Na lássuk!

Elvileg neked most valami újat kellene látnod a böngészőben: ha így van, ne pánikolj, ha nem így van, akkor se. Felesleges. Fellőttem az új oldalt, lokálban jól működött, majd meglátom, élőben milyen teljesítményt nyújt, aztán ha súlyosak a következmények, akkor tanulok a hibákból a következő meccs...ööö, átalakításig. Na.

Mindenesetre, ha valahol nem jók a linkek - előfordulhat -, nem látszik valami - előfordulhat -, nem tetszik valami - előfordulhat -, akkor tessék jelezni jól a falon. Köszöntem. És most deskshot-time!

Kétségek közt

A Bosznia-Hercegovina elleni mérkőzést nem közvetíti a televízió. Biztos egyik tiszteletnek örvendő szakértő sem akarta a stúdióban elsírni magát. Megértem. Azért most megpróbálom igazolni, hogy verset nem csupán arról lehet írni, ami van, hanem arról is, ami nincs. Például információ.


Nem tudom az eredményt, nem tudom, mi volt:
Kaptunk-e a bosnyákoktol a hálóba pár gólt?
Vagy netán mi győztünk? Nézzenek oda!
Nem volt a gyep a fiúkkal mostoha?
Esetleg a bácsi járt jól,
Kire totózáskor felesége rászólt:
"Ejnye öreg, figyeljél, ne csináljál viccet,
Nem lesz ottan győztes, hát húzzad be az ikszet!"
Nem tudom az eredményt, kétségek közt hörgök,
Hogyha most se tudtunk győzni, elvihet az ördög!

Mindezt hajnali fél kettő és fél három között sikerült megalkotni, szóval érdemes lehet fenntartásokkal olvasni eme verset. A homokóra-forma nem a véletlen műve, remélem sok-sok év múlva egy verselemzésben szerepel majd, hogy "a vers formája is a költő várakozását fejezi ki". Ja, hogy mi a francért írkálok hülye verseket éjjel, alvás helyett? Mittudomén... Éppenséggel sehogy sem sikerült elaludnom, és ezzel a sikertelenséggel tökéletesen megyegyező eredményt értem el szeretett Neptun EFTR-ünkben, amellyel kapcsolatban mindenképpen megjegyezném, hogy dagadjon állig a bokája annak, aki kitalálta, hogy augusztus harmadik hetében már fel lehessen venni Neptunon a tárgyak egy részét, amelyek természetesen az alapvető információs mezők - úgymint előadás időpontja, helye, a tárgy oktatói, előfeltételei, kreditértéke és még néhány haszontalan adat - kitöltése nélkül szerepelnek az adatbázisban. Ez ugye így tök jó, mert:


a) mire Nfol felmegy a Neptunra a nyitás második napjának estéjén, már minden kötelező tárgya betelt, vagy nem lehet felvenni, mert az előadás 80 főre van hirdetve, gyakcsoportokon meg összesen 50 hely van, azok is tele,

b) a későbbiekben sem fog tudni semmit felvenni, mert aki már bent van, az b*szik kihúzni magát,

c) abszolút nem lehet előre tervezni az órarendet és a felvett tárgyakat, mert nincs megjelölve az időpont sehol, marad a hétfői boldogságos délelőtt, amikor fél kilenckor kiteszik a bugmentesített órarendet a faliújságra és kilenc óra magasságában kiderül, hogy egy előadásról már le is maradtál, mert azt nyolctól megtartották valahol, valakiknek,

d) nincs d pont, de itt hagyom, hátha eszembe jut még valami.

Tegnap találtam a Weblabor oldalán egy cikket (a címe: Designból kész oldalt), amelyben a szerző egy weboldal létrehozásának folyamatát mutatja be, kezdve onnan, hogy adott egy Photoshoppal készített oldalterv, egészen odáig, hogy az oldal kinézete kialakul a tervnek megfelelően. A cikkben részletekbe menően leírja, hogy miként bontja egységekre az oldal szerkezetét, és hogy az egységeket hogyan tudja CSS segítségével a megfelelő helyekre pozícionálni. A jelenlegi weboldalamon valamennyire tetten érhető a divek használata, ha másban nem, hát abban, hogy IE alatt elcsúszkálnak, ugye :). A cikket elolvasva felébredt bennem a kíváncsiság, hogy vajon az én weboldalamat is meg lehetne-e olyan módon szerkeszteni, ugyanis jelenleg az oldalsó menü, vagy éppen a tartalmi egység elhelyezkedése eléggé hasraütésszerű, mindenféle margin és padding értékekkel operál, ettől a CSS-fájlom szép kaotikussá válik és nem mindig egyértelmű, hogy ha hiba adódik, akkor azt hol kellene elhárítani. Azzal a módszerrel viszont sokat egyszerűsödik az egész CSS-szerkezet és a kód szép tagolt képet mutat, meg talán picit fürgébb is, már ha a lokálból betöltött jelenlegi és jövőbéli oldalak közötti másfél századmásodperc számít valamit.

