A cím remek példa arra, hogyan lehet szép magyar nyelvünket elkelkáposztásíthatatlanságosságossá tenni három betűvel. Muszáj volt, mert Fejgeom előadáson sikerült felborítani a félév menetét totálisan, nulla toleranciásan, borzasztóan.

Eddig ugyanis úgy volt, hogy ugyebár gyakorlaton mindenki megírja a kedves aranyos zéhákat - kettőt, plusz a javítózéhák, akinek kell... -, aztán eldől, hogy kep-e gyakorlati aláírást, aztán mehet vizsgázni, ha kapott. Namost, ebből a mai délelőtt folyamán a következő formájúra bonyolódotta procedúra.

Az első zéhát már megírtuk két hete, meglett, nem érdekes. A második zéhát utolsó előtti héten írtuk volna meg, a pótzéhákat meg utolsó héten. A gyakorlat időpontja hétfő 14.00, az előadásé hétfő 10.00. Bácsó tanár úr úgy határozott, hogy legjobb lesz hamar megírni a vizsgát, mert utána nem lesz idehaza, satöbbi, és a vizsga időpontjaként kijelölte az utolsó héten az előadás időpontját, azaz hétfő 10.00-t. Ebben az lesz a mókás, hogy elméletileg ugyanezen napon, mintegy négy órával később fog csupán kiderülni, hogy ki mehet vizsgázni a gyakorlati aláírás birtokában, illetve még lesznek olyanok, akik a vizsga megírása után írnak javítózéhát, hogy vizsgázhassanak. Lol.

Az ISzK-ban pedig olyat láttam, hogy nem is hiszem el. A hónapok óta halott négy gép közül az egyiket javították a rendszeresek, hárman. Ez abból állt, hogy egyikük feltűrt ingujjal matatott a gép belsejében, a másik kettő pedig egymást folytogatta egy tápkábellel. Bash-gyanús...

Tíz óra öt perckor Nfol úgy érezte: az elmúlt egy óra egy pillanat alatt szállt el. Kicsit elmerengett ezen gondolat felett, majd a kezében szorongatott karórát letette az asztalra, és indult a szoba másik oldalán lévő hifitoronyhoz, hogy átállítsa az órát.

Még tegnap akartam említeni - ami azért vicces, mert ha tegnap délben jutott ez eszembe, és ma délben megint, akkor nem huszonnégy, hanem huszonöt órával van később, ami mégis egyetlen nap... -, hogy olvastam Shadow blogját és büszkeség öntötte el kicsiny lelkemet, amikor a karakterek olyan kifejezéssé álltak össze, amely kifejezés a kiértékelés után határozottan pozitív képet fest jelen bitkupacról és az ezt előállító személyről. Köszönöm, igyekszem, így tovább. És ezúton kérek elnézést azoktól, akik péntek este Skype-on tartózkodtak és egy bizonyos S@ti nevű ismerősük egyik pillanatról a másikra velőtrázó nevetésben tört ki, megzavarva ezzel a dominók nesztelen borulását: én hoztam ilyen lehetetlen helyzetbe.
(Fizetett hirdetés: Szeretne nevetni? Igen? Vállaljuk nevetések, röhögések és kuncogások ügyintézését, korlátlan mennyiségű kivitelezését. Kedvező ár, garantált nevetés, kreativitás! Márciusban ajándék hőmérő (majdnem pontos)!)

