Ha már tegnap szóba került az időjárás, megemlítem, hogy Yonderboi akár a szomszédunkból is meríthetett ihletet a People always talk about the weather című számához. A szomszédunk ugyanis minden áldott nap minden egyes, szeme elé kerülő szomszédjának odaveti, hogy meleg van/hideg van/esik/fúj/dől, akkor is ha a szerencsétlen áldozatnak esélye sincsen meghallani őt, mert például a 60 liter/perc teljesítményű szivattyú duruzsol a fülébe vagy éppen akkor ütik el. Hogy a lehetőség kihasználatlan maradt, azt abból gondolom, hogy Yonderboi repertoárjában nem szerepel sem People never wear shorts, sem pedig People are never satisfied című szerzemény, amelyek megszületését a személyes találkozás kétséget kizáróan indokolta volna. Így lett a szomszédunk majdnem híres. De most nem is erről akartam írni.

Hanem arról, hogy rögtön jön a hitelesítő személy, megvizsgálja a körülményeket, mindent megfelelőnek talál, én pedig bekerülök a Guinness–rekordok könyvébe (aminek a helyes címét nem tudom, de ha abból indulok ki, hogy a Guinness egy vezetéknév, akkor talán ez az írásmód a helyes), mint az első olyan személy, aki 22 éven keresztül egyetlen egy rekordot sem döntött meg. Ezzel biztosítjuk, hogy továbbra is jusson minden napra egy rekordkísérlet, legyen az bármilyen idióta, lásd a villamosfutást vagy a legtöbb egyszerre akármit csináló embert. Úgy értem, ha én megvenném a rekordok könyvét jó drágáért, akkor biztos nem az olyan rekordok érdekelnének, hogy Pistike négy szem borsót képes feldugni a bal orrlyukába, mert ezen rekord megdöntése mindössze Pistike, szabadidő és megfelelő borsótermés függvénye; nekem tényszerű és értékes rekordok kellenek.

Meg olyan hírek, amik témául szolgálnak a bloghoz. Például olyan, hogy lesz magyar 24 Stohl Bucival. Mert ezektől meglódul a képzelőerő és már látom is a jelenetet, amint András bekommandózza magát a két Tutto lakattal szigorúan védett létesítménybe, ahol válaszút elé kerül: vagy kiszabadítja túszul ejtett kollégáját a tűző napon parkoló légkondícionálatlan Barkasból, vagy elbújik az indulni készülő nagyon gonosz alumíniumtolvajok dzsipjében és kihallgatja a tervüket. Ekkor vált a kép, megjelenik két fantomkép és két telefonszám, a folytatás és a tárgynyeremények nyerteseinek névsora pedig kiderül — a reklám után...

41,9 fok. Nálam itt a szobában most, este hétkor, egész nap leeresztett redőnyök és csukott ablakok ellenére 33 fok meleg van. A szobám ráadásul a ház délkeleti sarkában van, tehát kora reggeltől délután ötig telibe kapom a napot. Kálmán bátyám, hát már csak emiatt sem kellett volna szájára vennie az afrikai idegenlégiós futballistákat: most meg vagyunk vuduzva.

Az időjárás–jelentésben bezzeg örülnek a bemondók, mert mégiscsak rendkívüli nap ez, rekordok dőlnek meg, megy az észosztás. Meg is kapjuk a tuti tippet a TV2–n Gaál Noémitől: „Aki végképp nem bírja a kárpát–medencei kánikulát, az utazzon Észak–Európába!”

Mekkora ötlet, B*ZMEG!!!!4

Édes egy komám!

Úgy tapasztalom, az előző levelemet bontatlanul pihenteted mindmáig. Ezért ugyan meg nem haragszom terád, régebb óta komák vagyunk mi ennél. Hanem most elmesélem neked az elmúlt hetet, mert vótak dolgok, amik után bizonyost érdeklődik az oldalad. Na, olvassad csak innentűl lefele, életképek gyünnek!

