Amúgy elképesztően durva a negyedik évados season finale, jót tett a hangulatnak a börleszkgyanús elemek behozatala.

Az egész ősz elején kezdődött, amikor a jó kis egyetemi hálózatot használva beszereztem a 8.04-es Ubuntut. Amellett, hogy voltak vele az alapvető használatot erősen megnehezítő problémáim (lásd a Die Hard(y) című poszt), pár napon belül sajnos kiderült, hogy a laptopban lévő wifi-kártyát nem képes meghajtani a rendszer, mivel nincsen hozzá natív Linux-os driver (vagy kernelmodul, ha valaki ebet kötne karóhoz) és a működtetése csak úgy lehetséges, ha előszedjük a megfelelően preparált Windows-os vezérlőt, abból kinyerjük az .inf-et és azt ndiswrapper-en keresztül megetetjük az Ubuntuval. Nem számolnám össze, hány lehetséges kimenete van ennek a folyamatnak, de azok közül csak egyetlen egy esetben fogok wifin kapcsolódni a hálózathoz.

És akkor valamelyik Ubuntu 8.10 feature list-ben megláttam egy sort, a sort: native kernel support for Realtek WLAN devices. Meg azt is, hogy advanced 3G/HSDPA networking. Nem kellett több, elkezdtem várni október végét.

Október vége el is érkezett, megjelent a 8.10 (Intrepid Ibex — ha nem bánjátok, ezt most írtam le először és utoljára), én meg úgy gondoltam, hogy okos júzer vár pár napot a nagy művelettel, hadd szívjanak az early adopterek. Mivel túl nagy nyavajgás semelyik fórumon nem hallatszott, kedden végül letöltöttem az ISO-t. Kiírtam lemezre, bebootoltam a Live CD-t, ahogy korábban is. Megjelent az asztal, körbenéztem a menükben, mászkáltam a partíciókon — itt jegyezném meg, mert fontos, hogy a Live CD-n futtatott fájlkezelő olvasta és írta a SATA merevlemezen lévő két darab NTFS-partíciót, a gparted pedig látta az ezek mellett lévő partícionálatlan területet is —, működött minden funckiógomb. Úgy döntöttem, mehet a telepítés. Nyelv, időzóna, billentyűzetkiosztás megvan. Negyedik lépés a partícionáló ablak, ami ugyebár tök üres és a gombok is mind szürkék. Lényegében nem találja a merevlemezt. 2008 vége. Helló, mi?

Itt halt meg a buli. Az ubuntu.hu fórumán egy darab topik van, amiben hasonlóról van szó, de ott a srácnak legalább van egy nyomkodható gombja, plusz ő egy üres merevlemezre szeretné telepíteni a rendszert, nem pedig egy meglévő szerkezetbe besuvasztani, mint én. Az ubuntuforums.org-on találtam egy másik szerencsétlent, akinek szintén nincsenek nyomkodható gombjai az üres ablak alján, viszont neki a fájlkezelő meg a gparted se lát semmi, szóval ez sem perfect match.

Hasznos tippek özönét várom, bízva egy szebb jövőben.

Update: A 8.10-es Xubuntu CD-ről indítva a gépet már látszottak a partíciók a telepítőben, viszont a fájlkezelőben nem. Egyelőre feltettem így, majd lesz valami.

Miután a tökös kócsagok egy idő után már önnön erejükből felszállni is képtelenek voltak, az ország népe NAGYON várta az október végét, hogy hátha a bátor kőszáli kecske megérkezik és körbepörgő rúgással ellátja a baját az összes gonosz hibáknak. A bátor kőszáli kecske meg is érkezett, s mire ideért, nagyobb lett a híre, mint a szakálla. Az ország népe azért kedvesen körülrajongta, merthát mégiscsak vendég, még pont érezni a friss pörkölés szagát, meg olyan vidáman forog a főtéren, nem lesz itt baj, mindenki meglássa.

Ám amikor éppen elszállásolták volna a neki eszkábált kuckóba, a bátor kőszáli kecske ilyent mondott:

Ezzel vége a mai mesének. Máig is élnek, ha rájuk nem szakadt a kernel.

(Azért vágod: az előző kiadással a telepítés után voltak gondjaim. Ezzel már a telepítés előtt is vannak. Bizisten visszateszem a Gutsy-t.)

— You started it! You invaded Poland! — kiáltja Basil Fawlty az amúgy rettenetes agresszornak kinéző német szállóvendégeknek a Waczak Szálló című sorozat egyik epizódjában, mintegy utolsó érvként.

Valamiért ez jutott eszembe a dunaszerdahelyi eset kapcsán. Hogy a rendőri fellépés mennyire volt indokolt és indokolt volt-e egyáltalán ekkora fellépés, azt majd az illetékesek szépen megbeszélik, viszont mindettől eltekintve úgy gondolom, hogy talán nem kellene sporteseményre politikai jellegű transzparensekkel meg zászlókkal érkezni, főleg nem ilyenre. Viccelni pedig csak azzal érdemes, aki amúgy érti a tréfát. Mert a Nagy-Magyarországot ábrázoló lepedőt a magyar szurkolók valószínűleg csak heccnek szánták (?), a szlovák hatóság meg értette is. Félre.

Nem is igazán az a baj a szakmai tanulmányi előmenetelemmel, hogy olyan, amilyen (négybetűs szó). Ennél sokkal jobban aggaszt, hogy kezdem megérteni a baltás gyilkosokat.