De tényleg, annyira jellemző ez a fajta viselkedés, hogy enélkül nem is lenne falu a falu. Mármint arról próbálok most beszámolni, mennyire bírom, amikor valaki hozzájut valamilyen járműhöz - mindegy, hogy veszi vagy kapja és mindegy, hogy mennyibe került valójában - és azon nyomban elkezdődik a próbálgatás meg a bejáratás, ami leginkább abból áll, hogy a létező összes ismerőst elviszi egy körre itt, a faluban. És az is nagyon jellemző, hogy én nem tudok péntek este úgy leszállni a vonatról, hogy ne csöppenjek bele ennek az egésznek a kellős közepébe, ahonnan nem lehet sértődés nélkül elmenekülni, mert úgysem láttam még életemben ilyet, ez egészen biztos.

A győri vasútállomás három hónapja bezárt vécéi miatt problémázókat pedig ezúton csókoltatom, a mi vasútállomásunkon tizenöt éve van bezárva a mellékhelyiség. Besz*rás, nem?

- Á! - A varázsló fölállt, gondosan lefektette az alvó babát a gyér fűre, s fölvette a hosszú botot, amely addig ott hevert. Fekete fémből készült, ezüst- és aranyvésetek hálója borította, ami gazdag s baljós ízléstelenséggel ruházta föl; a fém oktiron volt, természetéből kifolyólag varázslatos.
- Tudod, ezt én magam készítettem - jegyezte meg. - Mind azt mondták, nem lehet fémből varázspálcát csinálni, azt mondták, fából kell lennie, de tévedtek. Sokat beletettem önmagamból. A fiamnak fogom adni.
Szeretetteljesen végigsimította a botot, ami halk hangot adott ki. Megismételte, majdhogynem csak magának:
- Sokat beletettem önmagamból.
- JÓ BOT - ismerte el a Halál.

Zseniális pénzszerzési módszert eszeltem ki az éjjel, ami egyben szociológiai kísérletnek is felfogható. Alapfeltevésem az, hogy az emberek, köztük is a fiatalok, szívesen költenek emelt díjas SMS-re, ha azzal részévé válhatnak egy közösségnek. A teendő mindössze annyi, hogy valamelyik kereskedelmi csatornán bérelünk adásidőt kora délelőtti és délutáni időpontokban, adás gyanánt extraközeliben mutatnánk egy teljesen élettelenül heverő kétszersültet, alul pedig szkrolloznánk, hogy küldjél SMS-t ide nekünk jól. Esetleg félóránként váltanánk a képet egy radírgumira. Szagosra, ofkoz. Másik alapfeltevésem, hogy alig tíz percen belül megérkezne az első SMS, további tíz percen belül pedig megérkezne az első "Van hejes pasi vácról?" tartalmú SMS. Innentől kezdve pedig nekünk semmi dolgunk nem lenne a befolyó pénzek számolgatásán kívül. Wanna join?

S@ti szóba hozta a filmcímes történetet, én meg arra gondoltam, hogy az IMDb és az AMDb mintájára létre lehetne hozni az AMTDb-t, azaz Awful Movie Title Database-t, mert van rá igény. (Legalább 1 fő.) A legjobb, hogy rögtön tudnék is ajánlani egy filmcímet, méghozzá a Hálózat Televízió vasárnap esti szupermozijáét. A Hálózat Televízió ugyebár egy országos szolgáltató, aki regionális és városi tévék műsoridejét vásárolja meg és jobbnál jobb dolgokat sugároznak rajtuk keresztül. Márciusban például a legnagyobb durranásnak a Vörös skorpió című Dolph Lundgren-mozi ígérkezik, szerintem ez mindent elmond. Na, a vasárnapi szupermozi eredeti címe Antibody volt (főszerepben Lance Henrikssen!), amelyet sikerült teljesen hitelesen átültetni magyarra. A film címe tehát Vérbeli hajsza 2: Detonátor lett. Ebből a vérbeli szó még értékelhető eredményként, mert ugye antitestek, meg a filmben úgyis a csákó vérében van valami cucc, de a többi...

