Látom a jövőt!

Nem kell Nostradamusnak lennem ahhoz, hogy jósolni tudjak. Csak figyeljetek!

Ma az a vezető hír, hogy Oroszország és Fehéroroszország összerúgta a port, a fehéroroszok meg addig pampogtak a Nagy Testvérnek, míg az elzárta a kőolajvezetéket. Apróság, hogy ezzel tulajdonképpen a fehéroroszokkal tolt ki a legkevésbé, de mindegy, így is poén. Fél Európa meg hadd szopjon, hisz azért van, nem? De, de most nem ez a lényeg. Oroszország látszólag hagyományt teremt azzal, hogy év elején valamit elzár, lásd a tavalyi földgázos balhét az ukránokkal. Szóval idén a kőolaj került sorra, és mivel a kőolaj fontos energiahordozó, a híradóban gyönyörűen eldrámázták az ügyet, épphogy nem villogott a virtuális stúdió hátterében egy virtuális PANIC NOW! felirat, közben meg kilencven napra elegendő kőolajkészlete van hazánknak, illetve lehet az Adriáról is venni, ha úgy adódik.
Jóslat: jövő januárban az oroszok ismét összebalhéznak az ukránokkal, akik emiatt tiltakozásul elzárják a Tiszát.

Tavaly karácsony után eltűnt egy uzsorakölcsönökből vagyonosodott házaspár, amikor egy ismerősükhöz indultak behajtani a kölcsönt. Múlt héten csütörtökön megtalálták a Mercedes terepjárójukat egy elhagyatott katlanban, kiégve. Erről volt is riport, a riporter vérszemet kapva mesélte, hogy a helyszínt alig lehet megközelíteni, még az a rendőrségi terepjáró is elakadt, amivel az újságírókat vitték volna oda. Itt eleve bukik a történet, mert valahogy a Mercedes is oda tudott menni és egy Mercedes meg egy Lada Niva terepjáró képessége között adódik némi elhanyagolható differencia, arról nem is szólva, hogy a hétküllős alufelni és az országúti abroncsok mennyire javítják a dagonyában való haladást. A kocsiban találtak csontokat is, a rendőrség szóvivője pedig elmondta, hogy azokat szakértő fogja megvizsgálni jó alaposan és eredmény leghamarabb egy hét múlva várható. Ehhez képest szombaton, vasárnap és ma is elmondták a híradóban, hogy "még mindig vizsgálják az autóban talált csontokat".
Jóslat: holnap, holnapután és azután is lesz erről hír, méghozzá ugyanez.

Itt van még a Vészfék Mozgalom is. Tudjátok, ők azok, akik állítólag több százan vannak már és azzal az ötlettel álltak elő, hogy ha a kormány nem felejti el kurva gyorsan a diákkedvezményt, mint módosításra szoruló tételt, akkor ők, több százan, január 19-től kezdődően meg fogják húzni a vonatokon a vészféket és ezzel remekül kifejezik a tiltakozásukat. Ezzel kapcsolatban rögtön két jóslatom is van.
Egyik jóslat: Legalább annyit el fognak érni vele, mintha direkt bablevest ennének egész héten és aztán közterületen csoportosan szellenteni kezdenének.
Másik jóslat: Legalább annyit el fognak érni vele, hogy késni fognak a vonatok, az ő orruk pedig csúnyán be lesz verve - a MÁV úgysem a pontosságáról nevezetes hungarikum, viszont a vészfékek eléggé jól látható helyen vannak elhelyezve ahhoz, hogy mindig akadjon olyan utas, aki szerint egy balhorgot minimum megér a móka.

Ó! Most jut eszembe, hogy nem lenne szabad ilyeneket leírnom, hátha valaki elolvassa, nem tetszik neki és kitalálja, hogy én őt megverettem valakikkel. Tudjátok: bloggernek lenni zsír veszélyes...

A függetlenség napja

Washington D.C., nagytotál. A Fehér Házban elég unalmasan telik a munkanap, amikor...
- Elnök Úr, feltűnt egy ká nagy repülő izé az égen! Most mit csináljunk?
- Ó! Kerüljük a pánikot! Azt hiszem, meg kell nyugtatnom az embereket. Beszédet mondok rögvest!

Chicago, Illinois. Jonathan és felesége, Marge - mindketten öregségi nyugdíjasok - a televízióban kísérik figyelemmel a furcsa eseményeket.
- Jaj, Jonathan! Hát mit meg nem kell élnünk!
- Ugyan, Marge... Ne aggódj! Ha nagy lenne a baj, az elnök már régen tévébeszédet tartott volna.
- ADÁSUNKAT MEGSZAKÍTJUK. AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK ELNÖKE SZÓL ÖNÖKHÖZ.
- Ó!

