Eleve értelmes dolog, ha az egyszeri egyetemre járó állampolgárnak olyan időpontban kezdődik az adott napi első órája, amikor jobbérzésű egyének már órákkal azelőtt hazautaztak kies otthonukba, esetleg hajópadló-részegségig öntözik torkukat különböző nedűkkel. Idáig persze el kell jutni, amihez feltétlenül szükséges, hogy legyen csütörtök délelőtt, amikor is olyan értelmes dolgokkal sikerült eltölteni az időt, mint az edzőteremben ténfergés, demagnetizálódott mágneskártyával történő közlekedés a mágneskártyás ajtókon át illetve a szél ellenében előre megfontolt szándékból elkövetett boltba menés, pénztárosnénit nagycímlettel ijesztegetés, de aztán mégiscsak valahogy felváltós megoldás találás.

Algoritmuselmélet gyakorlatról nem beszélnék sokat, negyedik hete foglalkozunk a Turing-gépekkel, és minden egyes gyakorlaton előjön, hogy most akkor miben egyeztünk meg legutóbb, hogy a szalagábécében mit jelöl a kérdőjel karakter, meg hány szalagos gépet akarunk modellezni. Természetesen mindig megszületik a kompromisszum, hogy tök mindegy, ki hogyan csinálja, csak legyen logikus és értelmes megoldás, ennek mindenki örül, aztán a következő feladatnál újra lehet kezdeni a veszekedést, ha adott személy mocskos, alja módon, a saját kényelmére hivatkozva képes még egy szalagot használni, vagy bevezet egy új állapotot valaminek a jelzésére, mintha pénzbe kerülne mindenkinek a projekt, vagy mittudomain...

Viszont utána következik a Kalkulus 2 gyakorlat. Óra előtt lett volna lehetőségem választani a gyakorlat másfél órája és egy élveboncolás között, és én a rosszabbik mellett döntöttem. Kéremszépen, így zéhá előtt egy héttel úgy el lettünk varázsolva, hogy még most sem hiszem el, hogy olyan izék léteznek, amiket a táblán láttunk. Másodrendű kvadratikus forma meg annak a jó édes első és második, meg harmadik sarokminora... báh... Aztán meg jött a többváltozós függvények Riemann-integrálhatósága a maga apró örömeivel. Mert kár is tagadni, mindenki szeme sarkában megjelent egy apró könnycsepp (más-más okok miatt), amikor meglátta a táblán a képletet, amely úgy kezdődik, hogy három integráljel... És még a legutolsót ki is bírtam számolni rekordgyorsasággal, ami picivel rövidebb időtartam, mint egy örökkévalóság (tehát nem kettő).