A helyszín Valencia, Spanyolország. Ezidőtájt spanyolhonban az autó- és motorsportok ismét a népszerűség mezsgyéjére léptek, egyrészt azért, mert Alonso vitte haza a Forma-1 világbajnoki címét, másrészt meg azért, mert a spanyolok mindig is meg voltak őrülve a MotoGP-ért. Ma is volt okuk örömre, hiszen a hazai Gadea a 125 köbcentisek versenyén nagyon sokáig haladt az élbolyban és az élen is, és annyira magabiztosnak tűnt a vezetése, hogy muszáj volt kiesnie. Ezzel a dobogós helyezések a következőképpen festettek: Mattea Pasini, Mika Kallio, Talmácsi Gábor. A bajnokságot ekkor lélektanilag már magáénak tudható 19 éves Thomas Lüthi valahol hátrébb körözgetett. A két magyar kommentátor valamiért még jobbá, izgalmasabbá kívánta tenni a közvetítést: nem kellett volna. A két KTM végig Pasini nyomában haladt, az utolsó kanyarban aztán rárepültek és megelőzték. Arról hadd legyen meg a saját véleményem, hogy mennyire láttam a manővert egyszerű elengedésnek; értelmes versenyző nem vág át keresztben a célegyenesen, ha pozícióért harcol. Szerintem. Talmácsi tehát második lett, ezzel a világbajnokság harmadik helyét szerezte meg, ami dicséretes teljesítmény. Szintén szerintem.

Mások szerint viszont nagy sz*rt érünk vele. Így van ezzel például derék lakótársam is, akire a múltkori anti-Python beszólása óta fenem a kést, hogy visszavágjak vele. Most meglátta a híradóban, hogy Talmácsi vb-harmadik, aztán megkérdezte, hogy "És az jó?" Most erre mit lehet mondani? Ugyanígy a Cobra 11 aktuális részében volt egy jelenet, ahol a nyomozók egy kamionmosóba mennek érdeklődni. Erre ő: "A kamiont minek mossák?" Hogy tiszta legyen vazze... Különben meg imádom, hogyha "valaki" állandóan olyan dolgokat magyaráz el nekem, amiket én amúgy már magamtól is meg bírtam érteni, illetve amiknek az elmagyarázására a világon senki nem kérte meg.

Maroon 5 - Through with you

Csupáncsak annyit szeretnék megjegyezni, hogy üdvözlöm mindkét műszaki osztályon dolgozó fehér köpenyes jóembert, akik voltak szívesek magasról tenni a miénken kívül még három másik potenciális vásárló fejére. Úgy tűnik, abban az áruházban az eladóknak nem érdeke, hogy eladják az árut. Továbbá szintén üdvözlöm azt az Alfás úriembert, aki jobbról megelőzött az úton. Remélem azóta is szünetmentesen csuklik. Ha nem, akkor kezdje el most!

Egy idézet a mai Totalcarból, egyenesen Karotta szájából: "Azt hiszem elmenne negyvennel a világ végéig. De lehet, hogy eljön értünk a világvége, ha kísértjük a negyvenet."

Disturbed - Down with the sickness

Reggel a buszra várva nagy felfedezést tettem. Igazából a világ nem lesz tőle jobb vagy szebb, én viszont magamban komoly sikernek könyveltem el a dolgot. Miről is van szó? Hát arról, hogy hideg van, ami persze november elején egy megszokott meteorológiai jelenség. Jó, de miért van hideg? Mert hideg levegő áramlik be a Kárpát-medencébe? Fenét! Azért van hideg, mert majdnem mindenki ezeket az alpesi frissességet adó rágógumikat nyammogja az arcában. Winterfresh így, Airwaves Cool Ice úgy. Rágnak, közben a szájukon és az orrukon át kiáramlik a légtérbe a friss, üde - és hideg - lehelet, ettől pedig lehűl a levegő.

Az előző bekezdéssel valószínűleg végképp kivágtam magam alól a fát mindenki szemében. Ha valaki mégis megmaradt volna, mert mittudomén, úgy gondolja, hogy a jóhiszemű baromság nem elítélendő, annak elmesélem, hogy baromi nehéz úgy elaludni, ha éppen agymenése van az embernek. Namost, nekem este ez volt. Valami túl későn jutott eszembe, és úgy gondoltam, hogy majd ma szépen végiggondolom, de addig hagyjon békén a hippocampusom (vízilóegyetem(em)?), hát nem így lett. Végülis nézhetem úgy, hogy spóroltam magamnak három óra gondolkodást, viszont kidobtam három, alvásra fordítható órát, ami a reggeli gyakorlaton abban nyilvánult meg talán, hogy egy egyszerű a=x=4, 10x-20=? egyenlet fölött két percet gondolkoztam azon, hogy ez tényleg csak ennyi, vagy én nem látom a csavart. Szóval na...