Szóval nyaralni voltam. Ez egy remek kis kétórás utazással kezdődött, melynek során a régi cirkuszos poént — „van mááásik!” — teherautókra tudtuk alkalmazni. Megérkezés után fél órával én még láttam magam előtt a Fliegl feliratot. Bogács amúgy érdekes hely, amennyiben érezhetően nagy bevételt realizálnak az idegenforgalomból és ebből láthatóan alig fordítanak valamennyit a településre. Van viszont Bogácsi TV, amelyből értesülhet a kedves néző arról, hogy Pipás Gyula bácsit hetvenötödik születésnapja alkalmából köszöntik, illetve olvasható a lakosoknak megítélt önkormányzati támogatás összege névvel, címmel. Közösségépítés rulez! Újdonság is akad azért, láttam ugyanis egy kaput, amit elneveztem az Értelmetlenség kapujának. A kapu egy virágágyás kellős közepén áll és a ráakasztott táblán az szerepel, hogy „Üzemi terület, idegeneknek belépni tilos.”, de a környéken semmi nincsen a virágágyáson kívül. Ja, a kapu még kulcsra is van zárva. Másra nem tudok már gondolni, szerintem a virágágyás egy biomassza–erőmű.

A szállásunkkal szomszédos III. osztályú szórakoztató komplexum rögtön megérkezésünk napjára garden party–t hirdetett ritka igényes plakátokon. Ennek én annyira nem tudtam örülni, mivel az már a nap folyamán kiderült, hogy ebben a faluban üdülőközségben minden krimóban a Lagzi Lajcsi–Csocsesz–Postás Józsi–mulatós szintipop vonulaton mozognak zeneileg és hajnali fél kettőkor a „megjöttek a fehérvári huszárok”–ra eszmélni szerintem nem egészséges. A garden party végül két vitális hozzávaló hiánya okán elmaradt: egyrészt nem volt garden (érdekelne, mikor vették észre ezt), másrészt a személyzet az elsők között itta magát patentra. Csodálom amúgy az itt lakók türelmét, nem lehet semmi egész nyáron elviselni azt a sok Mátrapacuháról jött tahót, akik éjjel egymással ordítozva mennek hazafelé. (Nagy respekt azon mátrapacuhai tahóknak, akik nem tahók.)

A stranddal szemben található következő kiemelkedő hely a Joker kávézó, ahol a kért ital mellett a tulajjal játszani is lehet kell. Politikai sakkot. A politikai sakk olyan, hogy ha rajtad kívül nincsen más vevő, akkor a tulaj letelepedik a szomszéd asztalhoz, Horn Gyulával nyit, onnan öt lépésben eljut Ceaucescuig, te pedig mattolsz, mert a gyepes agyaddal nem bírod meglátni a gondolatmenetében rejlő logikát, ami talán nem is létezik. Baló Györgynek beajánlanám, de nem tudom a telefonszámát; kíváncsi volnék, mennyit ketyeg az óra, míg száz százalékossá válik a feldolgozottság...

Önkiszolgáló (vagy ahogy a szálló prospektusában szerepel, önki–szolgáló) étterem, itt dolgozik a jóságos Joli néni, aki egy magasabb szintre emeli azt a jómodorizét, vagy mit. Merthogy könnyen találja magát az egyszeri üdülő abban a helyzetben, hogy palacsintát gondol ebédelni. Bőszen tolja is a tálcát a pulton végig, egészen a palacsintás ablakig (entering Joli néni sztét, jú ár velkom), ahol is tekintete megnyugszik, látván a pult túloldalán éppen asszimilálódó kakaós palacsintahalmot. Ekkor a kérdő tekintetre előadja, hogy „kettő darabot kérek abból”, majd egészen a késő bronzkorig tántorodik vissza a megdöbbenéstől, melyet a válasz vált ki belőle, eképpen:
— Nincsen.
Rejtélyes erők meggátolják az Elmegyógy és Intézetbe történő instant teleportálást, sőt, a késő bronzkor szele elképesztő bátorsággal ruházza meg fel a botor éhezőt, aki imígyen visszatámad:
— És azok ott?
Érzi, hogy érzékeny területre lépett. Megfordította a helyzetet, a gondolatmenete teljesen logikus, érvei meggyőzőek. Nincsen palacsinta, de ott egy halomnyi. Megdönthetetlen. Mégsem eszik palacsintát, mert Joli néni a pult túloldalán teret görbít hirtelen:
— Az a főnöké.
A két keze ösztönösen egy képzelt nyak köré fonódik, Joli néninek és a főnöknek hosszú és boldog közös életet kíván, majd bosszúsan továbbhalad. És nem ez az egyetlen, ismert koordináta–rendszerekben elhelyezhetetlen történet, mert egy másik napon egy másik helyen szintén nem kap palacsintát. Pedig ott még ki is van írva Blikk vezércikk méretű betűkkel, hogy PALACSINTÁZÓ, de a palacsinta szó hallatán sietve közlik, hogy most éppen nincsen, de majd lesz. Majd. Pedig az van kiírva, hogy PALACSINTÁZÓ, és nem az, hogy MAJD PALACSINTÁZÓ. Fura egy hely ez.

