Szigorúan csak konkrétumok nélkül. Szóval két esetet gondolok lehetségesnek:

a) Kegyes hazugságokkal vagyok kitömve.

b) Az emberi természet olyan, hogy hiába van tudatában annak, hogy létezik a kompromisszumos, de még elég jó választás, előbb mégis rápróbál a két végletre, közben frusztrálja, hogy nem a kompromisszumos, de még elég jót választotta.

Ezek vannak így, ezen az esős péntek délelőttön. Lehet elmélkedni.