Elég érdekesen alakult a tegnapi napom és mivel titeket ez láthatóan borzasztóan érdekel, most mindjárt el is mesélem az egészet.

Kezdődött azzal, hogy a keddi fonya gyakorlaton meginterjúvoltam egy ismerősömet és ő azt mondta, hogy múlt héten szerdán páran várakoztak a fonya előadás helyszínén, de a tanár nem érkezett meg, ők meg elmentek haza. Én ugyebár akkor nem voltam ott holmi beadandó házik miatt. Felvetettem, hogy biztos elszámoltuk magunkat és ezen a héten lesz fonya előadás, talán nem volna hülyeség benézni, hátha tényleg így van. (Fonya előadás kéthetente van, de most a szünet miatt már a franc sem tudta, hogy hol tartunk, FYI.) Szóval délben ott ülünk hárman a teremben, a tanár meg persze bejön, aztán okosan nézünk egymásra, hogy itt bizony helyzet van. Végül a négyórás előadásból másfelet tartott, aztán helló.

Aztán programozás gyakorlaton a kétirányban láncolt listáról volt szó, illetve azt hiszem, hogy arról, mert én egész idő alatt azon tűnődtem, hogy ha egy beadott program megfelelő eredményt adott minden előzetes tesztesetre, minden olyan esetre, amit én magam találtam ki nem éppen egyszerű logikával otthon, valamint a végleges, éles esetek közül is átmegy egyen, akkor hogy akadhat el egy másikon olyan hibás kimenettel, amit a program szerkezetéből adódóan egyszerűen nem állíthat elő, mert nem. Gyakorlatvezetői tanács alapján a reklamálással megvárom a félév végét, hátha akkor nem is lesz szükség rá egyáltalán.

Ezután algelm gyakorlatra mentem. Gyanús volt kissé, hogy mindenki, akit erről a gyakorlatról arcról ismerek, az épületből határozottan kifelé indult el és egyáltalán nem tűnt úgy, hogy ők még ma ide vissza fognak jönni.Aztán mikor öt óra ötvennyolc perckor még mindig csak öten voltunk a teremben és mint kiderült, előző héten egyikünk sem volt itt, kezdtük sejteni, hogy a többiek tudnak valamit, amit mi nem tudunk. Hat óra negyvenkor már otthon szédültem.

Úgy tűnik, az a remek RSS–generáló szkript, amit beállítottam, mégsem annyira remek. Monnyon le!