A harmadik nap. Még csak a harmadik nap, de már most tele van a tököm (a sütő) az egésszel úgy, ahogy van. Az ETR még mindig egyenértékű egy tál párolt gennyel — bár a tállal együtt azt legalább lehet döntögetni —, biztos izgalmas lenne a félévkezdés, ha egyszer véletlenül minden akkor és úgy működne, ahogy kell. Azt már említettem, hogy a Programozás 1 vizsgajegyem eltűnt valahol a rendszerben, számos sorstársam jegyével együtt. Az illetékes tanár tud erről és személyes sértésnek veszi, hogy ő sem tudja beírni ezeket a jegyeket az ETR-be, viszont amíg a jegy nincsen beírva, addig nem tudok sem beiratkozni, sem tárgyakat felvenni. Ja, tárgyakat felvenni enélkül sem tudnék, haha. Viszont ahhoz, hogy én a TO-n oskolába-látogatási igazolást kapjak, be kell iratkoznom erre a félévre. A lényeg annyi, hogy a jegyet beírathatom az adminisztráción az indexem bemutatásával, viszont a világon senki nem tudja megmondani, hogy erre miként reagálna az illetékes tanár, akitől történetesen ebben a félévben is függ az életünk, úgyhogy ez a megoldás felejtős, várjuk a fejleményeket.

Aztán itt van a mai nap negatív szenzációja, a grafika gyakorlat, amit szépen beszoptunk. 12 és 14 órától tart grafika gyakorlatot az a személy, aki a grafika előadást tartja, logikusnak tűnt hozzá menni gyakorlatra, amúgy sem hallottunk róla túlságosan rosszakat. 12 előtt megjelenünk a gyakorlat helyszínén, ahol körülbelül húszan vannak már akkor. A teremben meg 15 ember fér el. Megérkezik a tanár, benyomulunk, sokan vagyunk, mi legyen? Az tény, hogy a társaságot nem lehet sehogy sem megszűrni, úgyhogy mindenki felírja a nevét egy-egy fecnire, aztán kihúz közülünk 15 nevet: akit kihúz, az bent marad, akit nem, annak viszlát, talán egy másik gyakorlatra beférnek. Minket nem húzott ki.

Ekkor olyan negyed egy lehetett, kettőig vártunk a következő gyakorlatra, amire még többen szerettek volna bejutni. A módszer ismét a húzás volt, minket megint nem húzott ki, nekünk tehát viszlát, talán egy másik gyakorlatra...

Talán egy másik intézményben. Talán egy másik galaxisban. Talán... Van másnál is gyakorlat, igaz ő állítólag nincsen az országban, úgyhogy felesleges keresni a jövő héten esedékes gyakorlatig; addig legalább csinálhatjuk a kib*szott nagy semmit.

Hazafelé jövet a tócsákat kerülgettem — harmadik napja esik, nem érdekes —, amikor anyukám felhívott, hogy mi van, sikerült-e elindulni a félévben, vagy egyáltalán, én meg nem győztem neki ecsetelni, hogy a siker jelen pillanatban akkora, hogy én is alig látom. Erre ahelyett, hogy mutatna némi együttérzést, nekem állt, hogy "mert sosem állsz ki magadért, mindig hátrahúzódsz". Na ja, bár őszintén szólva fogalmam sincsen, hogy ebben a helyzetben mi a púpos francot lehetett volna másképpen csinálni, cinkeltem volna meg a papíromat? (Mondjuk felmerült bennünk, hogy az összehajtott fecnire ráírjuk, hogy "Engem húzz!".) A másik szívderítő javaslata az volt, hogy keressük meg a bajunkkal a TO-t. Az eddig mesélt rémtörténeteim ellenére még mindig nem hiszi el, hogy tetszőleges problémára a TO a következő válaszokat képes adni:
a) nem tudjuk,
b) nem ránk tartozik,
c) nem vagyunk itt.

Úgyhogy hadd utáljam ma kicsit a világot, úgyis kölcsönös.

Drága volt és ettünk.

Aurora definíciója az "ebéd" fogalmára pár órával ezelőttről. Frissítés még jön ehhez a posthoz, jön egy másik felfedezés is tőle, csak ahhoz még az otthoni link kell, mert itt a gépteremben nem tudom előidézni. De megéri rá várni... A zenével egyetemben felkerül hamarosan!

