Ismét jelentkezünk, mert sekélyes az életünk és ezzel viszünk bele színt.

THREAD_STUCK_IN_DEVICE_DRIVER. Egyrészt.

Másrészt pedig a következő megállapítást vagyok kénytelen tenni: hétfő == szopás. Ezt a következő nyolcezer karakterben indukció segítségével be is fogom bizonyítani, ha meg nem érünk a végére, akkor jövő órán folytatjuk.

Act I - reggel

Vonattal jöttem vissza Debrecenbe. Esett az eső, gyalog mentem ki az állomásra a tömött hátizsákkal meg a laptoptáskával, kabátban. A kabátra amúgy a hőmérséklet miatt nem lett volna szükség, de aki novemberben kabát nélkül mászkál az utcán, azt simán hülyének nézik a kabátosak. Mindenesetre nem fáztam, mire kiértem, vettem jegyet, jött a vonat, felszálltam. A vonaton kellemes szubtrópusi klíma, 30 fok és 80% fölötti páratartalom, a faerezetet imitáló falburkolatról és a műbőr üléshuzatról csurgott a víz, ezt a folyamatot a menet közben párolgó utasok csak katalizálták. Sokáig nem történt semmi érdekes, aztán egy papa és a hozzá tartozó mama negyedórás műsorral kedveskedett, lévén nekikészültek a leszállásnak, kivonultak a peronra, a szerelvény lassított, majdnem megállt, aztán ismét felgyorsított, papa és mama pedig ráparáztak a dologra és hangot adtak véleményüknek, miszerint ők nem tudtak leszállni és ez rettenetesen felháborító. 15 perc alatt a kalauznak sikerült megértetnie velük, hogy most legalább annyira idegesek lennének, ha mégis sikerült volna leszállniuk az uborkaföldön, én meg elégedett voltam, mert 560 forintért nemcsak utazom a kellemes melegben, hanem még a szórakoztatásomról is gondoskodik a vasút. Igaz, közben picit beleragadunk a mocsokba, de hát nem lehet minden tökéletes.

Act II - délelőtt

Megérkezem az albérletbe, lelkendezve fogad a lakásban tartózkodó tizenkét fok (Celsius). Nézem a termosztátot a falon, tizennyolcra van tekerve, mint mindig. Feltekerem huszonötre, majd harmincra, illene beröffenni a kazánnak, de mélyen kussol. Fürdőszoba, melegvíz — nincs. Ja, villany sincs. Ha ennyire kihűlt a lakás, akkor legalább péntek este óta. A szomszédban megy a mosógép, tehát áram van a házban, csak a lakásból szökött meg. Előszoba, hokedlire fel, nézzük a falidobozt. Négyből egy megszakító lefittyedve néz rám, visszatolom. Nem tudom, mi vághatta le, pénteken mindig áramtalanítok, csak a kazán meg a hűtő marad üzemben. Szóval visszatolom, semmi. Úgy rémlik, hogy a lépcsőházban a villanyóra mellett is lennie kell egy kapcsolónak. Megnézem, az is lefelé figyel, visszatolom, fény gyullad odabent, megindul a hűtő, öblöget a kazán, minden van. Meg 12 fok, odabent. Feltekerem, addig elmegyek a boltba, ahol csodálatos körülmények között sikerül párszáz forintot spórolnom. Szerencsére nem kell azon gondolkoznom, mibe fektetem ezt a megtakarítást, mert...

Act III - délben

Menni kellene órára, de előtte landolok egyet a Neptunon, mert a határidő az határidő. Elvégzem a művelet, kilépek, húzom az egeret a startgömb felé, amikor halk pukkanással meghal a technika. Érdeklődő ábrázattal nézelődök az asztal alatt, se füst, se szag, se bekapcsolás. Teringettét. Kiszedem a gépházat, felteszem az asztalra, leveszem a palástját, belenézek. Mindennek egészséges színe van. Mivel a cucc a bekapcsológombra már nem is reagált, a tápot kezdtem gyanúsítani első körben. Nekiláttam kiszerelni őkelmét. Ez nem tartana három percnél tovább, ideális esetben, az ideális esetbe viszont nyilván nem tartozik bele, hogy a floppy meghajtóhoz menő keskeny molexet sehogy sem bírtam kihúzni (van rajta egy kis pöcök, amihez nem fértem hozzá), úgyhogy akkor azt is ki kellett szerelni, de hogy az kiférjen, előbb kivettem a memóriát, meg lehúzgáltam a lapról az IDE kábeleket, meg még néhány alkatrészt, az egész csak arra volt jó, hogy majd a gép összerakásakor véletlenül se jusson majd eszembe a floppyt visszakötni, a létezésének értelme jó ideje csak annyi, hogy elfedje a gépház elején a 3,5-ös helyet, aminek az eredeti takarólapját elhánytam valahová az évek alatt.

A tápot megbontani valszeg nem fogom, mert láma vagyok hozzá, maximum meglesem benne a biztosítékot. Szakértőnk mindenesetre kihangsúlyozta: meglátjuk, mi lesz.