Ismét jelentkezünk, mert sekélyes az életünk és ezzel viszünk bele színt.

THREAD_STUCK_IN_DEVICE_DRIVER. Egyrészt.

Másrészt pedig a következő megállapítást vagyok kénytelen tenni: hétfő == szopás. Ezt a következő nyolcezer karakterben indukció segítségével be is fogom bizonyítani, ha meg nem érünk a végére, akkor jövő órán folytatjuk.

Act I - reggel

Vonattal jöttem vissza Debrecenbe. Esett az eső, gyalog mentem ki az állomásra a tömött hátizsákkal meg a laptoptáskával, kabátban. A kabátra amúgy a hőmérséklet miatt nem lett volna szükség, de aki novemberben kabát nélkül mászkál az utcán, azt simán hülyének nézik a kabátosak. Mindenesetre nem fáztam, mire kiértem, vettem jegyet, jött a vonat, felszálltam. A vonaton kellemes szubtrópusi klíma, 30 fok és 80% fölötti páratartalom, a faerezetet imitáló falburkolatról és a műbőr üléshuzatról csurgott a víz, ezt a folyamatot a menet közben párolgó utasok csak katalizálták. Sokáig nem történt semmi érdekes, aztán egy papa és a hozzá tartozó mama negyedórás műsorral kedveskedett, lévén nekikészültek a leszállásnak, kivonultak a peronra, a szerelvény lassított, majdnem megállt, aztán ismét felgyorsított, papa és mama pedig ráparáztak a dologra és hangot adtak véleményüknek, miszerint ők nem tudtak leszállni és ez rettenetesen felháborító. 15 perc alatt a kalauznak sikerült megértetnie velük, hogy most legalább annyira idegesek lennének, ha mégis sikerült volna leszállniuk az uborkaföldön, én meg elégedett voltam, mert 560 forintért nemcsak utazom a kellemes melegben, hanem még a szórakoztatásomról is gondoskodik a vasút. Igaz, közben picit beleragadunk a mocsokba, de hát nem lehet minden tökéletes.

Act II - délelőtt

Megérkezem az albérletbe, lelkendezve fogad a lakásban tartózkodó tizenkét fok (Celsius). Nézem a termosztátot a falon, tizennyolcra van tekerve, mint mindig. Feltekerem huszonötre, majd harmincra, illene beröffenni a kazánnak, de mélyen kussol. Fürdőszoba, melegvíz — nincs. Ja, villany sincs. Ha ennyire kihűlt a lakás, akkor legalább péntek este óta. A szomszédban megy a mosógép, tehát áram van a házban, csak a lakásból szökött meg. Előszoba, hokedlire fel, nézzük a falidobozt. Négyből egy megszakító lefittyedve néz rám, visszatolom. Nem tudom, mi vághatta le, pénteken mindig áramtalanítok, csak a kazán meg a hűtő marad üzemben. Szóval visszatolom, semmi. Úgy rémlik, hogy a lépcsőházban a villanyóra mellett is lennie kell egy kapcsolónak. Megnézem, az is lefelé figyel, visszatolom, fény gyullad odabent, megindul a hűtő, öblöget a kazán, minden van. Meg 12 fok, odabent. Feltekerem, addig elmegyek a boltba, ahol csodálatos körülmények között sikerül párszáz forintot spórolnom. Szerencsére nem kell azon gondolkoznom, mibe fektetem ezt a megtakarítást, mert...

Act III - délben

Menni kellene órára, de előtte landolok egyet a Neptunon, mert a határidő az határidő. Elvégzem a művelet, kilépek, húzom az egeret a startgömb felé, amikor halk pukkanással meghal a technika. Érdeklődő ábrázattal nézelődök az asztal alatt, se füst, se szag, se bekapcsolás. Teringettét. Kiszedem a gépházat, felteszem az asztalra, leveszem a palástját, belenézek. Mindennek egészséges színe van. Mivel a cucc a bekapcsológombra már nem is reagált, a tápot kezdtem gyanúsítani első körben. Nekiláttam kiszerelni őkelmét. Ez nem tartana három percnél tovább, ideális esetben, az ideális esetbe viszont nyilván nem tartozik bele, hogy a floppy meghajtóhoz menő keskeny molexet sehogy sem bírtam kihúzni (van rajta egy kis pöcök, amihez nem fértem hozzá), úgyhogy akkor azt is ki kellett szerelni, de hogy az kiférjen, előbb kivettem a memóriát, meg lehúzgáltam a lapról az IDE kábeleket, meg még néhány alkatrészt, az egész csak arra volt jó, hogy majd a gép összerakásakor véletlenül se jusson majd eszembe a floppyt visszakötni, a létezésének értelme jó ideje csak annyi, hogy elfedje a gépház elején a 3,5-ös helyet, aminek az eredeti takarólapját elhánytam valahová az évek alatt.

