Naszóval vasárnap az össznépi ikszelősdi keretein belül szépen eldöntöttük, hogy nem kérünk mindenféle díjakból, mindhárom kérdésben az igenek győztek; nyilván nincs élő ember a Kárpát-medencében és annak tetszőleges epszilon sugarú környezetében, akit ez valamennyire is meglepett. Az eredmény ismeretében nyugodt szívvel elmondhatom, én hogyan szavaztam, már nem változtat semmin, nem jöhet ide senki azt mondani, hogy "miattad nem lett meg", meg hasonlók, merthogy kéremszépen én nem három igent ikszeltem, hanem csak egyet.

A tandíj bevezetésével nem értettem egyet, elsősorban azért, mert pár hete sikerült a kormány nevében valakinek úgy nyilatkozni, hogy attól majdnem falnak mentem, aszongya: "azt várjuk el a diákoktól, hogy a jövőjük érdekében ők is fektessenek be valamennyit". Nem tudom, biztos én vagyok a balfasz, hogy érettségiig nem sikerült néhány százezret összekuporgatnom, amit befektethetnék, ugye. Korábban mintha azt nyomták volna, hogy a tudás az igazi érték, mostmár csak a kápé jó?

A vizitdíj és a kórházi napidíj eltörlésére viszont nemmel szavaztam, én köcsög. A magyar egészségügy szarban van, ez tény. A vizitdíj és a napidíj nem azok az eszközök, amikkel az egészségügyet meg lehet menteni, ez is tény, de szerintem ezeknek a bevételeknek a befagyasztásával a helyzet csak romlani fog, merthogy ezeket sem fogja a kormány visszapótolni (mellesleg ezt már jó előre megmondták, úgyhogy aki ezen most meglepődik, az nem tudom, hol élt eddig); a nagy dobra vert beteghurcolós eseteket szintén nem ez fogja kiküszöbölni. Öngólgyanús szituáció.

Tartok tőle, hogy amint kikecmergünk a győzelmi delíriumból, szépen lassan le fog esni a tantusz, hogy tudniillik megint magunkkal toltunk ki, méghozzá elég rendesen. Az ellenzék ugyanúgy semmit nem fog tudni tenni, mint eddig (a bohóckodáson kívül), a kormány meg lényegében innentől kezdve sz*rik az egészre, a nép kifőzte magának, hát egye csak meg. És az egészben az a legszebb, hogy ha rosszra fordul a helyzet, csak magunkat okolhatjuk érte. Demokrácia forever.