No, a lényeg tehát, hogy nyitottam két új fájlt SciTE-ban és elkezdtem megírni az oldal HTML-kódját az egyikben, a CSS-t meg a másikban. És az az igazság, hogy remek érzés volt fokozatosan felépíteni az egész oldalt, már abban az értelemben, hogy a szemem előtt, az én tevékenységemnek köszönhetően alakult ki a semmiből valami, hat darab, különböző színű téglalapból a teljes jelenlegi kinézet. Merthogy nem újat akartam létrehozni kivételesen, hanem ugyanezt, csak jobban. Szerintem ez nagyon nem sikerült, nyilván látható, hogy a színvilág maradt, de néhány dolog megváltozott. Sajnos mindennek van egy ára, mert az új oldalnak nemcsak a kinézetét leíró állománya néz ki teljesen másképp, hanem több helyen maga a HTML-kód is megváltozott, ha tetszik, ésszerűsödött, és ez rátok, olvasókra nézve azzal jár, hogy a blog 2006. szeptember előtti tartalma csak a jelenlegi formájában lesz elérhető, vagyis az újítások csak ettől a hónaptól kezdve lesznek bevezetve, visszamenőleg nem, mert azokat őrült nagy és őrülten unalmas meló lenne havi bontásban egyesével átnézni és átírni, ahol kell, bár majd megnézem jobban, hátha nem annyira vészes és besegít a kopipészt. A választható kinézetekkel is hasonló probléma merült fel, mondjuk ott valamivel egyszerűbb az átalakítás; egyelőre ez az egy stílus működik, a stílusválasztót át is kattintom disable-re. Viszont nagyon megköszönném, ha az üzenőfalra beírnátok, hogy a kilenc darab kinézet közül melyiket használjátok ti, mert amelyiket senki nem használja, azt át sem alakítom, hanem leveszem a listáról és kész. Természetesen most is, mint mindig, meg kell jegyeznem, hogy egy jobb világba Firefox vagy Opera nélkül nem lehet kellemetlenségek nélkül belépni.

A megoldás

Az igen zsenge magyar válogatott tovább rontotta az imázsát a szememben, tették mindezt azzal, hogy egyes játékosok nyilatkoztak a mérkőzésről. Uraim, egy illúziót romboltak le: ha nem szólalnak meg, simán elhittem volna, hogy a szombati meccsen csak bétás szoftverű robotklónok szerepeltek a piros mezbe bújva.

Van viszont megoldás az eredménytelenségre. A Bumerángban például több is felmerült. A legelső az, hogy az egész válogatott szintű futballt el kell törölni - a többi maradhat, mert kellenek a szurkolói tömegverekedések a Híradóba -, és ha válogatott meccsre kerül sor, egyszerűen ki kell bérelni a német válogatottat, rájuk adni a magyar mezt és leverni velük a világot. Csak arra kell vigyázni, hogy a németek ellen ne álljunk ki.

A második megoldás az, hogy a foci nem megy, a vízilabda igen, következésképpen a vízilabdásokat kellene kivezényelni a fűre, mert náluk van egy jó csapat, van egy jó edző, és akármit csinálnak, ennél rosszabb úgysem lesz. Egyetlen probléma, hogy nincsenek hozzászokva a játék közbeni futáshoz, de ezt sikeresen orvosolhatjuk, ha a vízilabdameccseken folyamatosan leengedjük a vizet a medencéből.

Mindez remekül megtámogatható némi vakondhadviseléssel, például meccsek előtt fel kell hívni az ellenfél szövetségét és megkérni őket, hogy bár nekünk nem kell az eredmény, azért mégse üssenek ki minket nagyon. Vagy legalább ne annyira, mint gyanútlan nézőt a Prison Break... "Elmondom mégegyszer és lassan, mert közöttünk evolúciós szakadék tátong..."

De nem kell aggódni, mert a selejtezők első mérkőzése után kijelenthető: matematikai esélyünk még maradt. :

MPlayer, mert miért ne?

A következőkből kiderül, miért tudom csukott szemmel begépelni, hogy ./configure --enable-gui, és hogy mindez miért szomorú. (Infoblabla warning!)

Történt ugyebár, hogy feltelepítettem a SuSE Linuxot, és az eltelt másfél hónap alatt viszonylag jól belaktam; feltelepült a C-fordító, le lehet játszani az mp3-at, valamennyire használható az XGL-támogatás (normális ATi-s leírás híján úgy barkácsoltam össze), egyetlen hiányosság, hogy nincs egy darab használható videolejátszó a rendszeren. Kézenfekvő, hogy a legjobbat kell választani, úgyhogy letöltöttem az MPlayert, az OSD-hez való fontokat, egy skint és a windowsos kodekeket tartalmazó csomagot is, aztán nekiláttam a telepítésnek.

