Ülsz az irodában, előtted az íróasztalon laptop zümmög, azon komputálsz. Bejön a műszakiaktól a Tibi, micisapkában, letesz az asztalodra egy olcsó hatású műanyag vackot, aminek USB–s a farka. Rövid tétovázást követően bedugod a laptopba. Ekkor Tibi ismét megjelenik néhány kollégájával, kirúgják mögötted a falakat, elviszik az íróasztalodat és a székedet és kikísérnek a közeli parkba, leültetnek egy plédre és intenek, hogy mostantól azt csinálsz, amit akarsz, ott, ahol akarsz. Kirúgtak a cégtől, de nálad maradt a laptop meg az olcsó hatású műanyag izé, amin jön az internet.

Az én helyzetem jelenleg ugyanilyen. Kivéve, hogy nem rúgtak ki sehonnan és nincsen laptopom. Ja, meg olcsó hatású műanyag izém, így internetem sem. Ez a poszt arról szól, hogy a mobilinternet sem az a szolgáltatás, ami megszabadítana az 56k–tól.

Nem is tagadom, amikor egy hónappal ezelőtt mindhárom mobilcég akciózni kezdett a mobilinternettel, felcsillant a remény, hogy ez most valami olyan dolog lehet, ami megoldást nyújt az itteni áldatlan internetes állapotra. Egyrészt fix havidíjért cserébe, az időtényezőt figyelmen kívül hagyva lehet internetezni. Másrészt van 2 gigás csomag, ami nekem tulajdonképpen untig elég lenne. Harmadrészt lehet kérni az olcsó hatású, ámde drága műanyag izét, amit asztali gépre lehet kötni és így nem kell sem 3G–képes mobiltelefon, sem laptop. Negyedrészt a sebesség: azt nem is reméltem, hogy a weboldalakon leírt sebességet valaha is tapasztalni fogom, de abban bíztam, hogy az analóg modemnél talán picivel gyorsabb kapcsolatot lehet létesíteni olyan helyeken, amik nem 3G–vel lefedettek. Az első három tényező alapján kijelenthető: ez az a megoldás, amire évek óta várok. Kár, hogy a negyediken elbukik az egész.

Azt nem is mondom el, hogy a legközelebbi T–Pontban a kedves alkalmazott mennyire volt képben az egész mobilinternettel kapcsolatban (azért T, mert itt az ő lefedettségük a legjobb), ha nem lennék kedves és szerény, megmondtam volna neki, hogy a szórólapot én egyedül is el tudom olvasni; persze ezt inkább megtartottam magamnak, merthát mégiscsak úriember vagyok, b*sszameg. Szerencsére elő tudtam ásni egy ismerőst, aki már használja ezt a cuccot, megkértem hát, hogy áldozzon rám fél napot és próbáljuk ki élesben, hátha. Tulajdonképpen a próba remekül sikerült, már ha sikernek lehet nevezni, hogy két fiatalember különböző okok miatt fátyolos szemmel nézegeti az eredményt. Ő azért, mert sosem látott ilyen lassúságot, én meg azért, mert én sem.

„Internetezz szabadon bárhol, bármikor!” És minél előbb változtass lakhelyet...

Magny–Cours’07

Most komolyan: ha Alonso nem kényszerült volna arra, hogy produkálja magát — feleslegesen —, akkor mire emlékeznénk az egész francia futamból? Mert én nem rágtam tövig a körmömet azon izgulva, hogy Raikkönen megelőzte Massát, ezt kivéve meg túl sok minden nem történt. Mekkora szerencse, hogy a kommentátor észrevette ezt és próbálta szórakoztatóvá tenni azt a másfél órát. „Ííí, ííí, juhuhúúú!” Szeretünk, Gyula!