A felfedezéshez kisebb researchet kell még végezni, de azt majd csak otthonról tudom, így most az update-be egyelőre csak a második Q3-as videó kerül bele, amit érdemes megnézni, meg a kommenteket is. Már-már azon gondolkodom, hogy ezt az esetet is bele kéne vennem a szakdolgozatomba, mint olyan emberekre való példát, akik nem képesek felfogni, hogy az internet szabad és bárki kifejezheti a véleményét bármiről...
További fejlemények hamarosan!

Itt is vagyok megint: Aurora második felfedezése pediglen a következő. József Attilából márkanév lett! Az oldal bal oldalán a "márka" kiírásnál kell nézni a lehetőségeket. Hát nem semmi, hogy ennyi évvel a halála után a híres költő végre be tudott törni a számítástechnikai alkatrészek piacára... Máris felrémlett bennem egy képzeletbeli párbeszéd:

- Neked milyen íród van? NEC? Pioneer?
- József Attila.
- Aha... És gyorsan ír?
- 16x-osan megír egy versesDVD-t...

Hát igen. Most pedig új post következik, tessék fentebbre tekinteni, mert már 13-a van és tegnap volt a meccs, amin...

Nyugi, én nem fogok nektek terroristás, összeesküvéses, valamit lerombolós dolgokról írni, főleg nem ma. Elvégre sokan élnek ebből a mai napig, most rontsam el az üzletüket? (Na jó, aki mégis szeretne egy ilyet mára, annak íme egy link.)

Hanem az Operációkutatás 1 tárgy... Na, az nagyon súlyos. Tegnap már előadás alatt kezdett villogni a helyzetjelző, a ma reggeli gyakorlat — amelyen hárman voltak jelen, köztük egy darab WarPriest és egy darab Nfol — után meg teljesen világos, hogy ezt a tárgyat vagy röhögve fogjuk végigcsinálni, vagy meghalunk bele. És mindez a maják miatt van, köszi srácok!

Az órarendem egyébként nagyon klassz, kár, hogy az órák fele még nincsen benne. Ami viszont egyáltalán nem klassz, az az ETR. Jelen pillanatban az interakció kimerül abban, hogy be tudok lépni, végig tudok kattintgatni a tárgyakon, meg ki tudok lépni. Tehát tárgyat felvenni nem, értelmes félév eleji dolgokat végezni nem, megőrülni igen. És mindez nem a maják miatt van, de azért köszi, srácok!

Most asszem megyek digg-re, arra tudnak angolul.

Ha Ön nem tudja követni a bejegyzésbéli gondolatmenetet, ne keseredjen el! Hiszen nem Ön éli át mindezt! És nem is a maják...

Azért hihetetlen, hogy a Forma-1-ben csak akkor van komoly harc, amikor valaki valami nagyot tud előhúzni a taktikai kiskönyvből, a többieknek meg hamar kell reagálni erre. Úgy gondolom, a Ferrari és Raikkönen mindent megtett, amit tőlük tellett, de az nyilvánvaló, hogy az Olasz Nagydíjon ez nagyon kevés volt. Massa sem jutott volna közelebb, ha nem murdel meg a felfüggesztés a hetedik körben. Azt is elképesztő volt látni, hogy a mindig ügyes Hamilton mennyire nem bírta Alonso tempóját. Elkapta a fonalat és ment, nem kérdezett semmit. És ez az ember egy ilyen futam után állítólag lelép a McLarentől év végén. Ő tudja. Biztosan nem könnyű nekik ezzel a sok szirszar perrel meg vizsgálódással a nyakukban, az meg valamennyire a többi csapatot minősíti, hogy ekkora fórt nem képesek a maguk hasznára váltani. Mert hiába mondja a BMW, hogy ők mennyire jó voltak megint, még mindig két fényév a különbség köztük és a Ferrari/McLaren duó között. És akkor a többiekről még semmit nem mondtam. Persze örül az ember, hogy Rosberg végre végigbírt egy tempós futamot is, Buttont meg szerintem úgy kellett lefogni a csapat második pontja fölötti nagy örömködésben, csak hát... Derekam alatt a borsószem.

Vasárnap este megnéztem ezt a Tűzvonalban című új magyar sorozatot, amiben végre nem mondják bele a kamerába, hogy Oriflame meg Kádár Trans. Tulajdonképpen tetszett az első rész, csak vágnák már nyakon azt a kreatívot, aki egy közrendőrt Dzsoninak nevez el.

