Ezen a reggelen Nfol még csak nem is sejtette, hogy az este folyamán egy egész világ fog megváltozni a szeme láttára, és még az Alkotóval is válthat pár szót erről. A Fókusz exkluzív tudósítása a helyszínről, ahol már felvétel közben képesek megvágni a rögzítésre kerülő anyagot.
A nap híre kétségtelenül nem az, hogy két órás megfeszített barkácsolás eredményeképpen újfent semmi érdemleges előrehaladást nem sikerült elérnem a divek, a CSS és az Internet Explorer, valamint ezek felmenőinek kusza kapcsolati halmazával kapcsolatban, viszont számtalanszor szájamra vettem alkotóik édesmamáját, amiért most hivatalosan is elszégyellem magamat, csak így, ország-világ előtt, mert megfigyeltem, hogy a média segítségével könnyebb szemét pénzsikkasztóból a rendszer áldozatává válni, mint mondjuk a bash.hu-n bekerülni a Top100-ba. Ja, mindkettőhöz alapkövetelmény egyfajta (látszólagos) naivitás... Mindenesetre erősen elgondolkoztam azon, hogy mostantól a blog a lent látható ábrával fog kezdődni. De mégsem.
A nap híre kétségtelenül nem az, hogy az Adatbázisrendszerek szóbelire való felkészülés közben kipróbáltam a bbLean helyett egy másik BlackBox-portot, nevezetesen az Xoblite-ot, aminek szilveszterkor jött ki a legújabb verziója. Most jól leírhatnám, hogy miben különbözik, miért jobb és miért kevésbé jó, mint a bbLean, de ehhez az kellene, hogy az olvasóim közül rajtam kívül más is használja valamelyiket a kettő közül. Nem baj, majd EmThornak elmesélem jól. őt ugyebár az SG fórumáról ismerem, ahol pár hete bekapcsolódtam egyetlen egy témába (Hogy néz ki az asztalod?); ebben mindenki domborlatos mellkassal mutogatja másoknak az aktuális asztalképeit, és azt kell mondanom, hogy egészen jó társaság van ott. Mielőtt valaki örvendezve elszaladna virágot szedni a rétre - januárban ez amúgy is problémás -, megjegyzem, hogy az sem egy Kánaán, de a vártnál sokkal jobb. Igaz, most érkezett egy nyúbi, akivel nincsen különösebb bajom azon kívül, hogy nemcsak rest használni mindenki közös, nagy barátját, hanem egyszerűen nem is ismeri. Valaki javasolta neki, hogy iratkozzon be egy idősek számára tartott tanfolyamra, ahol szépen, lassan, érthetően elmagyarázzák neki a lényeget...
A nap híre kétségtelenül nem az, hogy elhunyt az a négyéves kislány, akin májátültetéseket hajtottak végre, és akiért "az egész ország izgult" (RTL Klub Híradó, vasárnap 18:32), bár ez... bocsánat, ő is megérdemel egy bekezdést. Eltekintve attól a felhajtástól, amit az ügy körül a média keltett - szinte hype-olták szerencsétlent -, valójában nincsen szó kiemelkedő, kirívó esetről, nekem meggyőződésem, hogy az országban mások is voltak, vannak és lesznek ugyanilyen helyzetben, csak ők akkor nem voltak jó helyen és jó időben ahhoz, hogy országos téma legyen belőlük. Valamelyik nemnormális még azt is kitalálta, hogy a szomorú végkifejlet okán MSN-en tegyenek a nevük elé X-et azok, akik erre érzékenyek. Ezt mondjuk S@titól tudom, aki nem tett a neve elé X-et, mint ahogyan én sem tettem. Ez azt jelenti, hogy mi ketten mindenképpen szívtelen, mások fájdalmára fittyet hányó, baltalelkű vadmarhák vagyunk, akik ilyen drámai körülmények között - hiszen dráma az, hogy a médiának más hype-olnivaló után kell néznie, kéremszépen! - holmi szöveghátterek meg linkek színezgetésével ütjük el az időt, netán az InGen-féle Metal Gear tili-tolit próbáljuk kirakni, amíg mások a monitor tetején gyertyát gyújtva éreznek együtt olyan emberekkel, akiket hússzor láttak a tévében, mindig ugyanazon a képsoron.
Hogy akkor mi a nap híre? Még nem jöttél rá? Pedig egyszerű... Annyit segítek: Fókusz, Dakar. Add össze a két terület élharcosait, és máris megkapod a választ: Marsi Anikó gyermeket vár Luc Alphand... izé, a Paliktól. Egyrészt gratulálnék a dologhoz, habár Palik nem említette, hogy így is lehet készülni a Dakarra (illetve, lehet így is készülni a Dakarra, de abból maximum Spanyolországig telik...), másrészt aggodalmamat fejezném ki, amennyiben a gyermek később hajlandóságot mutatna a műsorvezetésre és/vagy az autóversenyzésre. Gondolj bele: húsz év múlva elindul a Dakaron, és miközben vezet a sivatagban, meg kerülgeti a guineai néző-kisfiúkat, élőben, heves gesztikuláció és oszcilloszkóppal követhetetlen hangterjedelem-változások közepette közvetíti is a versenyt, ellenfeleiről rejtett kamerás tényfeltáró riportokat készít, elvéve ezzel Gyulai Balázs és a többi Fókuszos minden műsoridejét, gyászmaszk inkluzíve. Talán még azt is kibulizná magának, hogy a Dakar neki a Hungaroringen kezdődjön és ott is érjen véget, hiszen ki a frászt érdekel a sivatag közepén egy színes vizű tó...?
S@ti meg azt mondta, hogy majd ha írok blogot, akkor mindenképpen említsek meg valami fontosat, de most akárhogy próbálok visszaemlékezni, nem jut eszembe, hogy mit akart. Pedig biztosan fontos lett volna... Sorry, bro’... ;]