Egy év baromi hosszú idő. Egy év alatt rengetegsok dolgot lehet csinálni, jól, rosszul, kinek hogyan sikerül. Vannak viszont dolgok, amikre egy év kevés. Esetemben jó példa erre a Half-Life 2 végigjátszásának története, hiszen bármennyire is zseniális játékról van szó, nekem bizony háromszázhatvanhárom nap választotta el azt a két pillanatot, amikor G-Man titokzatos ábrázata látomásként tűnik elő a semmiből és egy vonaton találom magamat, illetve amikor ismét megjelenik előttem az energiagombóc felrobbanásának pillanatában.

Persze hihetetlen nagy lámának kell ahhoz lenni, hogy egy ilyen, elakadásra esélyt sem adó lövöldözős program ennyi ideig ne adja meg magát; nem is erről van szó. Tavaly nyáron kezdtem bele a kalandba, máig emlékszem arra, amikor Doggal labdáztam, amikor Ravenholmban a zombik felmásztak utánam a háztetőre félelmetes hanggal, amikor Grigori atya elmagyarázta, hogy ezek a szerencsétlenek még mindig az ő hívei... Aztán valamiért abbahagytam. Nem, ez így nem pontos: nem folytattam. Talán mert jött valami más kábulat, talán más okból kifolyólag, talán, mert az Erő ezt sugallta.

Most valamiért újra elővettem. Elvarázsolt - megint. Tudom, nektek, akik már ezer éve kivégeztétek a Half-Life 2-t, nem tudok újat mondani, azért mégis megpróbálom. Megragadott az a változatosság, amit a játék nyújt. Az egyik fejezetében nullától huszonnégyig röpködnek a töltényhüvelyek, a másikban csak a gravigun van nálam, és lőni sincs kire, illetve van, de felesleges, mert ha lőni kell, már régen rossz.

Hozzá kell tennem, egy helyen bizony mocskosul megakadtam, és kénytelen voltam segítségül hívni egy végigjátszást. A kérdéses hely leírásánál viszont már ütöttem a fejemet mindennel, hiszen a megoldás ott volt az orrom előtt végig, csak éppen nem vettem észre. Ezentúl, ha egy teremben nem lehet semerre menni, mindenképpen megnézem a csöveket... Meg aztán az is benne van ebben a játékban, hogy elhitet a játékossal bizonyos dolgokat. Egy későbbi részen, ahol a striderek által tűz alatt tartott teret kellett megtisztítani minden olyantól, ami nagyobb, csúnyább vagy erősebb, mint az ellenállók, szóval itt ügyesen bemenekültem egy viszonylag védett helyre, ahol találtam tíz rakétát, és én tényleg elhittem, hogy azzal a tíz rakétával szét lehet kapni a két stridert. Fél órás próbálkozást követően - többszöri elhalálozás után - poénból kiszaladtam onnan arra, amerre amúgy semmi érdekfeszítő dolgot nem láttam, erre nem ott van egy bunker végtelen számú rakétával?

Szóval ennek most vége. Talán végig kellene vinni az első részt is, ennél rövidebb idő alatt. Állítólag az is elég kellemes darab. És ami garantált: sokkal szórakoztatóbb, mint a Kalkulus 2 jegyzet. Hogy lesz ebből pénteken vizsga...?

"Nem annyira krimi, mint inkább egy erőszakos fürdőruhás naptár." - ismeretlen néző véleménye a Baywatch Hawaii című sorozatról

Innováció. Mit takar ez a szó? Vajon azt értjük rajta, hogy valaki kitalál valami teljesen újszerűt? Vagy azt, hogy valami meglévőt átalakít, kicsinyke pluszokat ad hozzá és rútul felhasználja az előző bejegyzés első néhány mondatát a következő napi bejegyzésben mindössze azért, mert egy rakás dolgot elfelejtett az előző bejegyzésbe beleírni? :]

Még tegnap történt, hogy volt olyan másfél óra, amikor nem esett az eső. Még ezelőtt a másfél óra előtt voltunk bevásárolni, és amint a parkolóban a megvásárolt árucikkek csomagtartóba történő áthelyezésével foglalatoskodtunk, odajött hozzánk egy fazon, és elkezdett valamit szövegelni az adónk 1%-áról, meg hogy ő mittudomén milyen szervezetnek a munkatársa, és akkor egyszázalék meg a bangladesi három orrlyukú árva... Mivel különösebb figyelmet nem szenteltünk neki, tett még egy próbát egy másik, jobbérzésű emberekben - tehát amilyen én nem vagyok - vészharangot megkongató történettel is, és tulajdonképpen nem jött rá, hogy az egyszázalékos dumával rögtön lejáratta magát, hiszen annak már lejárt a határideje vagy másfél hete. Mivel nem mutatott hajlandóságot a távozásra, sőt, hihetetlen nyugalommal szemlélte a rakodás kényes műveletét, kénytelen voltam odafordulni hozzá, eképpen:

- Látja az arcomon az érdeklődés legkisebb jelét, uram?
- Nem.
- Maga szerint ez véletlen, vagy jelent valamit?
- Viszlát...
- Pontosan.

