Helló népek!

Szó se róla, eltűntem, mint holmi huncut forintmilliárdok. Nyilván azt várjátok most, hogy borzalmasan zseniális szórengeteg segítségével elmeséljem, milyen volt a tengerparton üldögélni a koktéllal, meg hogy hány púpja van végül is a tevének, de a tragikus valóság az, hogy még tavaly levett a lábamról a nátha és valamikor tegnap dél körül kezdtem magamat ismét emberszerűnek érezni. A remek közérzet amúgy mindennél többet segít a vizsgaidőszakban mind felkészüléskor, mind számadáskor, tulajdonképpen még jó is nekem, van mire fogni azokat a dolgokat, amiket valamire fogni kell.

Persze nem akarok tippeket adni.