Beszéljünk az időjárásról. Tavasz van. Tegnap teljesen okés hőmérséklet, sütött a nap, mindenki örül, előjönnek a madarak és a motorosok, előbbiek repkednek, utóbbiak ritkábban, de mégis. Ma majdnem ugyanez, kivéve, hogy délután leszakadt az ég, természetesen ekkor voltam úton Debrecenbe. A jól ismert kereszteződésben kevésbé megszokott dologgal találtam magamat szembe: egy kihúzható kerítéssel. Ezt ügyes kezek úgy húzták ki, hogy egyik oldalán nulla hely van, a másikon valamivel több, de ott van egy oszlop, amely mellett csak bonyolult manőverezéssel sikerült elhaladnom. Mint kiderült, az utcában megint felbontották az aszfaltot valami csőtörés miatt, és mivel az útburkolat helyett egy három méter mély munkagödör leledzik a helyszínen, az átmenő forgalmat a garázssorra terelték. Mivel ilyenkor a vízvezeték-hálózatnak szokása telemenni mindenféle szutyokkal, sok jóra nem számítottam a vízcsap eltekerésekor, de az az iszapszerű izé, ami kizubogott a csapból, felülmúlta minden várakozásomat.

Apropó, MotoGP. Nem, én sem tudom, hogyan jutott eszembe a MotoGP az iszapról... Szóval elkezdődött a motoros bajnokság is, a jerezi futamon Talmácsi Gábor a nyolcadik helyen ért célba, ami nem kis teljesítmény, hiszen Gáborunk csak két adag infúzió lecsorgása után tudott motorra ülni a futam előtt pár perccel... Az mondjuk tetszik a közvetítésben, hogy ketten beszélgetnek és az egyik selypít, a másik meg egyszerűen nem érti, mi történik a képen. Majdnem olyanok, mint a Palik-Czollner popduó, csak kevesebb az ordítás, kevesebb a "hát ugye", valamint no cukor. A Debrecent meg legyőzte az Újpest 2-1 arányban. Nagyon aranyos volt, hogy a meccs végén a riporter éppen Supka Attilát, a Debrecen edzőjét kérdezgette arról, hogy milyen sportszerű mérkőzés volt ez a mai, közben a lelátóról szép magyar indulat- és szitokszavaink foszlányai hallatszottak bele a mikrofonba, amint a két szurkolótábor egymással vívott véres szájkarate-párbajt.

Az üzenőfal értékes hozzászólásainak átmentésével még nem végeztem, sőt, az átkeresztelésével sem igazán, mivel hiába hívom én pár napja Üzenőfalnak - ami jelen oldalon azt hiszem, hivatalos névnek tekinthető -, ha egyszer itt a blogban is Vendégkönyvnek van írva a linkek között. De ennek most vége, átnevezés megoldva. A nagy próbálgatás közben véletlenül észrevettem egy látványos, ám egyáltalán nem vészes rovart is, amelyet jelenlegi, eléggé nagy lyukakat tartalmazó PHP-s tudáshálóm alkalmazásával valamelyest képes voltam eltaposni; legalábbis mostmár nem látszik...

Hogy az öröm ne legyen teljes az EasyPHP telepítése után, arról gondoskodott kedvenc Windows XP rendszerem, amelynek legutóbbi telepítésekor feltehetőleg elbarkácsoltam valamit, ugyanis már most, két hét elteltével jelentkeznek a lassulás tünetei, pedig még nem is raktam rá a rengeteg betonstabil ware... ööö, kölcsönkért programot. Tényleg, most gondolok csak bele: a két hétvége alatt egyszer sem hiányzott egyik ilyen, kétes eredetű program sem, pedig rajzoltam is (GIMP-pel), meg CD-t is írtam, meg szöveget is szerkesztettem másnak (Wordpaddel). Szóval, a PHP-s dolgok még nem minden esetben működnek a böngészőmben localhostról, ennek oka az, hogy az EasyPHP telepítője látszólag nem végez el néhány fontosabb beállítást - például nem hoz létre új környezeti változókat, stb... -, természetesen a hallgatólagosan fenntartott "Nfol a béna megint" opció is elképzelhető.