A stílusváltással kapcsolatban azt találtam ki először, hogy a sok link helyett lesz egy legördülő választómenü, amit nevével ellentétben nemcsak a választásra jogosult olvasók használhatnak, és akkor ott a menüpontok lesznek a stílusok jól. "Technikai problémák" miatt ez a megoldás elvetésre került, helyette lettek kisképek, amiknek az elrendezése és alakja jelenleg is kétséges, a létezésük viszont garantált. Az archívumot meg szépen összenyomtam ilyen kis naptárszerű izévé, elegendő számú panaszlevél esetén lehet szó arról, hogy a hónapok sorszáma mellett megjelenjen a hónap neve is címke formájában, de ha ez előfordul, akkor én tényleg szögre akasztok valamit, és a levélküldőkre kiterjesztem az Insta-gibet. Ja igen, és tudom, hogy már június van, júniusi link meg még nincs, de egészen konkrét információim vannak arról, hogy még egy hétig nem is lesz bontás, mert minek...

Szintén tegnap történt, hogy a Loki másodszor is megnyerte a magyar futballbajnokságot. Jó, most lehetne arról beszélni, hogy a DVSC-nek mennyire volt ellenfele a Lombard Pápa, miközben az Újpest a Fehérvárral játszott - illetve fordítva volt inkább... Meglátásom szerint az Újpest elsősorban fejben veszítette el a meccsét még az elején, mert ha nem így lett volna, akkor Rajczinak sem kellett volna kiállnia. Az azutáni események már mind az idegesség miatt voltak, és egy bajnokjelölt csapat nem játszhat így senki ellen. Szerintem. Remélem Debrecenre nagy hatással lesz a győzelem, bízok a Kalkulus kettesben...

És a végére íme egy újkeletű hoax, amit hol máshol kap az ember, mint iWiW-en...

Van egy szolgáltatás, a http://www.mobilpont.hu-n, amivel, ha akarsz, akkor kereshetsz 1 kis pénzt. Lényege, hogy reklám SMS-eket kapsz. Az általad olvasott SMS után 5 Forintot kapsz. A barátaid által fogadott SMS-ek után még kapsz 5*3 Forintot. Az ismerősök által fogadott SMS-ek után kapsz 15*2. Kampányonként pedig 50 forintot írnak jóvá. Ha érekel, keresd fel a honlapot! Pénzszerzésnek nem rossz és nem is kell megfeszülnöd a tevékenységért! Az ajánlónál, kérlek add meg a számom!! Tel: xxxx-xxxxxxx
Olvasd el a tájékoztatót, ott több infót találsz erről az egészről!

Eleve mi az, hogy "barátaid" meg "ismerőseid"? Ezt ki dönti el? Meg nehogymár a körlevelek után körsms-ek is elkezdjenek terjedni, mert menten az árokba hajtok. Várom a fejleményeket mindenesetre, és szeretnék találkozni azzal az emberrel, aki ezzel bármennyi pénzt is keres, valamint nem a Mobilpont tulajdonosa. Meginnánk valami szénsavasat, elbeszélgetnénk az egészről. Csak nehogy nekem kelljen a végén fizetni...

Innováció. Mit takar ez a szó? Vajon azt értjük rajta, hogy valaki kitalál valami teljesen újszerűt? Vagy azt, hogy valami meglévőt átalakít, kicsinyke pluszokat ad hozzá és kinevezi magát a legfőbb innovatőrnek? Én nem fogom ezt eldönteni, viszont ami indokolja ezt a felvezetést, az nem más, mint a Microsoft második legnagyobb húzása a Windows Vista után.

Miről is van szó? Egy számítástechnikai lap mellékletén közreadták a könnyen megjegyezhető nevű Microsoft Office Professional Plus 2007 Beta 2 telepítőjét, amelyet alapesetben ötven indításig, internetes regisztráció és aktiválás után pedig jövő februárig lehet megkötések nélkül, ingyen használni. Fogtam magamat, feltelepítettem a szoftvert, egyelőre regisztráció nélkül. Nem azért, mert übertrendi dolog mindenből a legújabbat használni, hanem mert érdekelt, hogy a gyakorlatban hogyan működik a hazai szlengben szalagnak elnevezett vadonatúj felhasználói felület. Személy szerint a korábbi Office-csomagokkal sincsen nagyobb bajom, lévén alig használom őket - szövegek írásához tökéletesen megfelel nekem a SciTE, úgysem valami értelmes dolog szerintem egy szöveget írás közben rögtön formázni is, prezentációkat nem készítek (ha kellene, akkor TeX-ben is lehet PDF-alapút), egyedül az Excel az, amit gyakrabban indítok el. És abból, amit eddig láttam az új Office-ból, azt gondolom, ez a helyzet nem is fog megváltozni gyökeresen.

