Eljött hát az év utolsó hónapjának első napja, amely veszélyes közelségbe helyezi egy bizonyos vörös kabátos, arca helyén nagy fehér - deresnek látszó - bajuszt és szakállat viselő, kissé köpcös - méghogy nem dézsmálja meg az ajándékokat... hát nézzenek már rá! - bácsika kéretlen családlátogató körútját, aki amellett, hogy az imént felsorolt testi hátrányokkal rendlekezik, még egy bazi nagy batyut is magával hurcol oda, ahová a rénszarvasok húzta szánnal a járdán is parkoló autóktól nem tud bekanyarodni. A magam részéről kedvelem az öreget, bár néhány évvel ezelőtt jóval másabb módon gondoltam rá, aztán persze kezdett feltűnni, hogy évről évre jobban hasonlít közeli családtagjaimra. Ekkor olyan három-négy éves lehettem, a traumát azóta is csak részleteiben tudtam kiheverni.

Ha már kiheverés... az tanácsolom nektek, hogy ha valami fontos iskolai dolgotok van, amit határidőre kell megcsinálni, akkor próbáljatok meg mindenféle, a megoldástól különböző cselekvésre buzdító dolgot messzire elkerülni. Különösen figyeljetek - azazhogy pont ne figyeljetek - a kósza programindító ikonokra, mert picit tompul a figyelem, gyengül a koncentráció, és hirtelen azt veszed észre, hogy az SQL-sorok helyén egy kalapos, zebernyeges alak éppen előkapja az igen nagy szórású sörétes puskáját, majd mielőtt egy csapatnyi indiánnal konfrontálódna, még gyorsan meghúzza a whisky-s üveget. Mondom, ilyen furcsa dolgokat lehet észrevenni ilyenkor. Hogyan? Idáig hallottam a kérdést... Azért nem Crimsonland, mert akkor karácsony estig tartana ez a rövidnek indult bejegyzés, hiszen az ezerszámra kupán vágott monszterek változatos elhalálozási módjainak ecsetelése, valamint a leöldösésük közben átélt frenetikus lelki felüdülés elemzése igen sok karaktert venne igénybe.

Jaj, most látom, hogy az előző bekezdésben valamit a kiheverésből akartam kihozni, ami ugyebár nem azt jelenti, hogy elverik a kihét, hanem alvást. Ebből ma reggel kijutott, bár este, lefekvés előtt még véletlenül megvizsgáltam egy függvényt is, így azt hiszem, az okot ezennel megtaláltam. Szóval reggel megcsináltam a másik két függvényvizsgálatot is, aztán folytattam az SQL-szkript írását. Mivel éjjel számos, használhatónak bizonyuló ötletem támadt, amelyket reggelre nagyrészt elfelejtettem, a tegnap még egészen kulturáltan dokumentált állomány mostanra egy posztapokaliptikus, árvíz és villámcsapás sújtotta karakterhalmazzá alakult át, amelyből én magam is hosszas nézelődés árán tudok valami lényegit felfogni. Fontolgatom is, hogy kezdem elölről, de az egyrészt túl egyszerű megoldás, másrészt meg törölni egyszerűbb, mint beírni, úgyhog ez megmarad terv szintjén.

A helyzetet tovább bonyolítja, hogy időnként a Winampot tovább kell léptetnem, amikor éppen nem olyasmit talál, ami akkor éppen nekem jó. Márpedig ha az új Korn-számok egyikét adja be, akkor nekem régen rossz, ugyanis olyankor képtelen vagyok a feladatomra figyelni. Drog ez, mégpedig jóféle.

