Tegnap estefelé elég jól elbaromkodtunk S@tival szegény Zidane-on, szerintem olyan húsz lehetséges beszólás van nála felírva, amikből blog lesz készítve hamarosan, és nyilván azokat nem szeretném most elsütni, viszont néhány azóta jutott eszembe, tehát a következő Materazzi-mondatok tökéletesen exkluzív jellegűek itten:

1. "...és képzeld, a mi szállodánkban ingyenes a szobai minibár..."

2. "Zini, ha nem akarsz hasra esni akkor hajolj le és kösd be a cipőfűződet..."

3. "Hallod Zizu, a REAC-ba még beférnél..."

Egyébként éppen azzal foglalkozom elmélyülten, hogy a gyönyörűséges Metal Gear Solid 3 artworkökből valami oldalstílust kanyarítsak magamnak. Tegnap ugyanis végleg elvesztem abban a játékban. Elképzelhetetlenül zseniális, pedig a történet még be sem indult igazán! Nade hadd pislantsam má’ le a pelust, amikor olyanok vannak benne, hogy áááá... Kúszol a fűben. Megállsz hallgatózni. Melletted susognak a fűszálak, semmit nem látsz, de valami mozog. Odafordulsz, előkapod a kést és amikor eléd toppan, lesújtasz a késsel... és gratulálok, máris kettévágtál egy ártatlan leveli békát, valamint féknyomos lett az alsód is egy kicsit. De jöhetett volna egy kígyó, egy nyúl, egy kutya, egy őr, két őr, akármi. Hogy sose kerülj olyan helyzetbe, amikor elfogy az erőd és nem bírsz tovább futni, figyelned kell a staminára. Ha fogyogat, akkor kajálsz valamit. Hogy mit? Bármit. Az állatok elejthetők. Szedhetsz gombát vagy a fáról gyümölcsöt. A szovjet konzervnek viszont sz*r az íze. Ha megsérülsz, egy nyugis helyen el kell látnod a sérüléseidet. Szélsőséges esetben arrébb sem tudsz csúszni, amíg nem kezeled magadat. Persze nem az eü-csomagra kell rágyalogolni, hanem sokkal komolyabbról van szó, ha pl. megvágod magadat a szögesdróttal, akkor előbb fertőtleníteni kell a sebet, aztán össze kell varrni, gézlappal lefedni és bekötözni. A vízben mozogva piócák tapadnak rád, amik leszívják a staminát, amíg rajtad vannak: szivarral le kell őket perzselni. Ja, és ami megdöbbentő: ez amúgy egy sunnyogós, gonoszosztós, kommandozós játék!

Mondtam már, hogy a japán játékdizájnerek nem komplettek?

"Köszöntöm Önöket a Fókusz különkiadásában! Korábbi riportjainkban többször is próbára tettük már a magyar embereket: tettünk fel történelmi kérdéseket, politikai ismereteikről érdeklődtünk és arra is megkértük őket, hogy nevezzék meg a képeken látható futballistákat. Ma egy rendhagyó riportot mutatunk be Önöknek a nyelvtudásról. arra gondoltunk, megkérünk egy Magyarországon elő külföldit, hogy egy napig hadd kövessük rejtett kameránkkal. Kíváncsiak voltunk ugyanis arra, vajon hogyan boldogul a fővárosban egy magyarul alig beszélő külföldi: hogyan tud közlekedni, hogyan vásárol be a közértben és hogyan kerüli ki udvariasan a csúcstechnológiás fényképezőgépeikkel a hungarikumnak vélt pesti kátyúkat megörökítő japán túristacsoportot. Sajnos azonban szerkesztőségünkben senki nem beszél idegen nyelvet, így nem tudtunk megkérni egyetlen külföldit sem..."

And now for something completely different! Képes riport a focivébé döntőjéről és egyéb érdekes eseményekről:

A fenti mondat Snake szájából hangzik el rögtön azután, hogy a disszidálni készülő szovjet tudós közli Snake-kel, hogy Amerikától kirázza a hideg. Any second thoughts? Természetesen áll az alku, de a tudós mégsem disszidál, mert... Álcaruhát felvenni, mert jön Kojima és elkap. Nem komplettek ezek a japán játékdizájnerek.