Egyébként meg S@tit meg fogom nyúzni, amiért nem szólt előre, hogy ez a Crimsonland ilyen addiktív cucc lesz. Amikor leszedtem, megnéztem a screenshotokat, azok alapján egy ötperces shareware játékocskának tűnt, amit nyilván fél óra alatt le is törlök a fenébe. Hát k*rvára nem ilyen... Tökéletes GTA2 fíling, adrenalin, koncentráció, perkek és lángszóró, Alien dens meg 8-legged terror. Kár hogy shareware és időkorlátos... Miután túltettem magamat azon, hogy az egy órás játékidő végképp lejárt, átkapcsoltam a GT Legends demójára, mondom megyek egy gyors versenyt levezetésképpen. Namost, három és fél órát ültem ott előtte, ezalatt futottam három még most is emlékezetes versenyt és számos kevésbé emlékezeteset, ezekről a Gamer fórum ide vonatkozó topikjában (GTR) majd beszámolok, Depir fog örülni jól.

A vonaton érdekes jelenségre figyeltem fel. Eszerint a csoportban közlekedő utasok értelmi színvonala közel azonos kell legyen. Erre remek példaként szolgált az a négy lány, akik a peronon röhögcsélve jöttek, majd a személykocsi sötét folyosóján elhelyezett sötét színű utazótáskában egymás után mindegyik elesett annak ellenére, hogy az elsőt kivéve mindegyik látta, hogy az előtte haladó elesik.

Nalin & Kane - Open your eyes

Ma nincsen órám. Ennek megfelelően nyolcig aludtam - majdnem azt hittem, hogy van őszi szünet -, a kissé elnyúló ébredés és felkászálódás után pedig nekiláttam valaminek, amiről egyelőre nem szeretnék semmi konkrétumot elárulni, ugyanis jelen pillanatban sem tudom, hogy mi lesz belőle és főleg mikor lesz belőle valami.

Viszont olvasni fogok, az tuti, mert tegnap a még mindig kipróbálatlan Crimsonland mellett leszedtem egy rakás cikket és leírást a Weblaborról, amelyeket a mai napon tanulmányozni kívánok. Emellett talán még sikerült összehoznom pár új hírt a GO-ra is, ahol egyébként valószínűleg újabb ember csatlakozik hozzánk (...), Kr1tya személyében, de ez még valamennyire belső információ, tehát nem tudsz róla, nem hallottál róla, és főleg nem itt hallottál róla, főleg nem tőlem, főleg nem ezt.

Ha valaki netán tudja a megoldást arra, hogy a SciTE nevű szerkesztő vajh’ miért nem akarja elmenteni a megnyitott és módosított .htm állományokat ugyanazon a néven, legyen szíves jelezzen nekem, én ugyanis már az agyamat eldobom miatta.

Leon azt mondta, hogy blogíráshoz különösen jó aláfestésnek a Dream Theater; ez a kijelentés tőle kicsit furcsának tűnt akkor, hirtelen nem találtam benne az élt, talán azért nem, mert nincsen benne. Ez viszont megintcsak furcsának tűnik tőle. De azért:

Dream Theater - Six Degrees of Inner Turbulence - Overture.

(később) Ezekből a Weblaboros cikkekből kiderült, hogy a CSS-ben is remek lehetőségek rejlenek, azzal együtt nem kis feladat egy olyan oldalt összehozni, amelyik minden létező böngészővel megtekintve ugyanúgy néz ki. Jut eszembe: a statisztikák alapján az elmúlt három hónapban egyetlen egy olyan ember sem akadt, aki 800*600-nál kisebb felbontásban nézte volna az oldalamat, úgyhogy valamit kezdek majd azzal a jobboldali menüvel is. hogy mit, azt még nem tudom. De most: Crimsonland!

A dátum írásakor szépen odaírtam, hogy október 33. Ilyen sincsen máshol, igaz, itt sincsen. Méréstechnikára elfelejtettem magammal vinni a múlt héten összeokoskodott programot, félúton jutott eszembe. Sebaj, a társam úgyis hozza, talán a gépen is megvan még, nem szoktak ott törölni semmit. A társam nem jött, a gépen pedig nem voltak meg a cuccok, úgyhogy kezdésnek ülhettem négy órát anélkül, hogy csináltam volna valami értelmeset. Leszedtem ezt a Crimsonlandet, amit S@ti ajánlgatott párszor - olyankor elcsukló hangon magyarázott valami survivalról meg perkekről és a bűvös tíz perces rekordról... Meg is néztem a rekorderek eredményét, hát kéremszépen, ez horror.

