Fejlett technikánkkal lehallgattuk az urigeller@tv2.hu postafiókot és elfogtunk egy levelet:

Kedves Uri!

Először is szeretném megjegyezni, hogy mi teljesen normális család vagyunk, éppen ezért eszünkbe nem jutna a televíziónk tetejére kanalat vagy más evőeszközt helyezni, noha akad egy-két tévéműsor, amiket kajálunk.

Az első fekete pontot akkor kapta tőlem a műsorod, amikor a nappaliban felejtett zabpelyhes tálkában lévő kedvenc kanalam már attól elkezdett csavarodni, hogy megszólaltál magyarul. Nagyon szerettem azt a kanalat, erre te elhajlítod. Aztán a képkirakós produkcióval sem lopta be magát a műsor a szívünkbe, mert a gyereknek direkt emiatt vásárolt ezer darabos puzzle-t öten nem tudtuk kirakni, ugyanis a csomagból hiányzott a képnek legalább a negyede és nem te hallgatod egész nap a gyerek csalódottsága miatti bömbölését.

Persze nem haragszom rád, de szeretnélek megkérni, hogy a továbbiakban lehetőleg sehogyan se izélgessed a tévé tetején lévő szobaantennát. Elhiszem, hogy neked ez semmiség, de bazeg nekem a vasárnap délelőttöm ráment, hogy csípőfogóval kiegyengessem meg visszaigazítsam a dróthálót.

Maradok tisztelettel,
úgy is tudod, ki

Ez a műsor megint csak azért jó, mert fél évig biztosítja a témát a számos humoros, néhány kevésbé humoros és nagyon sok egyáltalán nem humoros magyar humoristának.