Tegnap és ma összesen háromszor voltam kórházban, de azt mondták, menthetetlen vagyok, talán a weboldalakkal való szöszölés enyhítheti a tüneteket... A viccet félretéve, kísérőként meg látogatóként voltam ott, azon a helyen, aminek a telefonszáma 666-ra végződik (és ez nem vicc!), ahol minden üzemi gyűjtő hulladék és a betegeknek kell felvenniük a telefont, szóval kár reménykednetek abban, hogy megszabadultok tőlem meg a hülyeségeimtől. Nem mintha annyira utalna bármi is az olvasóközönség ellentétes irányba történő, határozott és tempós haladására, illetve eddig nem indult ellenem tiltakozó körlevél Iwiw-en, tehát a helyzet kimondottan nem kritikus (== kritikátlan). Van viszont másik fajta körlevél, ezúttal satnya helyesírással és annyira átlátszó szándékkal, hogy a kitaláló gépén valószínűleg idióta_körlevél_6.doc néven van elmentve a brutális_peta_video.doc mellé. Legalább már tudjuk, hogy több millióan vannak Iwiw-en, és nem bírja el a szerver a terhelést. LOL! Eddig bírta?
A jelenleg alapértelmezettnek beállított kinézet Nándo, S@ti és más, magasan kvalifikált összkép-megítélő szakemberek egyöntetű véleménye alapján életképes, úgyhogy az esetleg felbukkanó rovarok kiirtására szolgáló szubrutinra kerül a vezérlés. És ez egy olyan ígéret, amit be is tudok tartani, viszont túlteljesíteni nemigen lehet, elvégre nem létező bugokat nem lehet elhárítani. Viszont csinálhatok én itt akármit, a világon semmi hatása nem lesz, magyarul nincsen felelősségem, nem úgy, mint azoknak odafent, akik úgy megreformálnak mindjárt mindent, hogy a kórházba majd ágyat is a betegnek kell vinnie, ha nem a padlón akar feküldni, valamint a felsőoktatásban a hallgatók fogják nyáron elvégezni a higiéniai festéseket. Amúgy meg simán elmegyünk egy olyan dolog mellett, ami nem szerepelt az ígéretek között, mégis megvalósult. Emberek, hát nem veszitek észre? Ez itt az elképzelhető legjobb állapot: mindenkinek jut a Drágaszágból!
Az jutott még eszembe, amint az ötödik emeletre a lépcsőn mentem fel (előző nap volt némi afférom a liftekkel, a földszintről még lefelé kellett menni a földszintig, illetve a hatodik emeletről egy szintet lefelé utazva a negyediken sikerült kiszállni belőle), hogy ha a liftbe csak a betegeket engednék beszállni, és mindenki másnak a lépcsőn kellene közlekednie, akkor célszerű lenne olyan lépcsőházakat építeni, amelyekben a lépcsőfokok pár millimétert tudnak lefelé mozogni, és olyankor a mozgás által villamos energiát termelni. A mozgás mozgássá alakul, az meg energiává, amivel lehetne a lifteket a világítást működtetni.
Az előző bekezdés és e között mintegy két és fél óra telt el. Felhívott ugyanis egy volt osztálytársam, hogy van vele valaki, aki egy másik volt osztálytársam és éppen errefelé járnak, dumálni-e akarok. Úgyhogy elmászkáltunk itt a nagy semmi közepén, én meg ismét rácsodálkoztam arra, hogy az egész településen mi hárman vagyunk kint az utcán, és a dumáláson kívül mást mi sem tudunk csinálni. Más alatt azt kell érteni, hogy valahová leülünk, vagy beülünk, de itt van egy darab bezárt fagyizó meg négy kocsma, olyan fajta, ahol így kora délután már alacsonyan bólogatnak a megfáradt fejek - nem vonz a hely. Érdekes volt viszont, hogy bár egyikükkel az elmúlt négy évben ötször találkoztam, a másikkal pedig ugyanennyiszer, csak nyolc év alatt, olyan volt velük beszélgetni, mintha semmi nem változott volna, mintha tegnap izgultunk volna fizikaórán, hogy vajon mennyire lesz ideges Sztruhár tanár úr, amikor észreveszi, hogy az aktatáskája megint széttrancsírozta az almáját, mint minden olyan napon, amikor almát hozott az aktatáskájában. A legszomorúbb viszont, hogy mind a hárman Debrecenben ööö... mi is az a szó, mit szoktak Debrecenben csinálni...megvan: virágkarnevál; szóval mindenki ott okosodik felnőtté a Neptun bétatesztelése közben, ehhez képest esélyünk nincsen találkozni, mert szét vannak szórva a városban az intézményeink. Majd egyszer összejön.
Mai hír még, hogy "lefoglalták az egyik legnagyobb magyar kalózszervert". A fél bokámat rá, hogy direkt A Karib-tenger kalózai 2 premierjére időzítettek. Mekkora ötlet!
