Attól tartok, mostanában csalódást okozok azoknak, akik eddig feltétel nélkül bíztak bennem. Nem mondják, nem is éreztetik ezt velem, nekem meg ez a legrosszabb, amit el tudok képzelni ilyen helyzetben. Valahol fáj, nyilván.

Akárcsak az, hogy saját magamnak is egyre gyakrabban okozok csalódást. Nem konkrét tettekkel, hanem leginkább azzal, hogy egy rakás kérdésre nem tudok válaszolni, mert nem látom a dolgoknak a végét, csak visz valamerre a sodrás.