Olvasom a mai Index-publicisztikát, és nem értem. Nem értem a helyzetet, nem értem az országot, nem értem a politikát. Nem értem a világ működését. Hogyhogy nem változik itt semmi? Vagy ha változik, hát negatív irányba, persze. Mert 2008 szeptemberétől jön a tandíj úgy, hogy azok nyakába is szépen beleszakad, akik akkor pl. harmadik évüket fogják kezdeni.

"Egyoldalú szerződésmódosítás" - mondjuk mi.

"Ésakkormivan?" - mondják ők.

Hja, így már mindjárt más. Egy kis idézet következzen tehát most a cikkből, hogy a dolog még világosabb legyen:

Ne legyünk igazságtalanok, valami tényleg megmozdult a reformok hatására: mindenkit meglepve 1,2 százalékos lett a GDP-növekedés. De lesz ebből még négy is, ígérte egy szombati interjúban Gyurcsány Ferenc. Dátumot nem említett.

Érthető, igaz? Azóta nem táplálok illúziókat az irányában, hogy az ország (világ) merrefelé is halad pontosan, amióta az egyik fórummeeten a metróaluljáróban a teleképeken ((c) by SztupY) megláttam egy olyan hírt, hogy "2%-kal nőtt a termelés". Akkor annak kellett (volna) örülni, most meg ennek. Régebbi rendszerekben volt olyan, hogy bevezették azt a pisztolyos karhatalmi embert, aki ezt ellenőrzi is (márminthogy tényleg örülsz-e), de a modern technika nemsokára ezen is segít. Merthogy az erőforrásokat nagyjából ilyesmire pazarolják, nem olyasmire, aminek tényleg konkrét haszna van.

Ezzel a GDP-s dologgal két dolog nem stimmel:
1. A GDP növekedhet akár 4%-ot is azonnal, de a számításával valami nem stimmel: amikor azt az okos emberek számolják, akkor az ország lakossága között egyenlően osztják el és úgy jön ki, hogy fejenként ennyi és ennyi dollár. Márpedig ez a valóságban kicsit nem így történik: azt valakik nem éppen matematikai logika szerint osztják el - innentől pedig már az arányosság ismeretének birtokában is beláthatjuk, hogy ha a többet birtoklókon sokat segít az, hogy növekedik, akkor a kevesebbet birtoklók meg se érzik...
2. A második baj a mindent ütő átlagember-kérdés, amelyet az összes politkai műsor után fel lehet tenni: "Miben lesz nekem attól jobb a mindennapi életem, hogyha akár 18%-kal nő a GDP?". Ugyanis hiába valósítja meg a kormány akár még ezt is, ha a tévé előtt ülő polgárnak holnap ugyanúgy nem lesz pénze kenyérre/vajra/késre/DVD-lejátszóra/mustárra/akármire, akkor őt a tizensok százalékok létezése még mentálisan sem lesz képes boldogítani. Persze, ha eltolódunk abba az irányba, hogy arra gyúrjon a társadalom, hogy ezen változtasson, akkor teleképekkel és hangszórókkal el lehet érni az 1984 szintjét. Ugyebár.

Itt tartunk tehát most. Egyébiránt tehetséges cégek dollármilliókat ölnek a reklámblokk alatt elkapcsolhatatlan tévé kifejlesztésébe, miközben ezt az összeget költhetnék akár új technológiai megoldások keresésére vagy a már meglévő szabványok (HDTV, digitális sugárzás) minél szélesebb körű elterjesztésére. Óriási mennyiségű pénz megy el másolásvédelmi eljárásokra, miközben ezek használhatatlanná teszik a CD-t a számítógépekben, és így, akik eddig megvették volna, azok inkább letöltik, mert úgy tudják hallgatni gépen is.
És hasonlók. Ilyen borzalmas erőforrás és ész-pazarlás megy minden nap a világon. Azt már meg se említem, hogy mennyivel kevesebbet kéne költeni Irak kapcsán arra, hogy egy szobányi ember tárgyaljon, mint arra, hogy tank, benzin, kiképzés, fegyver, öltözet, benzin, lőszer, tank, tank, benzin, tank, vas, acél, fegyver, lőszer, kiképzés... és így tovább. Inkább tárgyaljanak ingyenkaja mellett 25 évig, ha addig nem sikerül valamiről megegyezni, az még úgy is csak ezredannyiba kerülne, mint amennyi pénz egy hónap alatt elmegy Irakban tulajdonképpen a semmire. Ja, és emberéletekbe se kerül. Bár ezt csak úgy mellékesen.

És ne higgyük, hogy nem tudják. Tudják. Mert még ha nem tudnák, akkor meg lehetne nekik mondani. De nem lehet.

Nem értem.