Az utóbbi pár napban valószínűleg nem én voltam az elképzelhető legjobb társaság és ez csak részben köszönhető annak, amiről azt ígértem, hogy meg lesz írva részletesen itt a blogban, aztán azóta sem lett megírva nemrészletesen sem, meg sehogy. Persze aki nagyon ráér, az az előző pár bejegyzést alaposan áttanulmányozva összerakhatja a darabkákból a sztorit, más kérdés, hogy az egész nem ér annyit és pontosan emiatt nem is foglalkozok vele egyelőre. Mert nincs értelme. Arról meg bárki tud írni, hogy megint sikerült szopóágra kerülnie valahogyan és hogy ez mennyire szar...

És ha már eddig nem vettem elő ezt a témát, akkor pont most szintén nem fogok előjönni vele, mert kezd visszatérni az életkedvem, hadd ne kelljen sajátkezűleg elrontanom, úgyis megteszik mások, ha akarják.

Annak idején úgy indultam neki a blogolásnak, hogy soha nem fogok írni csak azért, hogy írjak valamit. Aztán persze mindig volt valami okom az írásra, ha más nem, hát ezzel vezettem le a feszültséget és ez egy darabig működött is így. Szerintem régen megkattantam volna megint, ha nem lett volna lehetőségem kiírni magamból azt, ami időnként összegyűlt. De újabban már ez valamiért nem működik.

Mert most leírhatnám, hogy mennyire felb@szta az agyamat az ETR (illetve még inkább azok, akiknek több joguk van benne, mint amennyi kellene) tegnap, de ettől most nem lenne nyugodtabb a lelkem, ennek ellenére mégis leírom, ha már úgyis belekezdtem. Szóval az ETR-ben van üzenetküldés. Üzen a rendszer a hallgatónak, ha kiírtak egy új vizsgaidőpontot az általa hallgatott tárgyhoz. Üzen a rendszer a hallgatónak, ha pénzt kap vagy ha pénzt kellene befizetnie. Üzen a tanszék a hallgatónak, ha elfogadják az új TVSz-t (Tanulmányi- és vizsgaszabályzat) vagy az új etikai kódexet. Üzennek a hallgatók egymásnak, hogy helló, félév vége van, hogy néz ki az oktató, akinél holnapután vizsgázni fogok, egyáltalán miről szól a tárgy, van-e jegyzet, mitke’ tunni, egyebek. És mindebből én semmit nem látok elsőre, mert ezek mellett üzen a létező összes irodista is, hogy most úszóbajnokság, véralkoholszint-mérés, maláj diákcsoport, gólyabál, kedvezményes nyelvtanfolyam, rézkarc-kiállítás, amerikai kuckó meg még sok egyéb van éppen az egyetemen (tegnapelőtt az agrárosoktól is jött valami...), az üzeneteket pedig egyetlen listában, ömlesztve tárja elém az ETR. Oké, nyilván lehet törölni az üzeneteket, amik nem fontosak. Nos, lehet. Egyesével. Tök jó volt negyed órán keresztül kattintgatni a mínusz jelekre, míg végre az 52 üzenetből megmaradt az a négy, ami tényleg tartalmazott valami érdemi információt. Például teljesen fals vizsgaidőpontokat.

És akkor mindezek után este Steadman fejbe lövi magát Májki és Link és Pól Kellerm... Óven előtt. Igaz is, túl egyszerű lett volna a történet, ha simán meginterjúvolja őket a Kékfény. Mellesleg szombat óta egyszer sem bootoltam Windows XP-t idehaza, Linux user-e vagyok?