Nfol azt üzeni, hogy nem üzen most semmit, mert éppen öt perce és kilenc másodperce mentesnek mondható az esti térdbeütés tüneteitől. Merthogy az este a fürdés utolsó munkafázisában bemutatott, a házban tartózkodó egyéb családtagok szerint a hanghatások alapján is minimum kilenc és fél pontot érő, téves biztonságérzeten alapuló klasszikus fürdőszobai elcsúszásos tornamutatvány kvázi-előadásával ért véget, mintegy öt centivel és fél másodperccel a csempelefejelés miatti vérzivatar kezdete előtt. A tökéletes mutatvány csak azért hiúsult meg, mert Nfol az említett koordinátákon valahogyan megtámasztotta magát a bal-bal-jobb shift kombóra előjövő, a jobb térdet, a jobb könyököt és egy fél segget igénylő szpesöl múv által.

Mindennek persze reggel látta eredményét, amikor is a jobb térde egyetlen mozdulat kivételével mindenre alkalmasnak tűnt. Kár, hogy az az egy mozdulat éppen a behajlítás. Ilyenkor van az, hogy az Nfol nemcsak okos, de makacs is, és amint az az erőnek erejével behajlított térd példájából hamarosan kiderült, a fájdalmat is kiválóan tűri, legalábbis hang nem hagyta el a torkát, viszont az ágy szélét addig szorította két marokkal, míg volt a kezében vér. Ezek után egész délelőtt azon csodálkozott, hogy bár lassan húsz éve ugyanaz a szobája, még sohasem tűnt ennyire hosszúnak az egyik végétől eljutni a másik végéig az éppen zörgő telefonért.

Délutánra valamennyire helyrejött mindene. Na jó, majdnem mindene. Azt például még mindig nem érti, hogy egy olyan autó, ami egész héten maximum fél órát töltött el a garázson kívül, miért néz ki pontosan úgy, mint egy olyan autó, amit télvíz idején leparkoltak az agyagvető mellé egy hétre, fejjel lefelé, eleve mocskosan. Azért csak kapart egy kis tisztát a szélvédőre és elindult bevásárolni. Út közben megnyugodott, hogy még így sem ő a legidiótább, aki kocsiba ült ezen a szép hideg, ködös, baltával kozmetikázható napon, ám hamarosan megérkezett a bevásárlóházba és méginkább megnyugodott.

Mer’ ugye az rendben van, hogy a család együtt nagybevásárol, az már kevésbé van rendben, hogy adott pillanatban négyen négyfelé néznek, de egyikük sem arra, amerre éppen haladnak. Egy idősebb fazon meg majdnem beleesett a mozdulatlan bevásárlókosárba, annyira vitte a lendület az akciós izék és még akciósabb baszok felé. Ráadásul már két hete karácsony van, a mai kiskölykök bizonyára az egész évvégi ünnephalmazt a szeretet meg ajándékozás meg józan újév kultúrközhelyek bebiflázása helyett úgy fogják magukban elkönyvelni, hogy ez az évnek az a szakasza, amikor mindenhol szar zenék mennek és az ember percenként kétszer vakul meg a fényes gömbökből álló dekoráción becsillanó vészkijárat jelzésektől. Nameg persze mindenütt kétszer annyian vannak, mint amennyien elférnének, a céltudatos, soha el nem csábuló vásárló meg nem tud megtenni öt métert anélkül, hogy ne nyomnának a kezébe valami szórólapot vagy ingyenes kóstolót vagy ne döntene fel félig egy ugyanezeket kínáló ministandot.

Most ezt befejezem. Nyolc perc kettő másodpercnél megint felordított, resetelnem kell a stoppert.