Ez a hónap is jól kezdődik. Úgy gondoltam, hogy ma mindössze egy hiba kijavításáról tudok majd beszámolni a megszokott rém unalmas stílusban, aztán mégsem így lesz, mert egészen elképesztő dolgok történtek késő délután, ezekre pedig nyilván rettentő kíváncsiak vagytok most.

Kezdjem talán a hibával. Az történt, hogy délelőtt az ISZK-ban szörföltem egy olyan számítógépen, amin nem működött a Firefox, ezért az elveim megerőszakolása után végül az Internet Explorerrel értem be. Természetesen megnéztem a blogot, hogy írtatok-e valami megválaszolni valót, és mivel írtatok, én válaszoltam is. Az első komment elküldése után szépen megjegyzett mindent a kommentűrlap. És éppen ez a probléma. Az Internet Explorerben alaphelyzetben is körülményes eltüntetni a nyomokat, de az ISZK gépein az érvényes csoportházirend miatt még körülményesen sem lehetséges törölni a sütiket, a beállítópanel ugyanis számunkra nem engedélyezett. Így hát baj van, az IE még újraindítás után is emlékezett mindenre, amire nem kellene, ott volt az űrlapban a nevem és a levélcímem, bárki beírhat valamit, mintha én írtam volna. Ez nem egy biztonsági rés, ez egyenesen szekuriti kráter. Átmeneti megoldásként annyit tettem, hogy írtam egy fake hozzászólást fake adatokkal, amik felülírták a sütiben lévő adatokat, majd ezt a hozzászólást kitöröltem.

Nem tudom, hányan olvastok engem olyan számítógépen, amit nem egyedül használtok, de én nagyon sokszor, az pedig látszik, hogy ez így nem életképes. Ezért itthon kifundáltam, hogy egyrészt írok egy kódot, ami kérésre törli az adott gépre letöltött sütiket, másrészt pedig a sütit ezentúl kérni kell. Ha hozzászóláskor bejelölöd, hogy szeretnéd, ha az űrlap emlékezne rád, akkor kapod a sütiket és többé nincs gondod vele; ha nem jelölöd be és azon a gépen addig nem kaptál tőlem sütit, akkor nem is fogsz kapni. Természetesen egy gépen elég egyszer bejelölni, nem kell minden hozzászólás után pipázni. Szerintem vállalható. Továbbá azt is tessék megfigyelni, hogy megváltozott a spamszűrőbe írandó kód, részletek a kommentdobozban.

Már sötétedett odakint, amikor telefonhívást kaptam. Megcsináltam ugyanis valamit szívességből és ennek lezárásaként valamit oda kellett adnom valakinek, ehhez pedig be kellett mennem ismét az egyetemre. Mivel rettentő skót vagyok, még nem vettem buszbérletet, úgyhogy gyalog indultam el. Szépen végigmegyek a Nagyerdő szélén, valahonnan a fák közül irtózatos hangerővel szól a God is a DJ a Faithlesstől, földöntúli élmény. Egyszercsak kibukkanok a sűrűből, ott vagyok a Pálmával szemközt, körülöttem számtalan ember, a forgalmat rendőrbácsik vezénylik. Biztos valami baleset történt, gondoltam, beálltam hát a zebránál az emberek közé. Pár perc múlva még mindig ott álltunk, ekkor néztem körül jobban. Emberek. Táblákkal. Árpád-sávos zászlókkal. Monnyon le. Rögtön lejött, hogy valami ősmagyar ünnepről lehet itt szó, úgyhogy műholdról vezérelt bonyolult taktikai terv segítségével forwardoltam magamat a másik zebrához. Az egyetem felé nagyon érdekes volt menni, aki velem szembe jött, az azt hihette rólam, hogy én onnan jövök, én meg azt hihettem, hogy ő oda megy éppen. Mindegy is, leszállítottam az árut, visszafelé ugyanez. Nem tudtam, mi ellen tüntetnek éppen, bár ha felsoroljuk azon ágazatok neveit, amik profitálnak a kurrens intézkedésekből - hopp, készen is van -, akkor végülis tökmindegy. Az erdőből ezúttal a Breaking the Habit hallatszott, amit a teljes Linkin Park-diszkográfián értelmezett partifaktor-táblázatban talán csak az Easier to Run tud alulmúlni.

Itthon aztán hallom a rádióban, hogy a nagy ember leereszkedett az övéi közé, Fecó Debrecenbe látogatott és mindenki őt akarja. Látni. Hallani. Kifütyülni. Eltalálni. Remélem, majd akkor is ilyen lelkesen fognak utálkozni, amikor Debrecen milliárdos támogatást kap a különböző fejlesztésekre. Én pedig égi jelnek tekintem azt, hogy bár egész nap egyetlen tócsába sem léptem bele, a lépcsőház ajtaja előttibe mégis sikerült. A tócsáknak pedig megvan az a remek jellemzője, hogy alattuk gödör helyezkedik el, amibe megfelelően belelépve az ember bokája simán dob egy kivételt, aztán lehet egész este vidáman csoszogni és minden mozdulatnál beköszönt a világvége. Mókás.

