— Mit parancsol az Úr?
— Egy sommás véleményt.
— Ajánlhatom menüben kis krumplival?

Nem értek a politikához. Ha pedig azt nevezzük politikának, ami idehaza folyik, akkor nemcsak hogy nem értek hozzá, de nem is akarok hozzá érteni. Vannak ennél sokkal hatékonyabb önpusztító módszerek. A gazdasághoz szintén nem értek, nem vagyok képes átlátni az egészet. Ha azt mondják, holnaptól öt százalékkal emelkedik az ÁFA, csak annyit értek belőle, hogy a polcon magasabb összeg szerepel majd a termékek alatt, ami rossz; nem tudom, miért hozná ez helyre a gazdaságot. Nem látom át a pénz útját.

Azt viszont sajnos tisztán látom, hogy az ország — és benne mi mindannyian — nem jó irányba halad. A dolgok egy része ráfogható a világválságra, vagy ahogy a sajtóban eufemizálva emlegetni szokás, a kedvezőtlen világpiaci klímára. Ezeket nyilván valahogy kezelni kell minden országban, kinek sikerül, kinek nem. Furcsa, hogy nekünk általában (megint) nem. A dolgok másik része régről hordozott problémákból nőtte ki mára magát, egyik a rendszerváltás előttről maradt ránk, a másik éppen akkor jelentkezett, a harmadikat meg azóta iparkodták össze nekünk az általunk felhatalmazott ki-vá-ló szakemberek. Igen, az összes. Igen, a te kedvenced is.

Hogy a jelenlegi magyar politikai elit tökéletesen alkalmatlan politikai elitnek, azt talán semmi sem bizonyítja jobban, mint az a szomorú tény, hogy ezek a remek emberek most, amikor a horog mindannyiunk közös nagy segglyukába van akasztva, még mindig nem jutottak el a gondolkodásnak ama magas szintjére, ahol felismerhetnék, hogy ebből a szarból nem lehet egymás állandó visszaráncigálásával kimászni, viszont értelmes emberek módjára, összefogva talán igen. És akkor nem azon röhögne fél Európa, hogy DJ Urcsány Brüsszelben, a Viki-viki-viktor meg Berlinben stand up-ol diszjunkt elképzelési halmazokkal nemzetmegsegítő csomagokért, hanem még az is lehet, hogy azt látnák, hogy egy bajba jutott állam felelős politikusai félreteszik az ellentéteiket és megpróbálják együtt megmenteni a hazájukat és azokat az embereket, akiknek egyébként négyévente a szemét kihazudják.

Azt külön érdekesnek találom, hogy a múlt ködéből előkerült Bokros Lajos egykori pénzügyminiszter szelleme, mert nagyon nagy szüksége lenne a kormánynak egy hozzá hasonló kaliberű szakemberre, aki mezítelen talppal masíroz bele a csalánosba, ha a helyzet úgy kívánja, aztán csöndben lelép, de nem találnak erre a szerepre senkit. Aggasztó?

Orbán Viktor országértékelő beszédében lényegében azt mondta el harminc különböző módon, hogy amit a jelenlegi kormány eddig csinált, az mind rossz volt, amit most csinálni akarnak, az mind rossz, amit a jövőben csinálni akarnak, az mind rossz lesz, és a legjobb lenne, ha nem is csinálnának semmit, bár az megint csak rossz lenne, szóval mondjanak le szépen vagy inkább oszoljanak fel, az nem lenne rossz, és akkor belovagolna fehér lovon V lovag, nem tudni, hogyan, de elintézné, hogy sárkányt le, kincset fel, királylányt meg, hát az is hülye, aki nem ezt szeretné. Orbán Viktor szerintem egyetlen dolgot felejt el. A 2010-es parlamenti választást a Fidesz már megnyerte. (Hogy ők nyerték-e meg, vagy az MSZP vesztette-e el, az csupán szavakon való felesleges lovaglás.) Nagyon, de nagyon nagy baromságot kell tenniük ahhoz, hogy ne ők győzzenek majd. Talán csúnya ezt kimondani, de nekik nem jön rosszul, ha a hullámok magasabbra csapnak, mert lehet találni a harminc mellé újabb tíz magyarázatot, amiben rá lehet mutatni, hogy. Csakhogy ettől nem megy vissza az euró 280 forintra. És 2010 őszén, amikor elkezdi működését a második Orbán-kormány, nem lesz egy csapásra minden rendben, úgy értem, nekik akkor abból kell majd elindulniuk, amit addig alakítanak a mostaniak(kal együtt ők), és ha igaz az, hogy a mostaniak kergetni való bolondok, akkor talán érdemes volna nekik segíteni, már csak a saját, könnyebb jövő gründolása érdekében is.

De nem lesz ebből semmi, ahogy ezeket ismerem. Nfol vagyok, bizakodó állampolgár.