Mindezt pusztán vastag indulatból.

Szóval manapság két dolog bizonyul számomra életellenesnek. Az egyik a korai sötétedés, a másik a csodálatos és magasfényű Java-technológia. Van ugye a NetBeans, mint az egyik legjobb javás fejlesztőkörnyezet, meg vannak a jobbnál is jobb pluginek, add-onok, kompatibilis eszközök, mint péel a JBoss alkalmazásszerver meg az Apache Derby adatbáziskezelő (nemröhög, amire nekem kell, arra talán még ez is sok) meg a Hibernate, és mivel ezek mindegyike egyenesen kiváló és deklaráltan összedughatóak a NetBeans-szel, a világ legegyszerűbb dolga ezeket rendesen összelőni, amivel végre előáll az ultimét programozói környezetünk és nekikezdhetünk végre a munka érdemi fázisának, melynek során változatos programozástechnikai problémákkal szórakoztathatjuk magunkat a beadandó feladat elkészítése helyett.

Tehát ez a világ legegyszerűbb dolga. Nyilván ezért van az, hogy hárman szívunk ezzel az egésszel napok óta és mindenkinél mással van gond, viszont sehol nincsen meg a Nirvánát jelentő hármas együttállás, mert vagy a JBoss játszik főnököset — egyszer elindul, utána állítólag fut, de leállítani vagy újraindítani nem lehet a NetBeans-ből, újra elindítani meg nem tudod, mert saját maga elől lopja el a 8080-as portot és ha valamit akarsz még tőle, akkor parancssorból ki kell lőni a taszkot —, vagy ha az nem, akkor az adatbáziskapcsolatot nem bírjuk létrehozni — informatív üzenetben közli a rendszer, hogy "connection refused: connect", lásd még a CD-ROM-on terjesztett CD-ROM-illesztő esetét —, vagy csak simán kifagy az egész IDE, mert a semmit nem csináló szerverek megeszik tőle a kétgigányi memóriát.

És ilyenekre mennek el hosszú órák az életemből, ráadásul feleslegesen; ennek a kókányolása miatt ugyanis nem jut kellő idő másnak a kókányolására. Éljen Ön is stresszmentes, boldog életet!