A tápot megbontani valszeg nem fogom, mert láma vagyok hozzá, maximum meglesem benne a biztosítékot. Szakértőnk mindenesetre kihangsúlyozta: meglátjuk, mi lesz.

A Wendigo zenekar pár hete megjelent új lemeze nagy kedvencemmé vált. Sajnos a Wendigo a honlapjukon olvasható közlemény szerint "meghatározatlan ideig felfüggeszti aktív működését", el is mondják ott, hogy miért, aztán meghallgatod az Audio Leash-re felkerült dalokat és nem fogod érteni, miért nem tudja egy ilyen minőségű zenére képes együttes pénzügyileg is megvetni a lábát a magyar zeneiparban.

Ritkán van olyan, hogy egy albumon majdnem minden szerzemény elnyerje a tetszésemet, itt a tíz dal közül hét elnyerte, mert mind zeneileg, mind tartalmilag nagyon beletaláltak a lelkembe. Külön kiemelném a Heroes-t, a Condemned-et, a Failure-t és a Driftet, talán ezek a legjobbak, meg persze az Entropia.

Az Audio Leash teljesen ingyen letölthető a Wendigo honlapjáról, lemezborítóstól, dalszövegestől, van belőle 256 Kbps-os MP3 és veszteségmentes formátum is.

Nem akarok én lenni a megmondóember, aki mindenhez ért és ráadásul mindenhez nagyon, de főleg jobban, mint aktuális beszélgetőpartnere, mert a megmondóembereket a megmondóemberség egy bizonyos szintje alatt igazából mindenki utálja: ki azért, mert nem ért vele egyet, ki azért, mert ő is pont ugyanazt gondolja, de ha ő mondaná meg, senkit nem érdekelne. Nagyon nagy megmondóembernek kell tehát lenni ahhoz, hogy a közönség azonnali nyálelválasztással fogadja magába minden gondolatunkat, ám ennek is megvannak a maga veszélyei, gondoljunk csak arra, hogy a hokedliről is rettentő tízpontosat lehet a padlón koppanni, na és a nyállal terjedhet például a H1N1 is, úgyhogy végülis a franc se akar megmondóember lenni.

Ehhez képest most a Windows 7-ről fogok nektek megmondani, és a fentieket azért éreztem fontosnak leírni, mert lehet, hogy kissé bántó stílusú lesz a folytatás, pedig nem annak szánom, meg alapból kinézek annyit a törzsolvasókból, hogy nem öltik magukra mások felsőruházatát, de hát sohasem tudhatjuk, kit dob ide a kereső. Azokkal a kérdésekkel fogunk foglalkozni, amikkel mostanában engem különböző felhasználók (...) megtaláltak az új óperenciás rendszer kapcsán.

