Engem éltető,
Kimunkált szonett lesz ez,
Ha el nem b*szom!

Jaj, ugyanmár, ne remegjél! Elég tökös voltál ahhoz, hogy kiállj ide, egészen a pálya szélére, a felvétel gombot a megfelelő pillanatban lenyomni és a kamerát mozdulatlanul tartani ehhez képest igazán semmiség! Egész nyugodtan odatehetnéd a kezedet a betonfal és a kerék közé, Quick Vic-ben lehet bízni!

Csak bátran!

Vic Elford raliversenyzőként és rendszeres le mans-i indulóként talán jóval ismertebb, mint Forma–1-es pilótaként, azokban a szakágakban komoly sikereket ért el a Porsche autóival és támogatásával, míg az F1-ben 1968 és 1970 között összesen tizenhárom nagydíjon állt rajthoz és összesen nyolc világbajnoki pontot szerzett.

A képen az 1969-es Brit Nagydíjon kutatja McLaren M7B-jével a pálya legutolsó kihasználható centimétereit.

Mit tesz a Ferrari, ha úgy gondolják, hogy más csapatok eléggé sajátosan értelmezik az F1 technikai szabálykönyvét? Hát ők is megpróbálják sajátosan értelmezni.

(Miért? Csak!)

Itt van például az a Ferrari 126C2 konfiguráció, amit az 1982-es long beach-i nagydíjon terelgetett Gilles Villeneuve:

Elsőre semmi különös, bár… az a hátsó szárny mintha kissé széles lenne és a két vége eléggé lefelé hajlik. A hátsó szárny szélességét kerek-perec megmondta a szabályzat. A hátsó szárny mennyiségét azonban nem.

Villanykörte gyúl.

Csókolom, technikai ellenőr bácsi! Kettő lett, maradhat?

Igen, jól látod, az ott két darab standard Ferrari 126C2 hátsó szárny egymás mellé-mögé felszerelve. Közelebbről sem tűnik túl biztatónak:

Villeneuve harmadik helyen ért vele célba, de a Tyrrell csapat óvást nyújtott be a Ferrari ellen, aminek eredményeként végül törölték az eredményét.

Elkezdődött a 2014-es szezon, megy a sírás-rívás a vékonyka motorhang – ami közel sem olyan tré, mint a híre –, az általános csúnyaság meg az állítólagos követhetetlenség – mérvadó szakértők szerint ugyanis az F1 eddig arról szólt, hogy a versenyzők gyorsan mennek és nem számolgatnak, de most ennek VÉGE! :((( – miatt, kész szerencse, hogy nem volt semmi botrány az évadnyitó ausztrál futamon… Ja, várj!

Ricciardo kizárásával és második helyének elvételével kapcsolatban annyit tudok mondani, hogy sajnálom őt, elvégre ha valaki nem tehetett az egészről semennyire, az bizony ő volt, ugyanakkor a szabály az akkor is szabály, ha rossz vagy következetlen, és ha a Red Bullt kivéve minden más csapat le tudta nyelni, hogy az FIA csakis a saját, bevallottan pontatlan műszerei által szolgáltatott adatokat hajlandó elfogadni, akkor ők se használjanak ettől eltérő eszközt, főleg nem homologizáltat.

Lehet persze fellebbezgetni meg magyarázkodni, de a vége akkor is ez. Az egyszeri néző meg hirtelen el sem tudja dönteni, hogy kire haragudjon.

Mielőtt mindenki a Dunának szaladna a kilátástalanság okán, nézzünk néhány remek képet a hétvége terméséből!

1. Újoncok egymás közt. Ricciardo mindentől függetlenül nagyon szépen ment, Magnussen szerződtetését meg mostantól kezdve mindenki érteni fogja. Ron Dennis fejbúbja rég ragyogott ennyire fényesen.

2. Mert a zöld szín nyugtat. Kedvenc kamikázénk, Kamui Kobajasi korai kiütéssel kezdte kétezer-tizennégyes kampányát. Massa mikroblogján módfelett megmorcult, majd mérsékelte méltatlankodását.