Hey yo, hey yo, finally you get it
The world ani’t fair, it eats you if you let it

1987. Disturbed - Decadence (3:17) [NFS Most Wanted OST]

Hogy miért négyszögjel? Mondjuk mert Méréstechnikán is négyszögjelet kell kiküldenünk a párhuzamos portra. Ez már önmagában is szépen hangzik, sokkal szebb lesz azonban, ha hozzáteszem, hogy úgy kell megvalósítanunk ezt, hogy a program futása közben változtatni tudjuk a jel frekvenciáját, hiszen a mázsás súlyú, értelmezhetetlen cirill betűs feliratokkal díszített oszcilloszkóp-berendezést úgy izgalmas tekergetni, ha történik is valami a kijelzőn. Mi még ott voltunk leragadva, hogy át kellene vennünk a processzor megszakításvezérlését, és akkor azon át tudjuk változtatni a frekvenciát - gondolom mindeki tudja, hogy a frekvencia az egységnyi idő alatt megtett teljes periódusok számával egyenesen arányos, ha pedig az egyet egyre nagyobb számmal osztjuk el, akkor egyrészt konvergálunk a nullához, másrészt nő a frekvencia is, hiszen csökken a periódusidő. Jöhetnek az ápolók, köszönöm.

Namost, mivel a csoport nagyobbik része viszonylag kevés érdeklődést mutatott a feladat iránt, nekem meg ígéretével ellentétben nem érkezett meg a szárnysegédem, remekül eltöltöttem az első két órát azzal, hogy megpróbáltam rájönni, miért nem elérhető az oldal. Végül rá is jöttem, de akkor már az SG-n kívül semmi más nem volt elérhető, a kevés érdeklődést mutatók nagy része anyázott is, okkal. Mármint nem engem, hanem a rendszert. Mármint nem a rendszert, hanem a hálózatot. Aztán valahogy megint működött. Időközben megérkező társam hozott egy programot is magával, ami szerinte tutijól működik, és véletlenül éppen arra jó, amire nekünk kell. Okés, próbáljuk ki. Dos mód, betölt, indít. A program nem csinál semmit. De annyira nem, hogy már a gép sem csinál semmit. Jó kis program, a Prog 1 előadásokra emlékezve eszembe jut, hogy amelyik program nem csinál semmit, az nem rossz, legalábbis sokkal jobb annál, mintha csinálna valamit, de rosszul. Tehát egészen jó kis program ez. Kiügyeskedjük, hogy az a baja, hogy egy függvény nincs meghívva, a gépre kötött ledsor pedig máris vidáman villog. Időközben én MSN-en voltam, meg keresgéltem ismerősöket az iWiW-en, azt hiszem, találtam is valakiket, csak nehogy híre menjen Kecskeméten :-). És kiderült, hogy az adatbázisban van három másik énem is, csak nekik nincsen ilyen remek nicknevük, de blogjuk főleg nincsen.

Adatbázisrendszerek gyakorlaton az unalomba fulladó jegyzetkövetés (script-tracking) helyett a beadandó feladatot vizsgáltam volna meg az Oracle szerveren, csakhogy az nem ment. Senkinek. Az azonnali intézkedésnek köszönhetően perceken belül működni kezdett, bár a tanár szerint ezen a héten a beadandók miatt különösen figyelnek a szerverre. Láttuk. Volt a szkriptben két gépelési hiba, azokat kijavítottam, úgyhogy a nagy munka első fázisa készen van. A második fázis pedig holnap fog beindulni, amikor is gyomromban magfúziót kiváltó löttyökkel feltuningolt jómagam az ébresztőóra csörgésével egyidejűleg már a főkapcsolót is benyomja a gép elején, és addig nem kapcsolja ki, amíg maradéktalanul elégedett nem lesz magával, a feladattal és úgy az egész világgal.

Remélem felétek jobb idő volt, mint nálunk. Itt szép, apró szemű eső szemerkélt, ami ellen értelmes ember nem szedi elő az esernyőt a hátizsákból, a szuperember viszont igen, de ő is csak azért, hogy legyen mivel kiszúrnia a szemét minden szembejövő nem-esernyős nem-szuperembernek. Igazi, november utolsó napjához méltó ajándék volt ez tőle, hogy állna bele a biciklipedál a lábikrájába...És azért is négyszögjel, mert ha a Debrecen térképen bejelölöm a mai tartózkodási helyeimet, majd a pontokat összekötöm, akkor majdnem négyszöget kapok, majd annak megörülve világgá szaladok.

