A csütörtökön és pénteken délelőtt bevett tünetenyhítő készítmények hatásos világjobbító tevékenysége nyomán pénteken délután sokkal rosszabb állapotban érkeztem haza, mint amilyenben mondjuk csütörtök este voltam, pedig már akkor éjjel is azt hittem, hogy sohasem lesz reggel és alvás helyett egész éjszaka az figyeltem, ahogy az agyam különböző pontjain leledző neuronok között ívet húz az információ. Percenként pármilliárdszor. A hétvége ugyanígy telt, nappali agonizálás és éjjeli köhögőrohamok, forró teák meg érdekes ízű szopogatótabletták (a gyógyszertáros szerint ennek a fajtának a legemberibb az íze, sweet Jesus, milyen lehet a többié?); nem tudtam magamról elképzelni, hogy megfázás és egyéb kommersz nyavaják miatt akár fél napot is pizsamában, takarók alatt feküdjek. Most nem volt kérdés, hogy kell-e. Kellett. Folyik a rekreáció.

Remélem sírnak a kis genyák most, hogy elkezdte őket ölni a környezet.

(Azért a jelszót csak negyedszerre sikerült helyesen beírnom...)