Folytatván linuxos kalandjaimat, elmondom, mire jutottam ezzel az Xgl-lel. Letöltöttem ugyebár az alig 23 Mb-os ATi drivert, ami esetünkben egyetlen állománynak látszik, majd bemásoltam a saját könyvtáramba és a CTLR+ALT+F1 megnyomásával kiléptem a karakteres konzolba. Ezek után a következő, atombonyolult lépéseket kellett végrehajtani:

1. bejelentkezés rootként,
2. init 3
3. elnavigálunk a saját könyvtárig
4. sh ati-driver-installer-8.26.18-x86.run
5. nyomogatni az OK-t
6. sax2 -r -m 0=fglrx
7. init 5

És ennyi. Semmi macerás dolog. A beállítások között megjelenik a Desktop Effects Settings pont, abban be kell pipálni az Enable 3D desktop kapcsolót és újrindítani a rendszert. Újraindításkor aztán feltűnnek a változások. Kezdve azzal, hogy a rendszer betöltése sokat lassult, nem mértem ugyan le, de a bekapcsolástól számítva olyan három perc simán eltelik, mire megjelenik a login képernyő. Az ablaktémákat innentől nem lehet változtatni, csak átszínezni, nyilván ez egy új technológia, amit egy téma biztosan támogat, úgyhogy azt lehet hozzá használni és kész. Ja, hogy mire jó ez az egész? Hát például arra, hogy így már elindul az X-Moto nevű Elastomania-port a gépen. :]

Meg másra is, többnyire hülyeségekre. Például a virtuális munkaasztalok közötti váltásnál nem egyszerűen megjelenik a másik asztal, hanem elfordul a képernyőn egy kocka, aminek az oldalsó lapjai az asztalok és átfordul a másik asztalra, az összes nyitott ablakkal, lejátszott videóval, mindennel együtt. Az ablakok átlóghatnak más asztalokra, hozzáragaszthatóak a képernyő széléhez, illetve a fejlécüknél megragadva lehet őket ráncigálni ide-oda, aminek hatására az egész ablak nyúlik, lifeg és lötyög. Minden ablaknak szabályozható az áttetszősége is. Van még olyan feature, hogy Live Thumbnails, ami ALT+TAB nyomogatásakor képes élő képecskékkel illusztrálni a futó alkalmazásokat, pl. ott is látszik a lejátszott film. Szóval tiszta hájtek az egész. Még valahogy megoldom, hogy le tudjam játszani a DivX-es filmeket is és nem is vágyok máshová. Ma még nem is bootoltam be XP-re - elkapott, ugye?

El hát. Pedig már késő este van, és nagyban gondolkozok azon, hogy mi késztethette Zinedine Zidane-t Materazzi mellbe fejelésére. Ebből még poénok lesznek, nyilvánvaló. Szóval Zizu pirosat kapott, bevonult az öltözőbe és ezzel befejezte a futballt. Feltéve, hogy nem fogadja el Flóri ajánlatát, aki azt mondta vicceskedve, hogy ha Zizu szeretne levezetni kicsit, szívesen látják Rákospalotán... Az olaszok tizenegyesekkel győztek, most örömködnek, de fogadjunk öt az egyhez, hogy holnap öltönyben fognak ülni a tanúk padján...

Igen remek dolog az, amikor az ember hosszú kínlódás után rájön arra, amit amúgy addig is tudott, nevezetesen hogy ő maga teljesen bolond, ráadásul még vak is, mert amit keresett, az pontosan ott van, ahol kereste, csak éppen nem tűnt fel neki, hogy ott van.

Igen, rólam van szó természetesen, nomeg újsütetű gőte barátomról, aki amellett, hogy egy gyíkszerű állat, még operációs rendszer is. Érdekelne amúgy, hogy a Linux disztribúciók esetében honnan ered az az egész "legyen valami állatos téma" felfogás, mert ha hirtelen meggondolom, volt már pingvin, stilizált pingvin, gekkó, bagoly, meg mindenféle egyéb állat a jelképe egy-egy pakknak. Mondjuk azt sem értem, hogy egy magyar fejlesztésű Linuxnak miért pont a bagoly lett a védjegye, mikor a nemzeti értékek hangsúlyozására egy pulikutya sokkal inkább megfelelne. A név pedig lehetne puLinux. :]

No mindegy. Nekem most itt a SuSE, amivel ugye nem lehet zenélni, mert nem viszi az mp3-at. Kérem, ezt ki lehet húzni, mert mostmár viszi. Igen, megcsináltam! Először is zseniálisan megtaláltam a helyesen működő csomagkezelőt a rendszerben, és gyorsan fel is pakoltattam vele olyanokat, hogy gcc, make, kernel-source, xgl, compiz, xmms, xmms-plugins. A három középsőről még lesz szó. Szóval már volt xmms-em, amit talán nem túlzás Winamp-kopinak nevezni, ugyanis minden eleme ugyanolyan, mint a Winampnak. Nem mintha ez hátrány lenne, sőt... Node még mindig nincsen kodek. Szerencsére az internet arra is jó, hogy rátaláljunk emberekre, akik valamivel éppen nem boldogulnak, de még ennél is jobb, hogy némely némberek éppen azzal nem boldogulnak, ami nekünk is a bajunk véletlenül pont most, és akkor jól meg lehet találni a megoldást a gondokra. Így történt, hogy egy 70 kilobájtos állomány letöltésével és kicsomagolásával az xmms elkezdett lejátszani. Voltak még ugye ezek az xgl meg compiz csomagok... Namost, ezek semmi másra nem valók, minthogy újabb módon erőszakoljuk meg velük a rendszert az örök szépség és csicsa kutatásának egyk fontos lépéseként. Ha ugyanis sikerül feltelepíteni a linuxos ATi drivert, akkor az ezzel a két csomaggal együttműködve térbelivé változtatja az asztalt, és onnantól kezdve a jó ég tudja, mi fog történni. Annyi segítségem van a dologhoz, hogy mindenhol Nvidia kártyát ajánlanak Linuxhoz és a térhatás telepítéséhez való segédlet is Nvidia driverre vonatkozó utasításokat közöl, mást nem. Elleszek vele, úgy érzem.

