Az Ultrawebet továbbra is szeretjük, mert ők tudják, hogy nekünk kedvenc weboldalunk a Proxy Error, amit ismét naponta többször megmutatnak nekünk. Ami érdekes: az összes HTML-fájl elérhető direkt hivatkozással, de aminek .php a kiterjesztése, az akkor sem jön be, ha egy sornyi PHP kód sincsen benne elhelyezve. Igen, próbáltam, azért mondom. Namost, ha egy ilyen állomány proxy errort generál, akkor el tudjátok képzelni, hogy a fejlesztés alatt álló PHP-s csoda-CMS projektem hamarabb ad életet labrador kutyakölyköknek, mint ahogy egyszer időtúllépés nélkül lefutna. Úgyhogy erről ennyit. A blog továbbra is olvasható a másik címen, itt, ha véletlenül úgy adódik.

Mai másik kiemelt kedvencem a meebo. Ez ugyebár egy webkettes messenger-szolgáltatás, AJAX-szal meg minden ilyennel. Régóta használom, mert az MSN Web Messenger mégiscsak borzasztó képződmény. Nemrég a meebo megújult. Azóta kevésbé jó. Tulajdonképpen az lehet a baja, mint a Flickr-nek: hiába van alatta új technológia, ha túl sokan használják. A meebo újabban hajlamos leszakadni. Aztán meg hajlamos nem reagálni az újrakapcsolódás gombra. Végtelen ciklusba esik önmagával és kész. Tegnap egész este ezt játszottuk mi ketten, a meebo meg én. Én adtam fel hamarabb. Bocs S@ti, bocs mindenki más.

Kaptam viszont egy cuki levelet, ami hasonló ahhoz, amit S@ti kapott korábban, csak ebben illegális filmletöltésre invitálnak. Ha tudnák, hogy modemem van...

Nekünk nincsen közös kedvenc oldalunk.

A Nagy durranást már láttam. A második részét is. Egyébként kinyomoztam a franciául beszélő arab nickű MSN-es fazonokat is. Van egy Skyblog nevezetű francia nyelvű oldal, körülbelül úgy kell elképzelni, mint nálunk a freeblogot vagy a Blogtért. Namost, a fejlett keresőjükkel rákerestem a nevemre és azt találtam, hogy így vagy úgy, de elég sok esetben előfordul a nevem egyes ottani bloggerek nevében - pl. graffenfolie -, de továbbra sem értem, hogy ebből hogy találják ki az nfol01-et. Chochónak annyiból rosszabb a helyzete, hogy létezik chocho.skyblog.com címen oldal. Mindezek ellenére továbbra is azt gondolom, hogy elmehetnek a beindított harckocsin túlra a webkamerájukkal meg a buzi rezgő figyelmeztetéseikkel, amit úgyis az elsők között kapcsoltam ki.

Ha már így benne vagyok a linkelésben, megemlítem, hogy ellátogattam a w3schools-ra, hogy megnézzem, mi a frászért nem valid a blog kódja. Kiderült, hogy a képeknél nem kell megadni, hogy a 450-es width érték az képpont, centiméter vagy deciliter, milyen jó, hogy én mindegyiknél pixelben adtam meg... Volt valami baja a felsorolásokkal is, de azt még nem fogtam fel teljesen, illetve az ellenőrző rutin szerint el kellene felejteni a bejegyzések címét kijelölő horgony name paraméterrel történő megadását. Jó, majd egyszer úgy lesz. De addig se feledjétek el a következő örökérvényű igazságot: The trouble with troubleshooting is that trouble sometimes shoots back. És az ő stukkere nagyobb kaliberű.

Tegnap volt a "nem vásárolok semmit"-nap. Tök jó, hogy egyes civil szervezeteknek mindenféle hülyeségekre van ideje, én is civil szervezet akarok lenni! Szóval tegnap mindenki, aki magát tudatos vásárlónak tartja, kutya kötelességének érezte, hogy ne vásároljon semmit. A legtöbben nyilván letudták az egészet azzal, hogy nem vettek semmi apró bizbaszt vagy éppen 3G-képes mobiltelefont, mert majd úgyis holnap veszik meg, hátha még olcsóbb lesz addigra. Valószínűleg nekem is helyénvaló lett volna, ha bliccelek buszon, vonaton, elvégre hetven kilométert ki lehet bírni anélkül, hogy az ember összefutna a kallerrel... Kár, hogy csak este tudtam meg, hogy van ilyen. Azóta egy levegővel vagyok életben.

Kellene még "mindenki rezgőre állítja a telefonját"-nap, "elférek a buszon"-nap, "ma nem derül ki senkiről semmi"-nap, "ma igazat mondunk"-nap, "ma senki nem megy Malmőbe"-nap, "ma nem küldök senkinek körlevelet az iWiW-en"-nap is. Meg egy olyan is, amikor nem akar kettéhasadni a fejem. Mert hogy a Lost kezd teljesen WTF-érzetű lenni, ahhoz kezdek hozzászokni, de amit tegnap a többiek előadtak ("Ez a mi szigetünk, b*sszáj!"), az azért eléggé túl van mindenen.

