Ejj, te hétfő! Úgy utállak!
Nincs is rosszabb tán tenálad.

(A költő eme kétsorossal fejezi ki mélységes csalódását az általános hétfőkben és specifikusan a mai hétfőben. A versből nem derül ki, hogy miért utálja a költő a hétfőt, ezt ugyanis megfelelő megoldással titkosította, ellenben megfigyelhető, hogy előrelátóan meghagyta a lehetőséget azon tényezők lírai megörökítésére, amelyeket a hétfőknél is jobban utál.)