Jut eszembe: ma volt valami árammentes öt perc, 19 óra 55 perctől 20 óráig ki kellett volna kapcsolni minden kütyüt, ami elektromos; hát én gyökér voltam és a hűtőszekrényt mégse húztam ki, különben sem voltam otthon akkor, de nyilván az ilyen akciókkal sok dolgot el lehet ám érni, úgyhogy a jövőben is kiemelten figyelek az ilyesmire. De látom, hogy te nem, mert le merném fogadni, hogy éppen most nem használod a numerikus billentyűket, mégis világít a Num Lock...

Panelházban lakik? Unalmas az élete? Zavarja, hogy túl jó a kapcsolata a szomszédaival? Elfutja a méreg, valahányszor megszólítják Önt a lakótársak? Új élményekre van szüksége vagy egyszerűen csak szeretne urbánus paraszt lenni? Ha ezek közül egynél több igaz Önre, mi tudunk segíteni! Itt van az, amire Önnek szüksége van: a Szuperszomszéd foglalkoztató készlet!

Lássuk, mi mindent tartalmaz a készlet, amely most rendkívül kedvező áron lehet az Öne! Egy pár acélbetétes, saválló, valódi bőr bevonatú bakancs, amelyben kitűnő szórakozás a legfelső emeletről elindulva, a lépcsőfokokon ötösével ugrálva végigdübögni a lépcsőházon, különösen a hajnali órákban hatékony eszköz.

Tíz darab bükkfából készült, eltérő méretű tömör fagolyó (a továbbiakban golyók), illetve egy szintén bükkfából készült hosszúkás deszka, egyik oldalán mélyedéssel (a továbbiakban indítósín). A golyókat helyezze a vízszintbe állított indítósínre, majd tetszőleges magasságban döntse meg a sínt, hogy a golyók egymás után a padlóra zuhanva remek hanghatást keltsenek!

Egy csomag pirított napraforgómag (a továbbiakban szotyi), amelyet alkalomadtán - de lehetőleg közvetlenül a lépcsőház takarítását követően, mások szeme láttára - elszórhat a közösen használt területeken. Felárért élethű, minőségi műtakonnyal díszített, gyárilag gyűrött papírzsebkendő is kérhető!

A csomag része továbbá egy darab hatvan perc játékidejű hangkazetta, amelyre végtelenített csecsemősírást rögzítettek szakértőink. Kívánsága szerint kérheti ehelyett másik hangkazettánkat, amelyen háromszor húsz perc terjedelemben különböző életkorú gyermekek sírnak keservesen; gondoltunk ugyanis azokra, akik hosszú távra terveznek.

Ugye felkeltettük érdeklődését? Nem? Akkor most nagyon figyeljen! Első ötven telefonos megrendelőnk a fentieken kívül térítésmentesen kapja meg az önmagában is ezreket érő akkumulátoros fúrókészletet, amely elegendően kicsi akkumulátorral rendelkezik ahhoz, hogy egy csavar befúrásához kétszer kelljen feltölteni, így egy polc felszerelése egész napos szomszédbántó feladattá válik a segítségével!

Hát nem fantasztikus ajánlat? Mi tudjuk, hogy Önnek szüksége van a Szuperszomszéd foglalkoztató készletre, hiszen kizárólag olyan, a garanciaidő lejárta után elromló szarokat árulunk, amelyek Önben azonnal birtokolási vágyat keltenek. Telefonáljon most rögtön, legyen az első ötven vásárló egyike, szerezze meg a fúrókészletet ingyen! A mi termékünkkel garantáltan elégedett lesz!

Az üldözős-felborulós jelenetről eszembe jutott egy cikk, nem emlékszem már, hogy hol olvastam, de annyit talán megér, hogy írjak róla pár gondolatot. A cikk szerint amerikai közlekedési szakértők több éves (!) megfigyeléseik alapján arra az eredményre jutottak (!), hogy az autópályákon történő balesetek általában akkor következnek be, amikor a vezetők elhagyják a sávukat és ott idegen tárgyaknak ütköznek (!). A felkiáltójelek azért vannak, mert hosszú évek munkájának eredményeként ezek a derék emberek legalább eljutottak egy megállapításhoz, még akkor is dícséretes dolog ez, ha maga a megállapítás és a javasolt megoldás enyhén szólva sem éppen... na, hadd éljen még a poén egy kicsit.