2881. The Crystal Method - Starting Over (Elite Force Mix) (4:40) [Community Service II]

Precious and fragile things
Need special handling
My God
What have we done to you?

Úgy van, ez bizony Depeche Mode, mégpedig a Precious című számuk. Igen, tudom, nyár óta most sikerült eljutnom odáig, hogy meglegyen a Playing The Angel album. Nos, most megvan, és éppen rongyosra van hallgatva, mert így a jó. Különösen jót tesz olyan vérzivataros időkben, amikor a magukat egyetemistának gondoló progmatos jólelkek bőszen kódolják az SQL beadandójukat, mondjuk mert vasárnap éjfél a határidő a feladat megoldására és beküldésére. És hiába nem értékes és törékeny dolog egy SQL szkript, attól még ez is különös bánásmódot igényel.

Másabb vizekre evezve, kijött az új KoRn-lemez is az igen kellemes See You On The Other Side címen. Amint az látható, a borító szokás szerint elborult. Na de kit érdekel a borító, amikor a számok fantasztikusra sikeredtek? Csak néhány hirtelen kedvenc: For No One, Love Song, Open Up, Politics, Twisted Transistor. De mindegyikben van valami apróság, ami alapján rögtön látszik, hogy a srácok próbálkoznak újításokkal, és szerintem elég jól elkapták a fonalat. Bár nekem továbbra is az Untouchables az abszolút favorit, ez a lemez jelen pillanatban felült a második lépcsőfokra.

Hogy néhány napnál hosszabb ideig ne legyen olyan érzésetek, hogy minden kreativitásomat a gyönyörűen megfogalmazott mondatkák kitalálására fordítom, időnként közlök képeket az aktuális asztalomról, a legutóbbi ilyen alkalom nem is olyan régen, egészen pontosan csütörtökön volt, nade azóta már kedd van, sőt, mire ezt olvassátok, vastag szerda, szóval nem hagyhatlak titeket ízlésficammal létezni.

Majd elfelejtettem szólni arról, hogy a világhíresen izgalmas Adatbázisrendszerek előadáson ma is nagy hasznát vettük volna a színes ceruzáknak, mert ma is rajzszakkörösöknek néztek minket. Én mondjuk el voltam mélyülve az SQL jegyzetben vasárnapra való tekintettel, de ezt még hallgatni is rémisztő, sőt, agyrémikus, ugye, amint azt S@ti remekül kitalálta. Egy botor pillanatomban megnéztem a blogomat a Pornolize-on keresztül, hát, voltak érdekes dolgok. Viszont sokkal hatékonyabban töcsköli tele a szövegeket, mint eddig, most összejöttek olyanok is, mint a "...ezúttal újítással próbálkoztam a fitymaarcú figyelmemet valamennyire ébren kib_szni...", "...magamat még nem sikerült elhelyeznem ezen a görény számegyenesen", de a legjobb talán ez: "...amely az f_szvakaró idő függvényében konvergált a f_szkalap szilárdtól a ősparaszt folyékony halmazállapotú csapadék felé...". Mondom, hatékony...

1204. KoRn - Liar (4:14) [See You On The Other Side]

Az a nagy helyzet, hogy megint hétfő van, ilyenkor a hét óra negyven perc általában a K/2-ben talál rám, ahol kedvenc előadásomon - na jó, csak a második kedvencem - ülök. Ám ezúttal újítással próbálkoztam a figyelmemet valamennyire ébren tartani. A megoldás: guaranás rágógumi. Citrus fusion. Az élénkítő hatás garantált, ugyanakkor sajnos (?) pontosan addig tart, amíg a rágóguminak az íze. Azalatt a három perc alatt viszont többszörösen átéltem a világvégét. Kezdődik azzal, hogy a rágóguminak erősen erotikus íze van, amennyiben ugyancsak b_szogatja a nyálkahártyámat. Ennek eredménye, hogy rövid ideig határozottan az volt az érzésem, hogy az orrom és a szájpadlásom vad sebességgel közeledik egymáshoz, majd az egész arcom elzsibbad. Élénkítő hatás bazeg!

