Azért hihetetlen és számomra lelkileg nehezen feldolgozható, hogy van egy felsőbb hatalom, amely figyeli az életemet, kifürkészi a gondolataimat és ráadásul sajátos a humora.

Alapvetés 1: a trolibusz mindig pontosan közlekedik, kivéve azon alkalmakat, amikor fontos lenne valahová időben megérkezni.

Rendben van, hogy pénteken kora délután a kettes trolibusz a menetrend szerint tízpercenként közlekedik, az aktuálisat még látod az ajtókat becsukva elindulni a megállóból, a valóságban pedig csak húsz perc elteltével jön a következő, de az eléggé demoralizáló, hogy a húsz perc alatt az út túloldalán elhalad négy darab kettes és egy darab hármas trolibusz is, ami azt jelenti, hogy a hozzánk közelebbi végállomás és a mi megállónk (a vonalon a második) között legalább öt darab trolibusz tartózkodik és ezek közül egyik sem jön, viszont mindegyik megy. Ennél csak az felháborítóbb, hogy a vasútállomásra kiérve, a menetrend szerint 14:34-kor induló szerelvény 14:34:00-kor tényleg elindult, az én ekkor már erősen szofisztikált fejszerkezetem meg 14:34:07-kor bukkant fel a peronon.

Alapvetés 2: a vonat sosem indul el pontosan a menetrend szerint, kivéve azon alkalmakat, amikor a menetrend szerinti indulás időpontjában nem tartózkodsz a vonaton.

És akkor mindez nem elég, mert itthon szembesülök azzal, hogy a körülbelül egy hónapja elvitathatatlan helyzetből kifolyólag leordított drága emberek már megint zsezsegnek a hátam mögött, indukálva ezzel egy újabb, valószínűleg utolsó leordítást és hozzájuk hasonló szintre süllyedést és a tudtuk nélkül elvégzek rajtuk egy kísérletet, amelyből majd kiderül, mennyi idő múlva kezd kínossá válni számukra, hogy kellő jogosultságok nélkül a valagukat sem fogják tudni kitörölni.

Alapvetés 3: majd én elintézem, hogy ne legyen itt önbíráskodás.

Egyébként reggel voltam nummat előadáson, ahol a vasaláss közelítő integrálás témája volt, de a reggeli kómás állapot miatt nem voltam eléggé résen és véletlenül megértettem azt, amiről szó volt. Fura érzés, bár meg tudnám szokni.