyik testrésze a kerítésen belül tartózkodott, én megígérem eskü alatt, hogy sértettet otthonomban személyesen kárpótolom, majd amikor teljes terjedelmével bejött a kapun, újra megverem a bottal. Gyanús szervezetektől kapok elismerő leveleket, a bőrfejűek kezet ráznak velem a buszon, az ellenőr nem meri elkérni a bérletemet, vizsgák előtt a vizsgáztató közli, hogy ha nem akarok tételt húzni, nem muszáj... De nem hívnak, szerencsére. Azért ólmosbotot szerzek, hátha...

Bush - A tendency to start fires.

Ez ilyen programozós időszak, megint. Reggel méréstechnikán kezdünk azzal, hogy adott két gép, köztük egy Laplink-kábel - soros portot köt össze soros porttal, csak meg vannak fordítva az erek -, küldjünk át adatokat. Vagyis írjunk programot, ami egyfelől átküldi a dolgot, másfelől fogadja a dolgot, amit mi, emberek, elménk minden apró forgatásával a megoldáshoz közelebb kerülvén abba a vékony kábelbe akarunk tuszkolni. Az internet - ha jól meggondoljuk - a pornóképek gyűjtögetésén és a hazai zenei élet nagyágyúinak legújabb rádióslágereinek illegális letöltésén még arra is jó, hogy az ember ötletszűkében keresgéljen használható megoldások után. Nagy kár, hogy a keresgélés eredményeképpen gyakran találja magát az előbbi két tevékenységre utaló oldalakon...

Valahogyan írtunk egy egyszerű kis programot C-ben, méghozzá a Borland C 3.1, DOS alatt futó fejlesztői környezetben. Ez azért érdekes, mert mióta nekem próbálnak C programozást tanítani, kivétel nélkül a Dev-C++ programot használjuk, amiről tudni kell, hogy a nyílt forrású - vagy szabad felhasználású? - gcc fordítót használja ott legbelül, ahová már nem látunk be. Vagyis a kettő nem csereszabatos: az egyikben úgy rendezem a szöveget, ahogy nekem tetszik, a másik egy kósza újsorra is obégatásba kezd és nemhogy nem fut le, még le sem fordul. Csak én, a székről.

És ezek után furcsán néznek rám az utasok a buszon, amikor próbálok magamba fojtani egy nevetést. Most egyébként a blogírás volna az utolsó teendőm, helyette bőszen olvasnom kellene holmi gyalázatos TeX kézikönyvet, amihez egyrészt semmi kedvem, másrészt semmi kedvem, harmadrészt... És még számos érvet tudnék felsorolni, akár a végtelenségig folytatva a sort, de ezt nem teszem, mert akkor sosem érek a végére és a konyhába sem jutok ki egyhamar. Amíg összehajítok egy szendvicset, gondoskodom rólatok is, hiszen megcsodálhatjátok legutóbbi - most up-to-date - asztalkámat, amin szendvics nincsen, más viszont van:

És még zenélek is mellé: System of a Down - Spiders.

Kormos tanár úr nem ért rá - állítólag -, ezért valaki más tartotta meg helyette az előadást. Valaki más, aki nagyon sokat rajzolt a táblára, egyszer még olyat is kért, hogy miután lerajzoltuk azt, amit ő, fogjuk magunkat és hajtsunk végre egy copy-paste-et a füzetben, mert ez a rajz kétszer is kellene nekünk. A hátunk mögött ülő srácoknak nem nagyon tetszett a dolog, be is dobták azt a bizonyos mondatot, amelyet az első japán pilóta feltett a császárnak, amikor közölték vele, hogy ő lesz az első kamikaze-pilóta, azaz: Te normális vagy...?

Determinisztikus gyakorlaton folytattuk a múlt heti, kétféle mozgásegyenlet-számítási módszer eltérését bemutató programunk írását. A gyakvezető az elején megadta a lendületet azzal, hogy a másik csoportnak sem sikerült befejeznie a programot, úgyhogy szerinte nekünk sem fog egyhamar sikerülni - ez úgy jólesett mondjuk -, főleg akkor nem, ha a kilenc emberből hárman csinálunk egyáltalán valamit. A dolgot nehezítette - a C és C++ nyelvek különbözőségein túl - az angol billentyűzethez való hozzászokás teljes hiánya, a Linuxon futó XEmacs szövegszerkesztő szokatlan kezelése és szokásai, meg úgy általában az, hogy a jó kis Windows XP-n remekül elkényelmesedtünk a kattintgatással, ott meg ugyebár keményen kell írogatni a parancssorba is, ami nem is akkora baj, mert totálisan hatékony, viszont akkor Windowsra miért nincs ilyen lehetőség? Az XP-ben a parancssort elindítva a beépített parancsokon kívül mást nemigen lehet használni, azt meg, hogy konzolról irányítsunk más programokat, egyenesen elméleti öngyilkosság. Egyetlen bajom a gépemen lévő Linuxszal az, hogy recseg a hang. És ez elég nagy negatívum. Visszatérve a programírásra, első fordításkor több hibát írt ki, mint amennyi sort én a programba írtam, szóval elég jól sikerült a megvalósítás. Úgy fél órás bugirtás után már lefordult, elkészítette a kimeneti állományt; ahhoz megírtuk GLE-ben a görberajzoló rutint, ami persze a végén nem azt mutatta, amit kellett volna, de ennek is örültünk.

Hazatérvén meglehetősen éhes voltam, aminek oka még a reggelben keresendő, tudniillik megint voltam oktatni, vagy ha úgy tetszik, problémamegoldani. Éppen nyolc óra előtt kecmeregtem kifelé a takaró alól - a mázlista -, kissé beszűkült látóteremben már kezdtek kivehetővé válni az apróbb tárgyak is, amikor telefonon kerestek. A reggeli tehát elmaradt, én meg kénytelen voltam a két kattintásért és a bonyolult folyamatok papírra vetéséért visszautasíthatatlanul a kezembe nyomott zsíros zsetonokat zsebre vágva hazabandukolni szerény hajlékomba, majd a hátizsákomat felkapva előadásra menni. Azért talán megért ennyit az a pár perc, ugyanakkor csorbult egy alapelvem. Már másodszor.

Hogy néha haszna is lehet egy lakótársnak, az jelen esetben ott nyilvánult meg, hogy hozott egy rakás néznivalót. Például így néztem meg este a Galaxis Útikalauzt angolul (überbrutálisan jó, instant klasszikus remekmű, még akkor is, ha a könyvek története keveredik benne; Marvin és a bálna monológja is odatett rendesen, nameg a kis animációk...) és a CSI: New York három epizódját. Utóbbiről annyit, hogy kegyetlenül tetszik a sorozat, Gary Sinise például teljesen hitelesen alakítja a szerepét, és pont annyi poén van a nagy komolyságok között, ami nem öli meg a hangulatot, viszont visz bele némi plusz színt. Ráadásul mindegyik rész a CBS-en adott HDTV-s verzióból van felvéve, egy rész még tömörítve is majd’ fél gigabájtot foglal... Helyszűke nem rulz.