3. War never changes. El nem tudom képzelni, mit érezhetett Alonso, amikor rádöbbent, hogy ismét Hülkenberg hátát nézegeti hosszú körökön keresztül. De legalább neki nem ment el Bottas kétszer is.

4. Parkolópályán. A Lotusnak semmi olyan gondja nincsen, amit végtelen mennyiségű pénzzel meg egy időgéppel ne lehetne orvosolni. De összetartanak, Grosjean és Maldonado például méterre ugyanott rakták le a gépet.

5. A kis siker is siker. Az a pilóta, aki Forma–1-es karrierje eddigi 20 futamából mind a 20-at befejezte, nem más, mint Max Chilton. Ennyit a fizetős versenyzőkről, nem?

6. Vermut. Megfejtettem, hogy a Williamsek oldaldoboza azért üres, fehér felület, mert az a Martini Bianco reklámja. Nagyon ügyes, nagyon meta. Az alatta lévő autó meg a Senna-embléma miatt eleve nem lehet rossz.

A csodálatos 2014-es orrkúpoknál nem kell jobb bizonyíték arra, hogy a Forma–1-ben zajló többfrontos küzdelem egyik fontos színtere az, ahol a tervezők és a szabályalkotók feszülnek egymásnak. Hogy a kényszerűségből alacsonyra húzott nózik beváltják-e a hozzájuk fűzött reményeket a biztonság tekintetében (ha már esztétikailag nem tudták), az majd elválik.

Kis kitérő: nyilván felmerült bennetek, hogy az alacsony orr nem az a kimondott újdonság, hiszen a kilencvenes évek elején is ez volt a menő és mégis gyönyörű versenyautók születtek, miért nem lehet most is szépet rajzolni stb. Nos, a válasz nagyon egyszerű: eltelt húsz év és az aerodinamika eljutott arra a szintre, hogy már nem kell valaminek szépnek lennie ahhoz, hogy gyors is legyen. A Caterhamnél legalábbis ebben bízhattak.

Mindenesetre most nézünk egy példát egy korábbi érdekes szabályértelmezésre.

A Tyrrell 012 Bumeráng becenevű kísérleti változata – merthogy élesben sajnos sosem indultak vele – a hátsó szárnyra vonatkozó méretkorlátozást próbálta kikerülni 1983-ban. Hátsó szárnynak ugyanis az a légterelő elem minősült, ami a hátsó tengely mögött helyezkedett el és nem volt szélesebb a hátsó nyomtávnál. Mivel ilyen méretű szárnnyal nem sikerült megfelelő leszorítóerőt ébreszteniük, felszereltek helyette egy a vártnál kisebb méretűt, majd a hátsó tengely elé szerkesztettek egy sokkal nagyobbat – ami nem minősült hátsó szárnynak, tehát nem vonatkoztak rá az előírások sem.

Nem merném állítani, hogy van olyan szög, amelyből ez jól néz ki, de kétségtelen, hogy az autó karosszériáján máshol felfedezhető szögletességgel összenézve van egyfajta bája az autónak. Sajnos a koncepció a rajzasztalon sokkal jobbnak tűnt, mint a gyakorlatban, úgyhogy szinte rögtön átalakították a 012-es hátulját a konzervatívabb iskoláknak megfelelően, az ötlet pedig – a bumeránggal ellentétben – már sosem tért vissza.

Egyébként ez a modell volt a Tyrrell első szénszálból készült kasztnijú autója és a ’83-as bemutatást követően egészen ’85-ig használták, bár az utolsó Cosworth DFV/DFY motoros indulóként nem sok keresnivalójuk volt a turbót hajtó ellenfelek mellett. 1984-ben mégis egész jól mentek, csak hát kicsúszott az egyik futamon egy második hely és a műszaki ellenőrzésen kiderült, hogy ügyesen játszanak a súllyal és az üzemanyaggal, amit az FIA egész éves eltiltással jutalmazott.