Az előadás a szokásos formát mutatta. Volt szó valamiről, volt olyan, aki értett belőle valamit. Magamat még nem sikerült elhelyeznem ezen a számegyenesen. Nem baj, jövő héten zh. Tegnap este is az Adatbázisrendszerek gyakorlat beadandó feladatát készítettem éjfélig, már járok kb. a negyedénél. A mikroport nyula a múlt alkalom óta nem érkezett vissza, nyilván a tudománynak azt a magas fokát, amelyet mi abban a teremben művelünk, egy egyszerű réparágcsáló kétfülű nyúl nem bírja hosszabb távon elviselni. De hát ő nem is fogja gyakran az élelem folytonosságát vizsgálni. Na jó, deriválni biztos nem fogja. Sem lineárisan approximálni. Sem pedig másodrendű Runge-Kutta módszerrel kiszámítani.

Előadás után WarPriesttel a Kémia épület folyosóján álldogáltunk, és éppen azon merengtünk, hogy mennyire nincsen kedvünk kilépni az épületből, amikor odakint elkezdett esni a hó. Valójában ez a hó nem hó volt, sokkal inkább havas eső, amely az idő függvényében konvergált a szilárdtól a folyékony halmazállapotú csapadék felé. Azért napi bátor cselekedetként behatoltam a hipermodern és hipersteril új DISzK-be. Namost, ez a hely a harmadik emeleten található, lift nincs, vagyis az ember hamar meggondolja, hogy akar-e ő egyáltalán oda felmenni, vagy megvárja, amíg a természetes pusztulás hatására az épület harmadik emelete ereszekedik le eléje. Én felmentem. És voltak szabad gépek. És már azt is tudom, miért voltak szabadok. A buszra felszállva pedig remek hangulatban, hatalmas párában és kissé kellemetlen bűzben kellett hazautaznom. A Klinikák megállónál az a nőszemély, akinek az ülése mellett álltam, megkérdezte tőlem, hogy én a tizediken tanulok-e. Biztosan daliás termetem és az arcomról sugárzó - kissé még a guarana hatásától zsibbadt - tekintet miatt gondolta úgy, hogy nekem olyan magasan van dolgom. Mondom nem. "Vagy az elsőn?" Felvilágosítottam, hogy egyrészt nem a DOTE-n tanulok (igaz most DEOEC-nak hívják azok, akik ki bírják mondani, ahol van egy rohadt nagy, tízemeletes épület), másrészt pedig én sem a tizediken, sem az elsőn, sem semelyik emeleten nem tanulok, miket feltételez rólam. Mondjuk nem tűnt fel neki, hogy nem is ott szálltam fel. Ekkor erősödött a bűz, majd a temetőnél a leszállások közben eltűnt. A kérdezősködő erre nagy diadallal körülnézett és félhangosan közölte utastársaival, hogy borzalmas volt az a szag, biztos valami egérkísérletek voltak, jaj, hát bizony az volt, más nem is lehetett, az egérkísérletekkor a ruhára kerül az egerek tápja meg a pisije, aztán a buszon meg bűzlik benne az illető. Egy közel helyet foglaló, pozíciójával feltűnően elégedett másik személlyel még azt is kibeszélték, hogy a szag kihasználta a számára áramlástanilag lehetséges terjedési utat, és az ülések mellett, az ablak mentén terjedt előrefelé. Én itt leszálltam. Tudok magamtól is elég hülyeséget pofázni, egy Kalkulus előadás után meg más hülyesége nem mindig jön jól, főleg ha szétveri vele a gondolatban már jól felépített napi blogomat.