Ebből már csak holnap lesz bármi is, ma viszont még volt egy olyan történés, miszerint Németország "hazavihette" a bronzérmet. A portugálokat mélységesen lesújtotta, hogy a kapott három gól közül "kettő és félben" főszerepet játszó német éppenéggel egy disznó volt, illetve, Disznócska, merthogy Bastian Schweinsteigert így nevezik a Nazionalelfben. A mérkőzés maga jó kis hajtós esemény volt, hálistennek Flóri lemerítette magát időben, Hajdú B. meg képes egyedül megoldani egy bronzmeccset.

Haladunk az úton, autóval. Az út szélén egy teherautó várakozik, félig lehúzódva, félig nem; torlódik miatta a sor. Szemből szünet, megindulunk, hogy kikerüljük. Amikor beljebb húzódok, hogy a teherautó és a sáv belső szélén kirakott terelőtáblák között elmenjek, a szemét cromagnoni sofőr kib*ssza a vezetőfülke ajtaját, ami éppen öt centivel kerüli el a kocsi tetejét. Öt centivel, átlósan. Mert ennyire tudtam félrerántani a kormányt abban a kritikus másodpercben, és körülbelül ugyanennyivel álltam meg a terelőtábla előtt is. Csoda ezek után, ha azt mondom: k*rvajó volt?

Újfajta látvány-italautomata. Errefelé újfajta. Bodobod a pénzt, nyomod a kódot és látod, ahogy a gép beleállítja a pohárba az üveget. Elvileg. Gyakorlatilag bedobod a pénzt, várod, hogy csilingeljen, amikor leér, de se nem csilingel, se a kijelzőn nem történik változás. Reményekkel telve és optimistán még azért benyomod a kódot, hátha. De nem; b*szhatod a kétszáz forintodat meg a szomjúságodat is. A gépet megdönteni nem lehet, mert kétoldalról blokkolva van más gépekkel, ütögetni lehet, de semmit nem ér. Csoda ezek után, ha azt mondom...?

Tegnap éppen írtam a csütörtöki blogot, amikor elment az áram, aztán visszajött, aztán elment, aztán visszajött, aztán megint elment. Mikor újra próbálkoztam, bekapcsolt a gép, és azzal fogadott, hogy a Windows indítása sikertelen. Ott volt a "normál módú indítás" opció, megnyomtam, mégis elindult. Scandisk, azaz bocs, konzisztencia-ellenőrzés után aztán folytattam volna a blogot, ám az index.php-t megnyitva azt tapasztaltam, hogy valami nagyon régi nyelvezettel írhattam én az addigiakat, amihez nincsen feltelepítve megfelelő kódlap, legalábbis a rengeteg felismerhetetlen karakterből erre következtetek. Mindegy, ha ezt olvasod, az azt jelenti, hogy azokat is újraírtam, és én most kesergek, mert duplán dolgoztam hiába, ráadásul azt simán közzétehettem volna egy "Ez a hónap rejtvénye. A megfejtés az, amit valójában írtam." felütéssel. Csoda ezek után, ha azt mondom...?

Kimentem az udvarra a kutyához fejet szellőztetni és friss levegőt szívni. Namost a kutya totális focilázban ég, és neki egyedi jellemzője az, hogy a focilázban égéshez neki nincsen szüksége focivébére, sőt semmire, kivéve egy darab labdaszerű akármit és egy érdeklődő személyt. Mondom jól van, rúgok neki párat, hadd szaladjon, utána úgyis lefekszik a nedves fűbe és elalszik jól; ehhez képest a második rúgás olyan jól sikerült, hogy teljesen bokacsonttal trafáltam bele, ami azóta gyönyörűen elkezdett előbb #00ff00, majd #0000ff színűre szaturálódni. És még fáj is. Csoda ezek után...?

Én ma már nem nyúlok semmihez... Ti viszont igen, méghozzá rákattintotok erre a linkre itt alant, és máris megtudjátok, hogyan rendel taxit az emberfia, ha történetesen ő Shaggy és jamaikaiul beszélje az angoltot. Én már széjjelvigyorodtam rajta, csak mondom.