Viszont így is sikerült súlyosan meghackelni a Programozás 1 tárgy házi feladatos weboldalát, amennyiben olyan tartalmat értem el, amely nem lett volna elérhető abban az időpontban. Történt ugyanis, hogy a harmadik házi feladatsorra fordítható közel egy hónap nagyon kecsegtetőnek tűnt múlt hét elején, viszont a folyton hangoztatott "bármelyik pillanatban kitehetik" annyira fedte a valóságot, hogy még ma sem volt kirakva a feladatsor. A másik kettő alatt megjelent ugyan egy új hivatkozás, azonban az az egér bármilyen mértékű molesztálása mellett is határozottan szürke maradt. Lenni agyafúrt, előző sor linkjét megnézni, kettest hármasra cserélni, örülni, mert látni: félkész feladatsort, példák nélkül, pontszámok nélkül.

Jó lesz. Ami fontosabb: idén lesz. Nem úgy, mint a Windows Vista, amit megint elhalasztottak, ezúttal jövő év elejére. Az új Office 2007-tel együtt. Ennyi huzavona után két úton haladhatnak majd az események:
- a Vista megjelenik, tök jó meg tök szép, talán még hasznáható is, és minden média azzal lesz tele, hogy na igen, ez így kerek, megérte a halasztás,
- a Vista megjelenik, a halasztás oka az volt, hogy a dizájnerek vitatkoztak a dobozos verziók borítóján és a felhasználói kézikönyv tipográfiáján, tele van érdekes bugokkal és szellős, mint a pókháló.

Értem én a Microsoftot: nekik most tényleg az az érdekük, hogy egy jó rendszert dobjanak piacra, hiszen rengeteg felhasználói réteg fordult az utóbbi két-három évben a Linux-alapú rendszerek felé, és ha nem is mindenre, de jópár feladatra használják a nyílt forrású szoftvereket. Erre kiváló példa a Debreceni Egyetem Informatikai Karának hallgatósága, akik a Programozás házikat bizony nagyrészt nem Windows alatt készítik, hanem mondjuk Linuxon vagy a tesztszerveren futó AIX rendszeren. És van néhány elvetemült, aki mindhármon tesztel, és hullik a haja...

Szinte látom magam előtt S@tit, amint elolvassa a bejegyzés címét és azonnal elkezd kombinálni, hogy vajon mit látott ez az Nfol abban a remek dzsekbór-sorozatban, hogy még a címnek is ezt adja; és látom magam előtt az arcára kiülő apró fintort, amint ráébred, hogy a huszonnégy nem más, mint a mai dátum, és picit bólint is a fejével, hogy ezt most benézte :].

Ez a reggel arról nevezetes, hogy idén először sütött a nap ilyen korán, ez pedig némileg csökkentette a Kalkulus 2 előadás iránti káros érzelmek mértékét egy elfogadható szintre. Ezzel együtt az előadás külön élvezetes volt, annyi vicceset hallottunk ugyanis, hogy még... Rövid tartalomjegyzék:

A kínaiak sok mindenhez értenek a népességszabályozáson kívül is. Építettek például egy szép hosszú falat, feltalálták a puskaport és a műszálas, beépített áramgenerátoros polárpulóvert, ám valami minduntalan kifogott rajtuk: a torlódási pont. Mivel a kínaiak sokan vannak, de nem elegen, nem képesek torlódási pontot alkotni a világ halmazán, emiatt nem is lehetnek folytonosak a világban, egyenletesen folytonosak meg pláne nem. És határértékük sincsen. Pedig annyi mindent gyártanak, jajj... Így őket nem fenyegeti az a veszély, ami mondjuk egy folytonos függvény mintájára elkészített pályaudvar-tetőszerkezetet igen, hogy tudniillik beesik rajta egy bomba és akkor a lyukon becsöpög az eső, a matematikusok meg rohannak felfelé, arrébb lökdösve a tetőfedőket, megszakadt folytonosságú függvényt nézni.