Baj tehát akkor van, amikor az amerikai álmot megélő szabad és alkotmányos jogait maradéktalanul kihasználó polgár az autópályán elalszik vagy elbambul vezetés közben. A szakértők szerint a probléma elkerülhető, mi több, saját kobakjukat ütögetnék ütemesen némely kemény tárgyakhoz, amiért ez korábban nem jutott eszükbe. Pedig mindenki látott már életében sífelvonót.

Nem tévedés, a nagy ötlet lényege az, hogy az autópálya, amit egyes helyeken freeway-nek neveznek, a jövőben nem lenne annyira free, a járműveket ugyanis egy sífelvonóhoz hasonló szerkezet húzná végig a pályán a vezető aktív részvétele nélkül. Egyelőre problémás ugyan, hogy miképpen tudják megoldani az egyes járművek úgymond be- és leakasztását; nekem van egy konkrét ötletem, amit szívesen meg is osztok velük azzal a feltétellel, hogy kicsiny hazánkat messzire elkerülik az ötletükkel. (Tulajdonképpen a sávok közepén hosszanti irányban elhelyezkedő munkagödörben egy olyan futószalagot kell beüzemelni, amelyből erős acélkarmok nyúlnak ki. Az autósok behajtanak a sávjukba egy meghatározott sebességgel, ott egy karom beakad az autó alján erre kiképzett mélyedésbe, aztán motort leállít, köszicsá. A futószalagot bizonyára lelkesen tekerné az a rengeteg mexikói vendégmunkás, akiknek a kedvéért megnyitnák az USA déli határát.)

Vasárnap Esti Duplapost, Érdekes Részletekkel. Mindenképpen figyelemreméltó történés volt ugyanis, amint legnagyobb csodálkozásomra a televízió távirányítója nem távirányította a televíziót, akárhogy erősködtem is, aztán felfigyeltem ama meglepő tényre, hogy a távirányítón nem szokott felvillanni semmilyen kijelző, amikor megnyomom a gombjait, a telefonon viszont igen. :o

Pénteki szenzáció, hogy a 4. számú főútvonal Debrecenből kifelé vezető szakaszán egy autós közel 200 km/h-val menekült az őt üldöző rendőrjárőr elől, pedig esett az eső és nagy volt a forgalom. Említett útszakaszt elég jól ismerem, három és fél éve kerülgetjük arra a gödröket, már nagyon megy. A 11 kilométernyi út gyakorlatilag egy nagy egyenes szakasz, ami Bocskaikertnél meg van kínálva egy közlekedési lámpával. Emberünk egy sárga színű Mistubishi Lancer Evo VIII-at kormányzott, ami ugye meglehetősen figyelemfelkeltő jelenség a hatalmas hátsó légterelő és a szintén hatalmas kerekei miatt, szóval aki ezzel a rendőrök szeme láttára tilosban előz, az eleve defektes. Nem is lett volna baj, ha megáll és hagyja, hogy megbüntessék, legfeljebb tízezerből megúszta volna és akinek olyan autóra telik, annak csak van egy fölösleges papír tizese. De ő nem, ő megpróbált elmenekülni, amire meg is lett volna minden esélye, a Lancer ugyanis a benne lévő technika okán nem említhető egy lapon a rendőrségi Skoda Octaviával (talán még az autópályán mászkáló "elfogó" Octaviákkal sem). Az persze más kérdés, hogy a rendőrségnek meddig tartott volna beazonosítania egy ilyen járművet, amiből szerintem száznál kevesebb van Magyarországon és azok közül is talán csak minden tizedik sárga színű. Megkezdődött a fogócska, az esőben kicsit óvatosabban állatkodó civilek riadtan rebbentek szét a kicsi fekete pontból ká hamar sárga szárnyas vaddá változó szembejövő valami elől, aminek így sikerült is meglépnie, hogy aztán egy jóval egyszerűbb előzést elrontson és egy kisteherautónak csapódva az út menti árokban kössön ki. A hírek szerint a vezető nem tudott válaszolni arra, hogy miért menekült, nem mintha ezek után tudna olyat mondani, ami enyhítené a tettét. (Ugye nem?)

Azért a rendőrség helyében körülnéznék a lakásán, hátha van egy számítógépe vagy játékkonzolja és hátha van hozzá egy Need for Speed Most Wanted játéka is (azért ez, mert ebben van nyolcas Evo), mert akkor az ügyvéd már írja is a védőbeszédbe, hogy a védence csak utánozta a játékban látottakat és ő van meglepődve igazán, hogy az autó lecsúszhat az útról és még össze is tud törni, meg különben is ott nem Skodával jöttek a rendőrök... A hír eljut Németországba, ahol egy új törvényjavaslatban egyéves börtönbüntetéssel fenyegetik majd azokat, akik "autókat vagy autónak látszó járműveket" a közlekedési szabályoknak nem megfelelően vezetnek számítógépes játékokban. Mindez egy szabálytalan előzés miatt. Megérte.