A nyaralás amúgy arra is jó, hogy az ember rájöjjön: a Tour de France unalmassága viszonylagos. Talmácsi vasárnapi győzelme viszont abszolútértékű.

Hát komám, ilyen vót!

ABS, ADSL, ASR, BPM, CCD, CMOS, DRM, DVI, EPROM, FC–PGA, GDDR, HDMI, IrDA, MBR, OLED, PDA, PNA, PVA, QVGA, RGB, SSD, TFT, USB, VPN, WLAN. WTF?

A zoknit mától Personal Foot–Containing Sack, azaz PFCS néven fogom illetni. Bizony!

Szegény S@tiban egyre halmozódnak a jobbnál–jobb posztok, blogot meg még most sem tud írni, amiben ugye részben én is ludas vagyok, mert nem elég, hogy nem kínálom tálcán a megoldást a kisz??m??thatatlan k??rd??jelek problémájára, hanem még el is tűnök jól. (Tényleg, MSN–en mikor értekeztünk utoljára? Én nem találtam idei logot...) Nos, nem tudom, hogy halad a történet másik szála, én mindenesetre annyit értem el eddig, hogy a Wordpress alól kinyert adatbázis blogot és hozzászólásokat tartalmazó részét kérdőjel–mentesítettem és átírtam a hibás ékezeteket (hogy pl. a nagy umlautos a–hullám–nagy fordított ékezetes a–kis négyzet helyett Ó legyen), illetve írtam hozzá egy egyszerű PHP–szkriptet, ami mindezt megjeleníti a böngészőben ékezethelyesen. A probléma az, hogy ezt a javított adatbázist nem tudom megetetni a frissen feltelepített (és utf8–re átállított) Wordpress–szel. A szituáció által előidézett hangulat megfelelő bemutatásához megkérem Gy. Balázs urat, hogy jöjjön be és csináljon úgy, mintha most gázoltak volna el egy szenegáli kisfiút a Dakaron és próbálja láthatóan átélni. Köszönjük, Balázs, remek volt, mint mindig, most már kimehetsz.

Most viszont egy hét erejéig ismét eltűnök, addig is unaloműzésként végigkattintgathatjátok az oldalt látható többi blogot, illetve ha ezzel végeztetek, akkor játszhattok olyat, hogy jól megnézitek ezt az oldalt és kitaláljátok, hogy nektek személy szerint mi hiányzik, mit szeretnétek másként látni itt. Jöhet a vélemény akár tartalommal, akár megjelenéssel, akár szerkezettel kapcsolatban, és marha jó lenne, ha a read–only módban működő néhányak is megnyilvánulnának ez ügyben. Előre is kösz! Viszont semmilyen körülmények között ne nézzétek meg a Dead or Alive című filmet! Eric Roberts zöld selyempizsamás, kiégett hippikaratést alakít benne, aki ráadásul még gonosz is. Ground–breaking...

Hosszas keresgélést, árlista- és adatlapböngészést, számolgatást, illetve „pain in the ass”-kategóriás ügyfél kiváló alakítását követően beruháztam egy ilyenre:

Samsung SyncMaster 731BF

Az árából kijött volna nagyobb modell is, de egyrészt meggyőzött a 731BF adatlapja, másrészt nekem nincsen szükségem 19"-es képátlóra vagy 16:9-es oldalarányra, amit az eladó értetlenkedve bár, de elfogadott. Majd meglátjuk, mennyire válik be a szerzemény.