Adatbázisrendszerekre sietve a villamoson egy kisebbségi házaspár és látszólag 5-6 éves, mégis babakocsiban ülő, meglehetősen eleven csemetéjük közelében sikerült elhelyezkednem. A gyerek elkezdett sírni meg kiabálni, mire az apja azt mondta neki, hogy maradjon nyugton, mert elviszi a bácsi, ezt nyomatékosítandó tett felém egy laza kézmozdulatot, azaz én volnék az a gazember, aki önmagát nem kímélve egész álló nap rossz kölyköket gyűjt be, majd később ketreceik előtt egy kisszéken ülve jóízűen cukorkát és csokoládéhegyeket majszol, ezzel fokozva a rosszaságból adódó kellemetlenségeket. Miután ez két megálló között háromszor játszódott le, kénytelen voltam odaszólni neki, hogy bármennyire úgy nézek ki, sem pszichopata, sem gyerekrabló, sem mindkettő egyszerre nem vagyok. Érdekes módon a kölyök elhallgatott. Úristen, valójában sokkal rosszabb a helyzet, mint gondoltam...

Gyakorlaton egyébként nem kaptuk ki a ZH-kat, de az eredményét megismerhettük. Nem tudom, melyik szó illene rám jobban, amikor a 24 pontos küszöbhöz képest nekem 23 pontom lett; egyelőre a szerencsétlen és a balf*sz között vívódom. És mostmár kimondom azt is, amit eddig nem akartam. Hogy lehet(nek) valaki(k) olyan s*ggfej(ek), hogy a számítógépes laborokban összefirkál(nak) egy vadonatúj gépet? Végre egyszer tényleg minőségi cuccokat raknak a termekbe, erre tessék, ott van a hatvanezer forintos ezüstkávás TFT-monitor tollal összefirkálva, de úgy, hogy még a képernyőn is látszik a tollvonás... A számítógép házának elején lévő lehajtható kis ajtót valaki már ügyesen letörte, így most sem kinyitni, sem becsukni nem lehet. A tizenhat gépből négynél egyszerűen megszűnt a hálózat is, mindez alig három hét alatt...

Este megnéztem a Rés a pajzson című filmet, ami a szokásos kliséktől eltekintve egészen jó szórakozást nyújtott volna, ha John Travolta magyar hangja kevésbé homokosra sikerül. Elég furcsán hatott ugyanis, hogy a remekül kiképzett, céltudatos, mindenre gondoló antihős vékonyka hangon osztja a skúlót meg az észt.

Ja igen, mostantól nem vagyok hajlandó tévét nézni, kivétel ezek alól a Showder meg a Lost. Mert mi van műsoron? Hétfőn Győzike és kiccsaládja bemutatja, hogyan él egy igazi roma család ma Magyarországon, hogyan költenek el k*rvasok pénzt k*rvaértelmetlen dolgokra, emellett még az arcuk is nagy: a nézők kajálják. Utána Bajkeverők, amiben feslett életű leányzók és a társadalom általam leginkább elítélt rétegéből érkező fiatalemberek adják át a nézőknek a kulturált kispolgári szórakozás szellemét, amint éppen lenyúlnak egy kupac külföldit vagy szétvernek egy ágyat a szállásukon, emellett még az arcuk is nagy: a nézők kajálják. Csütörtökön, ha nem Showder van, akkor vagy Kész Átverés megy - idióta poénos, gyakran anyázós, de leginkább kiabálós -, vagy Ötökör Ganxstáékkal. Amit lehet, megisznak, amit lehet, összetörnek, amit lehet, lefinganak, nulla poén mellett. Én legalábbis nem érzem poénosnak, ha iszapbirkózás közben kiesnek a medencéből vagy ha egy magyar sztárfocista a pucér s*ggüket rúgdossa szivárványszínűre. Nem baj, az emberek kajálják, én meg csak egy ember vagyok a sok közül, nélkülem nem megy csődbe az egész RTL Klub. Hiába, ez már a XXI. század, akinek nem tetszik, kiléphet. Vagy csinálhat magának saját műsort.

Dream Theater - Six Degrees of Inner Turbulence - The Great Debate.