Azért nem, mert ez az egész nem nekem való. Nem nekem készült. Sőt, hirtelen nem tudnám megmondani, hogy kinek. Ugyanis nem hinném, hogy azok az irodai dolgozók, akiknek napi szinten kell használniuk mondjuk a Wordöt, örömükben tapsikolva fogadnák a teljesen átalakított felületet. ők már megtanulták a korábbi, menükön keresztül elérhető párbeszédpanelek csínját-bínját - jó, ez egy optimista feltételezés -, és nekik hiába kezdik el megmagyarázni, hogy "ez most tök jó, meg egyszerűbb, meg teljesen WYSIWYG", a derék titkárnő perceken belül sikítófrászban fog kitörni, ha nem találja meg a keresett tulajdonságot. Hogy látsszon, miről is beszélek, itt egy összehasonlító ábra ugyanarról a dokumentumról a Word 2003-as és a Word 2007-es verziójában.

Amint az látható, az eszköztárat teljesen átszabták. A véleményem az, hogy bizonyos helyeken ez igen jól sikerült, míg máshol elég kuszán vannak elrendezve a kapcsolók és gombok. Az új felhasználói felület az elképzelés szerint igazodik a mindenkori munkamenethez, amit úgy kell érteni, hogy az eszköztáron mindig csak azok a lehetőségek jelennek meg, amelyeket az adott pillanatban használni lehet. Például szövegíráskor a betű- és bekezdésformázó opciókat látjuk - ami nagyon tetszik, az a képen a kijelölt szöveg mellett látható, fokozatosan átlátszatlanná váló lebegő eszköztár, nagyon kényelmessé teszi a formázást, mert közvetlenül a szó mellett jelenik meg, és nem kell húzgálni az egeret fel a menühöz meg vissza -, ha viszont a szövegbe be van szúrva egy ábra, akkor arra kattintva felül megváltozik az eszköztár, és megjelennek rajta a képek formázására alkalmas parancsok. Ezek hatását ráadásul azonnal láthatjuk, kijelölt szövegnél elég a fent látható stílusok fölé húzni az egeret, a kijelölt szövegrész azonnal átváltozik, ezáltal talán kevesebbet kell kattintania a kinézettel bajlódó felhasználónak.

Az ablak bal felső szélén látható sárga Office-emblémás gomb pedig összegyűjti a dokumentumok kezelésével kapcsolatos összes lehetőséget. Rákattintva gyakorlatilag egy Start menü-jellegű panel jön elő, amiben megtaláljuk a legutóbbi dokumentumaink listáját és a korábbi Fájl menüből ismert lehetőségeket is. Az új verzió gond nélkül megnyitja és kezeli a korábbi verziókban készített dokumentumokat, viszont az ezzel létrehozott új állományok már egy újfajta, XML-alapú állományba mentődnek, amely nemcsak az állományok méretére van jótékony hatással, hanem - állítólag - nagyobb kompatibilitást biztosít más programokkal is. Az egészben az a szép, hogy a fenti jellemzők az Office minden egyes programjában ugyanígy működnek - hogy ugyanilyen jól-e, azt nem tudom.

És valószínűleg nem is fogom megtudni, ugyanis mindezek ellenére nekem nem tetszik az új kiadás. Nem tetszik, hogy majdnem két GByte helyen terpeszkedik. Nem tetszik, hogy 512 MByte memóriával szerelt gépen is képes látványosan rátelepedni minden erőforrásra, úgy, hogy más programok elől ellopja a processzort (konkrétan a Winamp és a Word futott egymás mellett, Wordben beszúrtam egy egyszerűbb diagramot és a Winamp megszűnt létezni, míg a Wordöt be nem zártam - ez még a béta állapot miatt lehet, de akkor is). Nem tetszik, hogy a felület mindenáron ilyen csili-vili mókusvakító akar lenni. Bárhová viszem az egeret, valami biztosan felvillan, megpördül vagy elhomályosul, este tizenegy tájban teljesen diszkófílingje van a szövegszerkesztésnek. Értem, hogy a Vistában (majd) látható hű, de nagyon dizájnos meg színes-szagos GUI-t valemennyire követni kell itt is - pedig annak a felületnek is vannak szép részletei, amelyek sajnos az újabb buildekben egyre fogyatkoznak. Szóval én úgy érzem, nekem erre nincsen szükségem továbbra sem, és előre üdvözlöm azokat a derék szerzőket, akik nekiállnak az Office 2007-hez kézikönyvet írni.