Ha már filmek. Szombaton fél füllel hallottam egy részletet abból a filmből, ami az RTL Klubon ment és Jean-Claude van Damme volt benne a főszereplő. Cím, történet annyira nem jellemző, a lényeg, hogy JCvD természetesen ártatlanul bekerül a sittre, ahol neki verekednie kell, hogy jól legyen. Egyik jelenetben pár nagydarab rab odamegy hozzá a börtön udvarán, és a következő párbeszéd zajlik közöttük:

- Tudjuk, hogy jóban vagy az őrökkel. De az első adandó alkalommal, amikor nem figyelnek rád, mi ott leszünk és egyenként végigmegyünk rajtad.
- Hát ööö...
Őr odalép:
- Ha nem hagyjátok lógva, mindannyian a lyukba kerültök.

Dehát ez volt a cél, nem? Ezúton gratulálnék a magyar szöveg készítőjének.

Egy idő után az ember belefárad abba, hogy mindig igaza van. Valaki a segítségét kéri, ő tudásához képest segít és elmondja, hogy ez meg ez lesz, arra kell számítani, emerre viszont nem, a segítséget kérő mindezt feldolgozza magában, aztán úgy cselekszik, ahogy a válaszom előtt cselekedett volna. Később meg elmeséli, hogy mi történt, amin én baromira nem tudok meglepődni, mert fél órával vagy fél nappal vagy egy héttel azelőtt ugyanezt mondtam el, szóról szóra.

Innentől kezdve ez nem az én problémám, úgy érzem.

- - - - -

Tegnap reggeltől estig szünetelt az utcánkban a vízszolgáltatás. Jó dolog egyébként, hogy reggel felkelsz, indulnál elvégezni a wellness-programot és már a mosakodásnál elakadsz, pedig még hátravan a kipufog fázis, illetve teát sem lehet víz nélkül készíteni (állítólag tudósok garmadája dolgozik az instant víz problémáján, tudod: csak víz kell hozzá és kész...). Mindegy, elhaladtam az iskolába, aztán este haza. Kicsit frusztrált csak, hogy otthon még mindig nem volt víz, mert ugye összefogdosunk dolgokat, amiket mások is összefogdosnak - mert értelmes ember kapaszkodik a buszon/villamoson, ha nem ül, mindenféle buzi kampány nélkül is. A vízhiány oka egyébként csőtörés volt. Mióta itt lakunk, minden évben kétszer van ugyanott csőtörés, minden évben kétszer bontják fel az utat, minden évben kétszer öt napig megcsinálják. Gondoltam már arra, hogy szólok nekik: egyszerűbb lenne aszfalt helyett egy nagy csapóajtót odaszerkeszteni, hogy legközelebb megspórolják a bontást és az ásást is. Szerintem díjaznák. Biztos sokba kerülne egyszer rendesen megcsinálni. Hülye naív vagyok.

Ha meg nem, akkor egy szép napon odajön hozzám a megmondóbácsi és elmondja ugyanazt, amit ma mondott a buszon egy kissrácnak:

- Ne ugrálj, mer’ szétcsapok közted!

A bácsival valószínűleg nem most fordult elő először, hogy a szovjet ruhaipar remekműve, a fülébe húzott és a látóteret erősen leszűkítő füles szőrmesapka miatt nem vette észre időben a mögötte érkező autókat és biciklijével eléjük kanyarodott.

Az viszont, hogy a lakóövezetben, egyirányú utcán 70-nel száguldozó kváziterepjáróból egy olyan, egyik kezében mobiltelefont, másikban cigarettát tartó fiatal nő szór rá válogatott szitkokat, akinek ülésmagasítóval együtt van a füle az ajtókilinccsel egy magasságban és az életkora sem több, mint az autó motorjának lökettérfogata deciliterben, végképp elképesztette.

És az az igazság, hogy egyáltalán volt egyedül ezzel az érzéssel.