Még annyit akarok mára írni, hogy amint az felül látszik, megjelent a vendégkönyv menüpont, amelybe aki akar, ír, aki nem akar, nem ír, aki nem ír, nem akar, aki ír, akar, több lehetőség nincsen asszem. És igen, tudom, hogy a vendégkönyv egy teljesen alap cucc, nem is én készítettem, azt sem tudom, hogy működik-e rendesen, szóval ilyesmi miatt be se szóljatok, mert nem az én hatásköröm. Annyira nem, hogy én is ugyanúgy tudok bele írni, mint te, ti, ők vagy bárki. Egyenlő esélyek, egyenes hozzáállás (Játék! Bögre!). De úgy írjon bele mindenki, hogy esetleg kideriválom onnan rögtön.

2423. Röyksopp - What else is there? (5:07) [The understanding]

A vallást, mint életérzést a kelleténél komolyabban vevő kedves olvasókat megkérem, fáradjanak másik kasszához, itt ugyanis most - csak mi, csak itt, csak most, csak önöknek, csak ennyiért, csak addig és főleg csakugyan -vallásalapítás ténye forog fenn. Hitünk az alábbiakat veszi alaptanának, amelyet mindenkinek ajándékként, könyvalakban adunk át, fizetni ismét a kasszánál lehet.

Eljött vala az Úrnak (egy másik Úrnak) a kétezer-ötödik esztendeje, annak is november hónapjában a tizennyolcadik nap. Szerencsés véletlen okán ez a nap péntekre esett, és e napon olyan események történtek, amelyek örökre megváltoztatták a világot. Szellemi vezérünk, a nagy és jóságos Kockaépítő Dominus e napon hallatott magáról, egy egész világ szeme láttára tett csodát. Ő az, kinek neve hallatán szétnyílnak a dominók. Ő az, kinek lehelete tovalendíti az elakadó sort. Ő az, aki egyetlen ujjmozdításával stadionokat fordít meg horizontálisan, és valójában ő az, aki miatt fentről lefelé esnek a dominók: Newtonnak is ő segített anno. És nem utolsó sorban ő az, aki puszta jelenlétével teljesen összezavarja sokat látott műsorvezetők kommunikációs próbálkozásait. Egyedül az Ő segítségével lehet képes bárki hangtalanul eldőlő dominósort építeni, hiszen Ő parancsolja meg a dominóknak, hogy maradjanak csendben eldőléskor.

Kövesd hát te is az Utat, mely dominókkal van kirakva. Karácsony és szilveszter ünnepe között a mákos bejglit úgy tedd a tálcára, hogy az egymás mellett lévő szeletek szélein ugyanannyi szem mák legyen. Ha borsófőzelék van ebédre, egy kanálba csak annyi borsószem kerüljön, amennyi egy dominón legfeljebb előfordul. Vallásunkban nincsen helye semmilyen előítéletnek más vallásokkal szemben, de ez ne akadályozzon meg egy zebracsíkos homlikkal házaló házaló elpáholásában. Gondolj bele, mennyit kellett szerencsétlen zebrának szenvednie, míg bögre lett belőle!

Sajnos szomorú hírrel kell folytatnom. A tegnapi napon elhunyt a 2001-es év rali világbajnoka, Richard Burns. Az angol pilótánál nem sokkal világbajnoki címe megszerzését követően agytumort diagnosztizáltak, miután egy versenyről hazafelé tartva, vezetés közben elájult az autópályán, és csak a vele utazó Markko Märtin gyors közbelépésének köszönhető, hogy nem szenvedtek balesetet. Ezt követően Burns folyamatosan kezelésekre járt, elsőszámú célja az életben maradás volt. Amennyire erejéből tellett, segített a Warthog csapatának elkészíteni a Richard Burns Rally című szimulátort, amely talán a legvalósághűbb játék a műfajában. A hírek szerint állapota javulni kezdett, ám tegnap, a világbajnoki cím megszerzésének negyedik évfordulóján (a vb-címét 2001. november 25-én szerezte meg a Subaru csapatával) elhunyt. Nyugodjék békében!

217. Ayu - Depend on you (4:11) [Club sounds vol. 30]