És hála Herr Kollégának, megtanultuk azt is, hogy Kalkulus 2 előadáson nem szabad rákérdezni nyilvánvaló dolgokra, mert abból házi feladat kerekedik olyan feltételekkel, hogy ha nem tudjuk megcsinálni, akkor Herr Kolléga fog kimenni a táblához a megoldással. A fenti jellemzőkkel rendelkező folyamatot elnevezem önszivatásnak, ugyanis lehet tippelni, hogy vajon mindenkinek meg lesz-e oldva a házija... :)

Amíg WarPriesttel a villamost vártuk - azaz ő várta a villamost, én meg a buszt -, láttunk hülye autóst, meg előadtam, hogy hazamegyek és beállok az ablak elé napozni, mert odakint hiába süt a nap, ha közben nincs ereje, és nagyon úgy fogok kinézni, mint egy erőből napozó német túrista, ahogyan azt Fábry úr előző este felvezette volt. Kár, hogy a Lothart kihagyták a kitüntetettek közül, szerintem a "sokkal több pénzért picivel jobb, majd picivel rosszabb teljesítmény nyújtása"-kategóriában tarolt volna, mint a Brokeback Mountainban a himbálózó lo... lopótök a szélben.

Hogy S@tink mégse csüggedjen, így a végén megemlítem, hogy a 24 második szezonjában bizony akkorák a karakterek, hogy alig merek odanézni néha, pedig tudom jól, hogy még koránt sincs vége az eseményeknek... "This isn’t over yet." - says Jack as he is down on his knees with a machine gun targeted on his head by ****.

Eleve értelmes dolog, ha az egyszeri egyetemre járó állampolgárnak olyan időpontban kezdődik az adott napi első órája, amikor jobbérzésű egyének már órákkal azelőtt hazautaztak kies otthonukba, esetleg hajópadló-részegségig öntözik torkukat különböző nedűkkel. Idáig persze el kell jutni, amihez feltétlenül szükséges, hogy legyen csütörtök délelőtt, amikor is olyan értelmes dolgokkal sikerült eltölteni az időt, mint az edzőteremben ténfergés, demagnetizálódott mágneskártyával történő közlekedés a mágneskártyás ajtókon át illetve a szél ellenében előre megfontolt szándékból elkövetett boltba menés, pénztárosnénit nagycímlettel ijesztegetés, de aztán mégiscsak valahogy felváltós megoldás találás.

Algoritmuselmélet gyakorlatról nem beszélnék sokat, negyedik hete foglalkozunk a Turing-gépekkel, és minden egyes gyakorlaton előjön, hogy most akkor miben egyeztünk meg legutóbb, hogy a szalagábécében mit jelöl a kérdőjel karakter, meg hány szalagos gépet akarunk modellezni. Természetesen mindig megszületik a kompromisszum, hogy tök mindegy, ki hogyan csinálja, csak legyen logikus és értelmes megoldás, ennek mindenki örül, aztán a következő feladatnál újra lehet kezdeni a veszekedést, ha adott személy mocskos, alja módon, a saját kényelmére hivatkozva képes még egy szalagot használni, vagy bevezet egy új állapotot valaminek a jelzésére, mintha pénzbe kerülne mindenkinek a projekt, vagy mittudomain...

Viszont utána következik a Kalkulus 2 gyakorlat. Óra előtt lett volna lehetőségem választani a gyakorlat másfél órája és egy élveboncolás között, és én a rosszabbik mellett döntöttem. Kéremszépen, így zéhá előtt egy héttel úgy el lettünk varázsolva, hogy még most sem hiszem el, hogy olyan izék léteznek, amiket a táblán láttunk. Másodrendű kvadratikus forma meg annak a jó édes első és második, meg harmadik sarokminora... báh... Aztán meg jött a többváltozós függvények Riemann-integrálhatósága a maga apró örömeivel. Mert kár is tagadni, mindenki szeme sarkában megjelent egy apró könnycsepp (más-más okok miatt), amikor meglátta a táblán a képletet, amely úgy kezdődik, hogy három integráljel... És még a legutolsót ki is bírtam számolni rekordgyorsasággal, ami picivel rövidebb időtartam, mint egy örökkévalóság (tehát nem kettő).