K: Azt olvastam fórumon, hogy aki nem vált át Windows 7-re, az hülye, vagy biztos szatyorban lakik. Én még XP-t használok, most akkor muszáj lecserélnem az XP-t 7-re? Menni fog a 800-as Celeronon? Mi lesz, ha inkább maradok az XP-nél?
V: Ha nem váltasz, akkor a Windows XP végfelhasználói licencszerződésébe utólag becsempészett titkos záradék alapján (amit ugye nem olvastál végig, öreg hiba!) maga Steve Ballmer fog felkeresni az otthonodban munkaidőn kívül, ujjal mutogat majd rád és kinevet, és ha még mindig ellenkezel, akkor elkezdi tojással dobálni a bal térdkalácsodat és csak akkor hagyja abba, ha megtörsz és megígéred, hogy lecseréled az XP-det Windows 7-re.
Valójában senki sem kötelez arra, hogy az új operációs rendszert használd. A váltás leginkább azoknak ajánlott, akiknek megvan a megfelelő teljesítményű hardvere az XP-nél újabb rendszerek gondtalan futtatásához, vagy olyan új eszközeik vannak, amiket az XP nem képes tökéletesen kezelni, de a Windows Vista említésére leveri őket a hideg verejték. Ha te XP-t használva el tudod végezni a feladataidat, kiszolgálja az igényeidet a rendszer és a Windows 7 számodra nem ígér semmi olyan újdonságot, amit hasznosnak ítélsz és ingyenes alkalmazásokkal nem építhető be az XP-be, vagy tényleg elavult számítógéped van, akkor nyugodtan használd tovább az XP-t.

K: Azt olvastam fórumon, hogy a Windows 7 igazából csak a Vista feljavított verziója. Inkább megvárom a következő Windows-t, mert azt is olvastam fórumon, hogy már készül.
V: Persze, hogy a Vista feljavított verziója, nem kezdenek minden operációs rendszert a nulláról fejleszteni, mellesleg pont olyasmiket javítottak fel benne, amik a Vistában nem a legjobban sikerült részek voltak. A Windows 7 leglátványosabb újdonságai közel sem a legjelentősebbek, de ezt sosem fogod tudni megértetni azzal, aki szerint kár volt egy új tálca miatt egy új Windows kiadni.

K: Azt olvastam fórumon Nekem nem tetszik az új tálca, nagy ikonok szöveg nélkül, teljesen átláthatatlan. Mit lehet vele kezdeni?
V: Pár nap alatt megszokható az új tálca és sokkal testreszabhatóbb, mint korábban. Kevés kivételtől eltekintve nagyon jól használható. Ha mégsem tetszik, könnyed csuklómozdulatokkal pillanatok alatt vissza lehet alakítani a korábbi formájára és akkor lesznek kis ikonos (Use small icons), feliratos, csoportosítatlan (Never combine) tálcagombjaid megint. Ha pedig nem akarod, hogy néhány program ikonja mindig a tálcán legyen, akkor eltávolíthatod őket a jobbgombos menüből (Unpin from Taskbar).

K: Kár, hogy kivették a gyorsindító eszköztárat, az volt a kedvencem!
V: Ahogy eddig sem akadályozott meg semmi abban, hogy tetszőleges saját eszköztárat helyezz el a tálcán (legfeljebb az, hogy magadtól nem jöttél rá), most is adott a lehetőség. A gyorsindításba szánt programok parancsikonjait bemásolod egy könnyen elérhető helyen létrehozott, intuitív elnevezésű mappába, majd a tálcán jobbgombot nyomsz, az Eszköztárak (Toolbars) csoportból kiválasztod az Új eszköztár... (New toolbar...) pontot, rámutatsz az előbb említett mappára és már meg is jelent a tálcán az eszköztár.

K: Tényleg nincs benne semmilyen böngésző?
V: Ha ezt olvasod, akkor valószínűleg van benne böngésző. Vagy még mindig XP-ről netezel? Egy pillanat... Steve, van itt egy új cím...

A gázpedál lenyomásának SI mértékegysége az 1 jt (ejtsd: egy Jarno Trulli).

Ha a történelem kiszámíthatóan ismételné önmagát és mondjuk Kimi Raikkönen szeretne jövőre ismét világbajnok lenni, akkor egyenes útja vezetne az idén távozó BMW csapat maradékából létrejövő új Sauber istállóhoz, amely egyrészt megismételné a Hondából lett Brawn idei sikerét, másrészt hirtelen helye lett a 2010-es csapatnévsorban, mert a Toyota is úgy döntött, veszi a kabátját. A képet persze nem kis mértékben árnyalja, hogy Ross Brawn nem zsákbamacskát vásárolt tavaly télen, a Hondával addigra rengeteg pénzt toltak bele a 2009-es versenygépbe, aminek az eredménye tulajdonképpen az egyéni és a konstruktőri bajnoki cím lett, míg a BMW-nél nem utalnak jelek a komoly háttérfejlesztésekre, pedig az övék a legfejlettebb szélcsatorna és nekik van a legkomolyabb számítógépes infrastruktúrájuk az összes csapat közül.

