Engem mindenesetre csapjatok nyakon legközelebb, ha tévesen jelölöm meg a következő F1–futam időpontját. Tiszta szerencse, hogy jó darabig nem tudok majd ebben hibázni. Ebben legalább nem.

Mi is volt Bahreinben? Akció. Meglepetés. Feltámadás. Hanyatlás. Vagyis minden. Úgy tűnik, a Ferrari és a Mercedes remekül elszórakoznak a mezőny élén, ebben mindössze az a meglepő, hogy a Mercedes általában bírja, no meg az, hogy Raikkönen mennyire nem lelkes újabban. Massáról tudjuk rég, hogy ha tud, megy, most tudott és ment is. Akárcsak a Hamilton srác; neki úgy kellett szólni a boxból, hogy tulajdonképpen már célba ért, elengedheti a gázpedált. Jól csinálja, amit csinál, ügyes is, azért a picike olajfoltos bródszájdért meg különdíjat lehetne neki adni. Kettőt. Alonso szerintem kihozta a hétvégéből, amit ki lehetett, Heidfeld pedig azóta olyanokat magyaráz minden újságírónak, hogy ez volt élete legeredményesebb versenye, vagy a legkellemesebb, vagy nem tudom; mindenesetre a BMW–vel mindhárom idei versenyen a negyedik lett, előbb–utóbb velük is komolyan számolni kell. És a többiek? Renault: szánalomhegy. Toyota: Trulli még csak–csak összeszedi a pontot, Ralfot viszont szánalomhegy a négyzeten. Honda: Szánalomhegy a köbön. Williams–Toyota: Wurz és Rosberg egymással bíbelődik a strandon. Red Bull: Webber sokáig jó helyen haladt, aztán tönkrement alatta a vas, Coulthard meg egyértelműen szétgyilkolta a motort, de legalább amíg ment, addig lehetett örülni neki. Asszem ennyi.

Pozsgay József munkásságából ezúttal mindössze egyetlen kifejezést emelnék ki, de ebből is kiderül számunkra, hogy Felipe Massa nem csupán versenyző, hanem folyamat is egyben, merthogy ő kéremszépen „el tudott húzódni”.

És most csakazértsem fogom leírni, hogy mikor lesz a következő futam Spanyolországban.