Bemegy a hallgató az egyetemre szemerkélő esőben, hidegben, hogy ott őneki kétszer két órát tartsanak grafikáról, felmászik a második emeletre, ebből is látható, ő akarja a dolgot, itt van, hajrá, erre nem az ajtóra van ragasztva a sárga post-it, hogy ma minden lesz, de kétszer két óra grafika, na az biztosan nem? Ekkor a hallgató elszomorodik, véleményezi a világot, mint szódás a lovát, tapasztalatokat oszt meg hasonhelyzetű kollégáival, majd miután a rekreációs jellegű egyetemi wifi-használat kudarcba fullad a villanyáram és a wifi-hálózat különböző helyeken leledzése okán, és a büfében is elfogy előle a sonkás-sajtos kifli és helyette csak diós-sonkás-sajtos-sült hagymás-olívás van (dőzs), ami amúgy jó ízű, de fél óra a lappangási ideje és a papírja szerint inklúdolt saláta, paradicsom és uborka sincsen benne; szóval mindezek után hazaballag kies otthonába és mivel éppen semmit nem tud kezdeni a hirtelen kapott négy órával, a nap maradék részét többnyire fázással tölti, ami amúgy nála igen ritka.

— — —

Elnézését kérem, kérem higgye el, nem állt szándékomban megsérteni Önt azzal, hogy jóval intelligensebbnek feltételeztem Önt, mint amilyen valójában. Legközelebb nem fordul elő, megígérem!