Nem egészen terv szerint haladok a hosszú hétvégére beütemezett dolgokkal, tegnap már majdnem hozzá is fogtam valamihez, ami hasonlít a házi feladataimra. Mondjuk fejben sokat haladtam előre, öt feladatból három végülis meg van oldva, a maradékot pedig még szokom, tizennegyedikéig csak kifundálok valamit azokra is.

Azt az embert viszont nem értem, aki ma pártrendezvényre megy szórakozni, mert még május elsején is arra kíváncsi, hogy mit mondanak neki a politikusok, ahelyett, hogy a Hősök terén kérne az m1–től Bangó Margit számokat a szomszéd Matildkának meg a Janikáéknak Adonyba, szeretettel. A televíziózás úgyis csak egyszer lehet 50 éves, a szar politika viszont fényes jövő elé néz, attól tartok.