Kettő és négy. Ez a labdarúgó–válogatottunk utolsó két EB–selejtező mérkőzésén bekapott gólok száma. Ez egyben tartalmazza az általuk rúgott gólok számát is, ami ugyebár nincs, nulla, nem kimutatható. A kettőt a görögök, a négyet a norvégok lőtték. Most nem jövök megint azzal, hogy mi lesz így a focival és azt hiszem, felesleges verset írnom róla, mert semmi értelme nincsen. Pointless, meg minden. Hét mérkőzésből ötöt sikerült elveszíteni, és akármennyire szeretné Várhidi Péter, hogy pozitívumokat is lássanak a sajtó munkatársai a csapatban, ha egyszer nincsenek benne pozitívumok. A magyar labdarúgó–válogatottnak egyetlen hátránya van csupán, az, hogy semmi előnye nincsen. Kötelező jelleggel elmondják a vesztes mérkőzések után, hogy most ismét rengeteg tapasztalattal lettek gazdagabbak, ilyenkor nekem tőből kettéhasad a fejem, mert amennyi tapasztalatot az elmúlt tizenöt év vesztes mérkőzései alatt a magyar válogatott szerzett, azzal háromszor ki lehetne pörgetni a Star Wars KotOR–t és a Morrowindet is. Abban viszont biztos vagyok, hogy a folytatólagos botladozásnak haszna is van, igaz nem számunkra, hanem azon környékbeli országok válogatottjai számára, akik szintén nem tartoznak jelenleg a középmezőny elejére. Ők valószínűleg kitűnő stratégiákat tudnak kidolgozni a fejlődésre, mert rajtunk látják, hogy a mi módszereink sz*rt nem érnek, ezért nem is próbálkoznak vele. Értem én, hogy Várhidi Péter megérkezett és azonnal 180 fokos fordulatot akart venni a csapattal, de úgy látszik, vannak ott túlbuzgó egyének, akik miatt ez a fordulat majdnem megduplázódott, és most itt tartunk, ahol, hogy enné meg a franc az egészet.

Húsz Celsius–fok felett nekem gondot jelent a hőmérséklet, ugyanis rettenetesen izzadékony vagyok. Különböző termékek hasztalan kipróbálása után az egyik dezodorgyártó — az, amelyik bizonyít és nem ígérget — termékét is kipróbáltam, hátha, az ugyanis annyira remek, hogy ha befújom magamat vele, akkor egy huzamban keresztülbringázom a negyven fokos Afrikát vagy megmászok egy bitang nagy hegyet és nem lesz nyirkos rajtam a póló. Elvileg. Gondolhatjátok, hogy ennyire extrém igénybevételt azért mégsem vállaltam így vizsgaidőszak kellős közepén, viszont otthonról elsétáltam az egyetemig, meg onnan haza, még a déli nagy meleg előtt, illetve után, és láss csodát, ugyanúgy kiizzadtam magamból minden nedvet, mint máskor. Biztos azért, mert ez nem Afrika, nincsen negyven fok és nem is biciklivel mentem, szóval nem is értem, mit vártam egyáltalán...

Magamban többször megfogadtam, hogy nem fogok a blogban politikával foglalkozni többé, de ezt rendre nem tudom betartani, például most sem. Biztos ismeritek azt az esetet, hogy Pásztón történt egy közlekedési baleset, két sérültet pedig a négybe vágott Koppányhoz hasonlóan körbehurcolt az országban a Medicopter, míg végül Miskolcon — a területileg illetékes kórházban — átvették őket, a legújabb fejlemény pedig az, hogy valószínűleg mindkét sérült súlyos látáskárosodást szenved. Ennek hallatán azonnal megindult a szájkarate, hogy ez kérem mind a hülye reformok miatt van, mert ha Salgótarjánban vagy valamelyik budapesti kórházban ellátják őket, akkor sokkal jobb lenne az állapotuk és ezért most azonnal mondjon le mindenki, aki eddig nem mondott le, mert irgumburgum. Ez a tipikus esete annak, hogy politikát látunk abban is, amiben egyáltalán nincsen politika. Szóval a reform az oka. Csak azt nem tudom, hogy ha az egészségügyi miniszter — aki nem azért miniszter, hogy kétnaponta műhibák miatt magyarázkodjon — meg tudta nézni, hogy Miskolc az illetékes kórház, akkor a mentősök miért nem tudták ezt megnézni? Mert az nyilvánvaló, hogy nem tudták, hogy oda kell menniük, ezért mentek előbb máshová. Diszpécsereket seggberúgni erősen, ügy megoldva. De tovább is mehetünk akár és akkor oda jutunk, hogy a két sérültnek sokkal jobb lenne az állapota, ha 1885–ben Daimler és Benz bácsi nem készíti el az első automobilt, mert akkor nem lett volna mivel balesetet szenvedniük, főleg, ha az úthálózat tervezői oda nem terveztek volna utat annak idején, de akár maga Isten is hibásnak tekinthető, amiért a Földet a világba beleteremtette.

Nem mellesleg azért van eszünk, hogy néha használjuk is, on–demand jelleggel legalább, ha máshogy nem megy, gondolkodjunk el a dolgokon ahelyett, hogy mások véleményét fogadnánk el sajátunkként, mert az sokkal egyszerűbb. Vidám pénteket mindenkinek!