Ahhoz képest, hogy a debreceni főhadiszállás elhagyásakor a problémamentes két hét víziója jelent meg a fejemben, a holnapi jegyzetbeszerző és jegyzetátadó és embercsempész és közúti túlélőtúra programjába újabb tételként kénytelen vagyok beszúrni egy tápegység- és ODD-beszerző kitérőt is (a táp a mai négyórás áramkimaradás közben, kikapcsolt állapotában bírta kipukkantani magát, a CD-olvasó meg már egy ideje csak minden harmadik lemezt volt képes beolvasni), így a program végrehajtási területeinek a száma négyre emelkedik, my name is Jack Bauer and this is the longest day of my life. Remélem legalább a graphical violence elmarad.

Egyébként ma megkaptam a gyakorlati aláírást Javából, mert valahogyan 39/40 pontos utolsó zéhát írtam pontosan két hete. Ne kérdezzétek, tényleg nem értem én sem. Mármint azt értem, hogy jó programokat írtam és jó programért sok pont jár, de hogy a jó programokat hogyan írtam, az a rejtély. És hazudnék, ha azt mondanám, hogy azért ment így, mert tényleg sokat készültem rá, mert nem így volt, hiszen reális esélyt alig láttam a sikerre, ami 37 pont megszerzését jelentette volna. Ebből is csak az látszik, hogy a papíron történő, időre menő programozás eredménye nagyon függ a pillanattól.

Meg még annyi minden mástól, amik szintén függetlenek tőlünk.