A törvényalkotás egyébként minden államnak szuverén joga, mindenhol úgy kell viselkedni, ahogy szabad, ha meg nem így teszünk, akkor vállalnunk kell a következményeket. Kivéve ha van mentelmi jogunk és számla nélkül veszünk fel némi útiköltségre valót, azér’ útiköltség, hogy utazzunk belőle, a Bahamákra például, az jó. Olvasgattam ilyen városi legenda jellegű törvénycsokrot, amiben egyes országok különösen idióta törvényei szerepelnek. Van olyan amerikai állam, amelyben tömegmerénylet elkövetése előtt a leendő elkövetőnek értesítenie kell a leendő áldozatait, ellenkező esetben azok beperelhetik őt. Valószínűleg ugyanitt van érvényben az a rendelkezés, miszerint ha valaki lakott terület 50 mérföldes környezetében nukleáris töltetet felrobbant, köteles 10.000 dolláros büntetést fizetni. Azért én remélem, ezek nem igazi törvények.

Ami még a hétvégi felhozatalból tetszett, az a saját magát megtermékenyítő komodói gyík esete. A történet rövid kivonata: a nőnemű komodói gyíknak nem akadt hímnemű párja, ő meg egy idő után mégis tojást rakott, amik kikeltek és most az illetékes állatkert marha boldog. Marha boldog lenne, de amint az a riportból kiderült, a gondozók azt tapasztalták, hogy a gyíkot nem igazán izgatja, hogy álló nap őt fényképezik meg videózzák, nem örül a hirtelen jött népszerűségnek. Ennek hallatán kicsit elmerengtem azon, hogy vajon a gondozók mire számítottak: tán elkezd az a szerencsétlen komodói gyík interjúkat adni, a fényképével díszített és az aláírásával dedikált ajándéktárgyakat kezd árulni, vagy kiad egy maxi CD-t? Erre számítottak? És ezekre vannak bízva állatok?

A blog környékén is történtek dolgok, igaz ezek harmadannyira sem izgalmasak és érdekesek, mint a fentiek - pedig az is egy színvonal, ugye... Ha minden igaz, szombat óta minden kommentelő kap sütit és neki onnantól automatikusan kitöltődnek az űrlap mezői. A süti érvényessége jelenleg 15 nap, ezután megromlik és akkor megint gépelni kell sokat feleslegesen, de ennek elkerülése érdekében tessék mindig kommentelni és akkor sosem jár le. Ha valakinek problémája akad vele, ne legyen rest szólni, én ugyanis - közismert okok miatt - korlátozott tesztelési kapacitással rendelkezem, szóval akadhatnak a történetben plot hole-ok, ahogy S@ti mondaná. Ilyen plot hole-ok amúgy a fejemben is vannak, a minap az admin rész tákolása közben ugyanis ká sokat gondolkoztam azon, hogy ha az űrlapban az input elemnek a value attribútummal lehet kezdőértéket adni (pl. a weboldalnál ott van, hogy http://), akkor a textarea tagban hogyan lehet ezt megcsinálni, és súlyos percek teltek el, mire leesett... Legalább már tudom szerkeszteni a bejegyzéseket anélkül, hogy fel kellene másznom az extra.hu-ra, ott belépni, elindítani a phpMyAdmint, elunni az életemet, míg betölt.

Nem tudom hogyan vannak ezzel a kollégák, de akár egy ilyen feladat megoldásának is annyira bírok örülni néha... Mert a semmiből egyszercsak lesz valami, és az a valami ráadásul nemcsak ott van és teng-leng a világba, hanem csinálja, amit kell. Szerintem ez tök jó érzés. Még akkor is, ha a program nem több, mint egy egyszerű, számrendszerek között átváltó pár soros szkript. A következő megoldandó feladat a listán az RSS-feeddel kapcsolatos, azt szeretném valamennyire automatizálni, meg talán valami saját statisztikát is ívhegesztek magamnak, mert miért ne.

Egyébként szeretnélek megkérni titeket, kedves olvasók - mind a tizenöten figyeltek? - arra, hogy tegyetek észrevételeket. Továbbra sem kapok kellő visszajelzést arról, amit én itt csinálok, ebből arra kell következtessek, hogy minden nagyon jól van és akkor végre belevághatok a mindent verő Barbie-rózsaszín színvilágú layout elkészítésébe, melyet meglátván elhajíták vala az szent kézigránátot és lőn sírás és fogaknak csikorgatása.