A kodekeket előre be kell másolni egy könyvtárba, hogy a fordításkor rögtön megtalálja az MPlayer. Kiadom a ./configure --enable-gui parancsot, írja is a sorokat a terminálban, aztán a végén megjegyzi, hogy kell neki a GTK-2 dev csomag, enélkül ugyanis nem lesz GUI (grafikus felület) a lejátszóhoz. Jól van, megkapod: a csomagkezelőben rákeresek, kiírja, hogy a kettes és hármas lemez kell neki, megkapja őket, van GTK-2 dev. Örülünk, Vincent? Újra ./configure, újabb hiba a végén: most a libpng kellene. Lemezek elő, felrakom. Ezt a kört még párszor végigjátsszuk, végül hibátlanul lefut a szkript, juhé.

Na, akkor következzen a make és a make install. Már az első is kiabál, hogy valami X11-es drivert nem talál (mintha lenne fogalmam arról, mi az az X11), úgyhogy elő a dokumentációval! Abból megtudom, hogy nekem valószínűleg valami VIDIX-vezérlőt kell feltennem, hogy legyen hardveres videogyorsítás. Nagyszerű, de akkor nem értem: hogy ha a videokártya meghajtója fel van téve, és azt az XGL felület használni is tudja, akkor az önmagában miért nem képes a videogyorsításra? Persze internetkacsolattal semeddig nem tartana minden kellő bizbaszt összeszedni, de anélkül elég gáz belefogni.

VIDIX vezérlő tehát nincsen, anélkül meg cseszhetem a GUI-t. Mondom nincs gond, majd kezelem parancssorból, csak képet meg hangot adna végre. Indítok egy videót, MPlayer írja a kimenetét a konzolba, a videóból meg látok tíz darab rózsaszín csíkot, azok is a képernyő felső öt centijében villognak. Hang viszont van. Szerintem ha még két délutánt rászánok, lesz végre kép is. Slusszpoén: a telepítőlemezekről elérhető xine videolejátszó még eddig sem jut el. Meg vagyok lőve.

Ha valaki rendelkezik egy óvodásoknak szóló MPlayer telepítési útmutatóval, amiben szépen le van írva, hogy mi minden kell a telepítéshez, legyen szíves adja kölcsön nekem. Köszönöm előre is.

Óda az magyar futballról


Szombat este fél nyolc, micsoda történés:
Hamarosan kezdődik egy válogatott mérkőzés.
Északi nép fiai látogatnak Pestre,
Felújított magyar csapat érdeklődve leste.
A stúdióban Kokó beszél, ütős lesz az este.


’86 óta tudjuk: fő bűnös a tészta,
A tatai edzőtábor séfjét nem zavarja.
"Nehogymár a spagettitől ne menjen a játék!"
Mondja elszántan, s két lépést lép hátrébb.
"Biztos nem a főztömtől kergül meg a hátvéd."


Nagyon jó a hangulat, mutatja a riport,
Thorgelle a Husztival éppen nagyon kitolt.
Újabb EB, újabb esély, kijutunk-e vajon?
Vadonatúj felszerelés, jól áll rajtunk nagyon.
Igaz magyar akarsz lenni? Szurkolj akkor, c’mon!


Felhangzik a sípszó, kezdődik a játék:
Riise nélkül jött az ellen, ez nekünk ajándék.
Egymásnak feszül hát a huszonkét férfi,
Mint gyermek az iskolát, a labdát mind féli.
Bőbeszédű Flóri atyánk esküszik, nem érti.


Apró passzos taktikusság, ősmagyar erősség,
Néhány eladott labda: norvégoknak ajándék.
Király Gabi a kapuban, kiszalad - vesztére,
A szerencsehozó mackót hozta ma estére:
Vazzeg, mi lenne, ha nem lenne szerencséje?


Ugyanez a tendencia mutatkozik továbbra,
Kapunk mi gólt olyan szögből, azt meg hogyan találta?
Támadnak a norvégok, remény alig marad,
A magyar válogatott találomra szalad,
Begurul a labda kéz mellett, ülep alatt.


Gera, Dárdai, Thorgelle és Huszti
Együttes értékük másfélezer milcsi.
Közülük csak kedvenc Sanyink, ki valamire képes:
Norvég tizenhatoson belül saját lábán eles,
Jár a tizenegyes, amit Gera benyes.


Véget ért a mérkőzés, az eredmény: siralom.
Bozsik Péter de szeretne máshol lenni, vajon
Mi lesz így a még nehezebb görög-török meccsen?
Még a bosnyákok is győztek Málta ellen.
Ilyen zakó után csorbul ám a jellem!


Pedig a magyar foci mostan eredményért kiált,
Le kéne hát vonni a konzekvenciát:
A foci bizony nem megy, tanuljunk csak píárt.
Nem is tudom miért néztem tovább ezt a sportot,
Ha eszemre hallgatok, inkább eszek fjordot.

Magyarország - Norvégia: 1-4. A vers szerkezete a Random cég által kifejlesztett "Éppen így sikerült" rímképletre épül, amelyet a magyar nemzeti labdarúgó-válogatott is alkalmaz tétmeccsein. Köszönjük Random! Köszönjük, srácok!