Szóval távozik két gyári gárda, jön helyettük négy (vagy öt) privát csapat, Lotus, Manor, US F1, Campos, meg tán a Sauber, lesz jövőre is új versenyhelyszín (Dél-Korea), remélem az sokkal érdekesebb vonalvezetésű lesz, mint Abu-Dhabi, amiről nekem az ugrott be, hogy Las Vegas, pár kilométeren belül van ott is egyiptomi piramis meg westernkocsma meg ezeremeletes felhőkarcoló és ezeket körülöleli a Giccs-hegység, csak az arabok közérajzoltak egy versenypályát is, ami úgy néz ki, mintha Herman Tilke agyát teherbe ejtette volna a Fuji Speedway és minden plusz, amit a széles, steril vonalvezetésen túl a pálya nyújt, az mind annak a következménye, hogy a rendező ország számára a beruházásra fordított összeg nem költség, hanem csak egy szám, a Fuji Speedway felemlegetése meg már csak amiatt is példás húzás részemről, hogy az a Toyota saját pályája, a Toyota pedig befejezi a Forma—1-et.

Ezzel a poszttal pedig eséllyel pályázok a gondolati összeszedetlenségi különdíjra.

A stresszmentes, boldog élet titka az, hogy nem olvasunk e-maileket. Mert ha nem olvasunk e-maileket, akkor küldhet nekünk bárki bármilyen üzenetet, akár olyat is, ami miatt most végülis ezt beírom ide, akkor sem fogjuk úgy nézni a szoba falát, mint aki nagy hirtelenséggel neki akar szaladni.

Nehéz volt az a tíz perc, amit e gondolat ellenében nyugton maradva ki kellett bírnom.

"Mi nem haragszunk rád." Aztakurva, tényleg nem? Nagyon szép tőletek, mondhatni gesztusértékű, különösen annak fényében, hogy amúgy sem lenne erre semmi okotok. Azt gondolom, így is sokkal türelmesebb voltam veletek, én barom, mint kellett volna, elsősorban a régi barátságra való tekintettel, meg mert értelmes, megbízható embereknek ismertelek titeket, mert normális ember már akkor otthagyott volna titeket a francba, amikor három hét után is hárman háromféleképpen adtátok elő, hogy mit szeretnétek arra a kurva honlapra, és mindegyikőtök elképzelése pont ütötte a másik kettőét és akárhogy magyaráztam, nem bírtátok felfogni, hogy ezt vagy azt miért nem lehet, miért nem szabad úgy, ahogy ti akarjátok, csak kötöttétek az ebet a karóhoz. Közben megcsináltam az egésznek az alapjait, tudtotokon kívül beleraktam minden olyan dolgot, amit az ötleteitek közül érdemes volt, a kapitális baromságokat meg alkoholos filccel húztam át kétszer, csak azért, hogy ha egyszer észhez tértek és meg tudtok egyezni valamiben, akkor ne nulláról kelljen indulni, az én időm véges, csak a tiétek tűnik végtelennek, aztán vártam, hogy miben egyeztek meg.

És akkor eltelik két hét és kapok tőletek egy e-mailt, aminek az a lényege, hogy bocs, találtatok mást, aki szintén egy haverotok haverjának a haverja és kettő helyett egy tábla bocicsokiért megcsinál mindent és kevesebbet ugat bele a kiforrott elképzeléseitekbe, csak kellene neki az az alap, amit én már úgyis megcsináltam.
Aha. Köszönöm, nekem épp elég, ha egy történetben csak egyszer vagyok balfasz.
Legalább valamiben egyetértésre jutottatok. Aztán még csodálkoztok azon, hogy ezek után úgy válaszolok, ahogy? Pofa van raktáron, az látszik. Majd a húszpontos Comic Sans megválaszolja jópár kérdéseteket.

"Mi nem haragszunk rád." Én sem rátok. De dühös vagyok. Nem amiatt, hogy vége lett, hanem amiatt, ahogy vége lett. Ajándék. Minden jót kívánok, legyetek boldogok, úgyis itt a Halloween, nyeljetek tököt.