Reggel mocskosul elaludtam. Ez kellemetlen, ugyanis a délelőtti vonatot semmiképpen nem akartam elszalasztani, ráadásul még bérletet is kell vennem, és ki tudja, hányan állnak sorban ugyanezen magasztos cél elérése miatt. A nagy kapkodás közben még meg akartam pakolni szeretett mp3-lejátszómat holmi, a többi utas totális kirekesztésére alkalmas muzsikával, ámde... Legutóbb az ISzK-ban annyi dolgot töltöttem le, hogy a pendrive-ra nem fért rá, így a lejátszóra is másoltam dolgokat, a zenéket meg letöröltem róla. Ilyenkor ugye kiírja, hogy "No Music", azaz egyetlen muzsik sincs a fedélzeten, ez rendjén is van. Csakhogy, ha otthon leszedem róla, ami rajta van, és rögtön teszek rá zenét, akkor utána nincs az a háromágú villával rendelkező istenség, ami rábírná a szoftvert, hogy végignézze a memóriát zenék után kutatva, ehelyett rezignáltan közli, hogy "No Music". Ez ugye ma reggel derült ki számomra, és mivel a zenék másolására a lakásban eltöltött utolsó tíz percemben került volna sor, valahogy nem volt kedvem már azzal foglalkozni, hogy kitaláljam a megoldást. The best is yet to come.

A bérletpénztárnál gyanús alakok ácsorogtak, a hajléktalan-azonosító skálán helyből vitték volna a hétfelet, és kifinomult kuncsorgási módszereikre jellemző, hogy nem átallottak közvetlenül a pénztár mellett lebzselni, ott, ahol nem tudsz úgy elővenni két forintot, hogy más ne lássa meg. A késlekedés miatt már így is kissé durcás fejem valószínűleg egyértelmű üzenetet hordozott számukra, mert végül nem próbálkoztak semmivel. Menjünk tovább. Vonat. Hely az van - a folyosón. Nem gond, Nyíregyházáig kibekkelek itt, aztán úgyis lesz hely. Ahogy elindulunk Debrecenből, a folyosót ellepik ilyen száztíz centiméter alatti gyerekek, és vidáman rohangálnak ide-oda a folyosón, miközben két-három felnőtt, aki őket kíséri, nyugodtan cigarettázik a folyosón. Ahol amúgy nem lehetne. Szerencsére ők is leszálltak Nyíregyházán, de ami addig volt... A kalauz a kocsi végén inkább megvárta a következő állomást, ott leszállt és a kocsi elejére ment, majd ott felszállt és továbbhaladt előre. Megértem őt. A legjobb az volt, amikor Nyíregyháza előtt két megállóval a kísérők kitalálták, hogy mindjárt megérkeznek, és azonnal kezdjen minkenki összepakolni, meg felöltözni, aztán sorakozó a folyosón. Igen ám, de az a két megálló történetesen a Debrecen - Nyíregyháza vonalon a leghosszabb szakasz, így szerencsétlen kölkök majdnem fél órát vártak kabátban meg sapkában az egyébként feleslegesen fűtött vasúti kocsi folyosóján állva.

Az eső természetesen esett. Itthon is. Hazafelé bementem anyukámhoz a munkahelyére, ami történetesen egy óvoda. Jól esett a vonat után ott is a gyerekzsivajt hallani, úgyhogy eljöttem ASAP. Az óvoda teraszán éppen a karbantartók tartották napi megbeszélésüket; őket meglátni egészen pszichedelikus élmény, ugyanis... nos, ők nem részei a díszítésnek. Ketten ilyen átlagos pálinkahajtású egyének a megfelelő homályos tekintettel, a harmadik meg, hogyismondjam, képzeld el Quasimodót púp nélkül. Ez a kicsiny avantgarde csapat az óvoda udvarán erősen megtöri az egyébként koherens szocreál életérzést. Analógiák: Kiszel Tünde az egyetemen, 35 fok Celsius 2006 júniusában, satöbbi, satöbbi.

A leírás alapján itthon is be tudtam állítani a PHP-t, mostmár működik rendesen, öröm a köbön, buszmegálló és hasonló közhelyek. Még valamit szeretnék kezdeni a stílusváltóval meg az archívummal, mert így sok helyet foglalnak el oldalt, meg nekem nem is tetszik igazán, de még nem tudom, hogy s mint lesz megoldva. Van viszont egy új kinézet (Flower), ami még nincsen teljesen készen, de ami biztos, hogy a virág marad. És hogy mi a megoldás a muzsikmentes lejátszóra? Kövesse a következő egyszerű lépéseket: lejátszót kikapcsol, gépre dug, formáz, leválaszt, bekapcsol, "No Music" felirat ellenőrzése, kikapcsol, gépre dug, zenét másol, leválaszt, kikapcsol, bekapcsol, örül, elemek lemerüléséig hallgat.