Miattad van az egész. Igen, a te hibád. Akkor azt mondtad, vágjunk bele, próbáljuk meg közösen. És belevágtunk. Közösen. És jó volt. Elmondhatatlanul jó volt. Én beletettem a lelkemet, és te is. Eleinte. Aztán lassacskán kihátráltál az egészből; mire észbe kaptam, már csak én voltam érdekelt, te pedig leléptél: azt sem tudom, mikor, azt sem tudom, miért. Nem volt egyszerű megértenem, még nehezebb volt elfogadnom. De beletörődtem és próbáltam erősnek látszani.

Erre most újra megjelensz, pillanatok alatt szarkupacnak minősíted mindazt, amit nélküled elértem, még élénken gesztikulálsz is mellé, hogy biztosan ne értsem félre. Csakhogy engem már egyáltalán nem érdekel a véleményed.

Holnaptól mi ketten teljesen más utat járunk. A kulcsot hagyd a zárban, ha elmész.

Előkotortam a Monty Python Repülő cirkusza részeit, véletlenszerűen kiválasztottam a tizenkettediket és megtaláltam benne ezt a jelenetet, amire egyáltalán nem emlékeztem:

Women’s Institute applauding. Cut to a man on a bench in casualty ward set.
Man: Albatross!
Doctor and sister enter and go up to him.
Doctor: Mr. Burtenshaw?
Man: Me, Doctor?
Doctor: No, me doctor, you Mr. Burtenshaw.
Man: My wife, doctor?
Doctor: No, your wife patient, me Doctor.
Sister: Come this way please.
Man: Me, Sister?
Doctor: No. She Sister. Me Doctor. You Mr. Burtenshaw.
Nurse enters.
Nurse: Doctor Walters?
Doctor: Me, Nurse. (to sister) You Mr. Burtenshaw. (to man) She Sister. You Doctor. (to nurse)
Nurse: No, doctor.
Doctor: No Doctor? Call ambulance. Keep warm.
Sister: Drink, doctor?
Doctor: Drink doctor. Eat Sister. Cook Mr. Burtenshaw. Nurse me.
Nurse: You, doctor?
Doctor: Me Doctor. You Mr. Burtenshaw. She Nurse.
Man: But my wife, Nurse.
Doctor: Your wife not nurse. She Nurse. Your wife patient. Be patient. She Nurse. Your wife. Me doctor. Yew Tree. U-trecht. U-trillo, U Thant, Euphemism. Me Doctor.
Knight walks in quickly and hits him over the head with a chicken. Women’s Institute applaud.

Jó, igen, Hilter és Bimmler mineheadi (vagy meinheadi?) bocialista párti szervezkedésére sem emlékeztem. És hogy feltegyük a mai napon az i-re a pontot, íme néhány jótanács tömegközlekedőknek:

• Ha korán reggel abban a szerencsében részesültél, hogy leülhettél a buszon, nézegesd provokáló tekintettel azokat a szerencsétleneket, akik állni kénytelenek, mert tényleg kurva vicces.
• Ha fiatal vagy és idősebbek állnak melletted, tekerd feljebb a hangerőt a fülesen és csinálj úgy, mint aki máshol van.
• Ha idős vagy és a nap folyamán bármikor elbuszozhatsz a temetőhöz vagy a belvárosba, mindenképpen a reggeli órákat válaszd, lehetőleg 7 és 8 óra között és a műanyag locsolót se felejtsd otthon.
• Ha idős vagy és épphogy felférsz a buszra, feltétlenül kezdj el perlekedni a többi nyomorgó utassal, hogy menjenek beljebb, ott van még hely, esetleg emlegesd a magas jegyárakat.
• Az előző pontban vázolt szituációban nehogy elmulaszd a mai fiatalság becsmérlését, külön kitérve az udvariatlanságukra; bónuszpontért lassan tekints körbe és keresd a tömegben az egyetértő arcokat, különösen azon fiatalokét, akik féllábon állva, kicsavarodott karral kapaszkodnak a nekik jutó mintegy három négyzetcentiméternyi korlátfelületen.

Így minden utasnak biztosított a jó közérzet az utazás alatt, s majd midőn leszállnak vala az megállóban, kietlen pusztába csöppennek mind.

Azon tűnődöm éppen, hogy vajon készült-e az elmúlt másfél-két évben olyan magyar mozifilm, amelyikben egyáltalán nem szerepel Gesztesi Károly... Mindenesetre megint van valami front, népi vagy nemzeti, tökmindegy, épp’ csak a fejem hasogat beléje erősen. Németországban meg az iskolai lövöldözés kapcsán előmászott valahonnan egy okostojás politikus, aki lobbizni fog az "öldöklős játékok betiltásáért", merthogy állítólag a lövöldöző fiatalkorú kedvelte az "öldöklős játékokat". Persze, fegyvert is internetről töltött magának, mi? Olyan nincsen véletlenül, hogy hozzá nem értő politikusok ellen lobbizik valaki? Érdekelne.

Most pedig mindenki keres magának valami hasznosabb elfoglaltságot, majd kimondottan elkezd örülni neki.