Voltam tegnap gyógyszertárban, ahol előttem állt öt olyan nénike, akik közül egyik sem bírt harminc másodpercnél többet eltölteni ülés nélkül, a gyógyszertárban viszont csak három szék volt. Történelemből tanultuk annak idején a vetésforgót, hát ez gyilkos módon reprodukálva lett. A másik érdekes momentum a pénztárnál esett meg, amikor a kedves, ámde lassított felvételnek látszó mozgású gépkezelő öt perc alatt végzett is a három doboz beütésével, ami mindössze 7600 forintba került, majd megkérdezte tőlem, hogy lesz-e még valami ezeken kívül. Én meg talán hangosabban gondolkoztam a kelleténél, így kihallatszott, hogy "még tessék adni valamit a drágábbak közül". Egy darabig nem megyek ebbe a gyógyszertárba. :)

Extra rövid bejegyzés

Részlet ebből a cikkből:

"Hogy a Crytek fejlesztőjének borúlátása nem légből kapott, azt jelzi, hogy Németországban egy új törvényjavaslatban egyéves börtönbüntetéssel fenyegetik azokat, akik "emberi vagy, embernek látszó karaktereket" ölnek számítógépes játékokban. Ráadásul ez már nem csak az árusításra vonatkozna, hanem még a játékosok ellen is a törvény teljes szigorával járnának el a jövő évben parlament elé kerülő javaslat szerint."

Óemgé, EZEK NORMÁLISAK?

Csak egy ötlet

Egyéni szociális probléma: a kusztomizálókat nem hagyják kusztomizálni. Hát micsoda viselkedés ez?

pix/buttons.gif Ha lenne olyan tárgyunk, ami a szoftver-ergonómia témakörével foglalkozna, akkor biztosan lenne benne szó arról, hogy nem csinálunk nagy bajt akkor, ha az amúgy nagyszerű szoftverünk tényleges kinézetét az adott operációs rendszer megszokott megjelenéséhez igazítjuk. Azaz ne akarjunk mindenáron a saját alkalmazásunk ablakainak teljesen egyedi kinézetet adni, különösen akkor ne, ha nem futja többre a képen látható megoldásoknál. Ezek ugyanis nemhogy inspirálnák a felhasználót, hanem jó eséllyel emlékeztetik őt az évekkel ezelőtti WindowBlinds-verziókban menőnek számító giccsnégyzetes üveghatású témákra, melyekről a mai napig a borsófőzelék okán hányattatott gyermekkor jut az emberek eszébe.

Aki nem gányolja az UI-t, azt azért zavarja, aki meg gányolja, azt azért. Ha meg a céges kreatívok mindenáron erőltetik, akkor tessék már az illetékes kollégának megmutatni a deviantART-on a megfelelő alkotások közül egy párat, lehet abból tanulni is. De méginkább felejtsék el az egészet, ha lehet. A Vista is szépen fog kinézni Aero Glass-ostól, ha ilyen kinézetű alkalmazásokat készítenek rá. Plíz!

Ott vagyunk már?

Szamár egész úton ezt kérdezgette. Shrek már ekkor eldöntötte, hogy harmadszor csakis kiemelkedően magas gázsiért cserébe lesz hajlandó vele együtt forgatni. Ekkor még nem tudott arról az apróbetűs záradékról, mely szerint...

Na, csak ideértünk végre 2007-be. (Igen, még csak ma, mert mi itt az időt is modemmel számoljuk és picit nagy a lag.) Nem kis szó ez, azt kell mondjam, főleg úgy, hogy ezt egyik politikus sem ígérte meg nekünk, embereknek. Lehet, hogy ha megígérték volna, akkor ma december 33-a lenne, a románok és bolgárok pedig megőrülnének a január elseje folyamatos odébbcsúszásától.

A szilveszter jól telt, ezt elmondanám, bár nyilván nem érdekel különösebben senkit. Annyit azért mindenképpen leírok ide, hogy 2006-ban történtek szilvesztertájt kifigurázható események a parlamenti választásokon, a tüntetéseken és a megyatáncokon kívül is, kár volt minden egyes műsorban leragadni ezeknél. Ugyanígy nem értem, hogy a fiatal "humoristák" miért akarnak mindenképpen Orbán Viktor, Gyurcsány Ferenc vagy Győzike repertoárjából építkezni, mert valahogy az összes általuk megformált karakterről sütött, hogy ezen három személy egyenes ági leszármazottai, ami már önmagában is szörnyű dolog.

Idén sem fogadtam meg semmit a jövő évre vonatkozólag. Nem látom értelmét az olyan fogadalmaknak, mint például a "nem követem el ugyanazokat a hibákat mégegyszer", mert eléggé jól ismerem magamat ahhoz, hogy tudjam, első adandó alkalommal el fogom követni ugyanazokat a hibákat, viszont nem ismerem magamat eléggé jól ahhoz, hogy ezeket az első adandó alkalmakat jó messzire elkerüljem. Különben is elég nehéz értelmes fogadalmakat kitalálni szilveszter este, mikor az embernek a bal agyféltekéje hasadáshoz készülődik éppen és még csak fél tíz van. Valahogy átvészeltem azért, csak emiatt újév napján nagyjából déltájt sikerült öntudatra ébrednem és most nem tudom, hogy mit üzent nekünk a Sólyom erre az évre, enélkül pedig biztosan rosszul fogok csinálni valamit...

Éltél már meg olyat, hogy egy gondolat napokon át érlelődik benned, aztán mikor végre úgy érzed, hogy értelmesen el tudnád mondani valaki másnak, akkor jön valaki és tőled függetlenül előadja ugyanazt, csak sokkal jobban?