Háromnegyed tízkor értem ki a 49-es villamossal a Deák térre, az irányt a múltkori pad felé vettem, de ott senki nem volt, pedig Shadow-t mindenképpen odagondoltam akkorra. Nem baj, várok. Várok, várok, várok. Negyed tíz, még mindig várok. Már azon gondolkoztam, hogy felhívok valakit, hogy mi lesz, lemaradtam-e valamiről, az utolsó pillanatban postpone-olták a találkozót? De ekkor érkezett meg Leon, aki hozzám hasonlóan pár perce nézelődött már a téren, csak mivel mi még nem találkoztunk ezelőtt, nem ismertünk rá a másikra. Azután beindult az élet, előbb Ragan jött meg, aztán akaido, villeneuve és még valaki, de az ő neve nem jut eszembe... Végül InGen is beugrott közénk a susnyáson átvágva. Így már heten voltunk. Nézelődtünk, hogy lesz-e a környéken valami ballagás, hogy el tudjunk vegyülni köztük, felmerült az ötlet, hogy traktort bérelünk és átmegyünk vele a Köztársaság térre a gazdatüntetésre. Már az én megérkezésem óta állt egy rendőrautó a metrófeljáró mellett, na mondom, valaki leadta a drótot és kijöttek rendet rakni. De nem mutattak különösebb érdeklődést a műszerfalra tett gigantikus McDonald’s-zacsin kívül más iránt, úgyhogy nem kellett elrohannunk. Habár, egyszer elindultak autóstól és eléggé érintőre vették kicsiny csoportosulásunkat. Közben útbaigazítottunk egy túristapárt, akik a metrót keresték (hozzáteszem, legalább tíz méterre volt a lejárat...). Mondtuk, hogy csak menjenek lefelé, ott a metró. akaido még egy alternatív megoldást is kitalált, miszerint adunk nekik egy ásót, és lefelé mutogatunk. Aztán megérkezett a cipősbácsi helyett most szolgálatban lévő ügyeletes állat - később Ragan megjegyezte, nem lehet véletlen, hogy mindig találkozunk valami idiótával -, aki olyan produkciót adott elő, amire még maga Fábry Sándor is rápihenne. Lehet hogy fogunk is neki szólni erről a figuráról.

Lényeg az, hogy ott állunk, emberünk meg nagy elánnak bevágódik mellénk és elkezdi nyomatni a marketinges szövegét, aminek kifejezett érdekessége, hogy egyetlen barokkos körmondatból áll, viszont minden részét más nyelven mondja el. Annyira döbbenetes volt, hogy teljes egészében nem is tudtuk megjegyezni, de a "...pósztkárd veeri nájsz ábber nikt szó tajer, russzki..." bizonyosan benne volt. Mikor a végére ért, várta hogy mi lesz, mi meg álltunk és magunkban röhögtünk. Erre talán leesett neki a tantusz, mert megkérdezte: "Magyarok vagytok?" Eléggé kézenfekvő megoldás, nemde? "Na, én is magyar vagyok. Nem vagyok csöves, kéregető, én a kultúrát árulom. Mert nem csak Párizs szép, meg nem csak London szép, hanem Budapest is szép. Nem vesztek képeslapot meg térképet? Mert a külföldi mind azt hiszi, hogy a magyarok hülyék. Pedig nem hülyék a magyarok." Elment, belőlünk meg kitört a nevetés. Éppen tőle hangzik a leghitelesebben, hogy tök normális nmezet vagyunk. Habár, ha bele találkozik a túrista először, utána többnyire pozitívan csalódik. Legközelebb feltétlenül megörökítjük.

S@tiék némi egyeztetés után a Westendbe jöttek, mi is átmentünk oda. Leültünk a szokásos kerekasztalhoz, és a múltkori találkozó résztvevői mind a felsőbb szinteket figyelte, mert erősen tartottunk SztupY újabb bevonulásától. Némi reménykedésre adott okot, hogy a Tescóban már újra 9 Ft a zsemle, mégis, ahányszor valami koppant, azonnal felnézett mindenki. Megjött S@ti, Ninja és Dicska is, ekkor indult meg igazán a beszélgetés (mégiscsak kommunikáció szakosok ők ketten :-)). Kinyomoztuk, hogy a Mag című filmben látott lift milyen lehetőségeket rejt magában, és ha már a föld alatt jártunk, arra is fényt derítettünk, hogy a négyes metró valójában régen készen van, de egy apróbb számolási hiba miatt sajnos az egész nyomvonala egybeesik a már meglévő három vonaléval, ezt pedig nem merik az illetékesek bevallani. Innen eljutottunk az NTLDR-problémakörhöz és a hatékony, modern víruskeresők működési elvéhez: a vírust nem tudja eltüntetni, ezért törli a fertőzött fájlokat. Dicska megemlítette az 1.0-s Windows esetét, ami állítólag kékhalállal indul. Ez az újabb Windowsoknak is sajátossága, csak a ravasz redmondi programozók pofásnak szánt grafikák mögé rejtik. Megérkezett SztupY, a táskájából előszedte a fakocka talpazatra technocollal rögzített, három hónapos halloween-zsemlét, ami állítása szerint teljesen szintetikus, azaz nem penészedik meg. Azután módszeresen kipakolt a hátizsákjából, először egy üveg Tesco gazdaságos ice teával borzolta az idegeket, majd előkerült két csomag hasonlóan márkás chips, egy zacskónyi mazsola, egy tégely meggyes pezsgőtabletta és a rend kedvéért néhány zsemle is.

Mindenki elindult táplálékot szerezni, én utólag csatlakoztam S@tiékhoz, így négyen vártuk a malomkeréknyi sonkás pizza elkészültét. Előtte azért bonyolult számítások és becslések segítségével elosztottuk a visszajárót, aztán megtudtam, hogy a rockmenzán az egyetlen rock szám a Nirvana Smells Like Teen Spiritje, de abszolút sláger a Jó reggelt, Vietnám! zenéje, egészen kivételes alkalmakkor a véletlenszám-generátor belöki a Narcotic Thrustot a Liquidótól vagy a The Rasmus ásítós számát (In the Shadows). Közben elkészült a pizza, visszamentünk az asztalhoz, ahol evés közben mindenféle videókról volt szó, Dicska előadta egy Microsoft-előadás történetét is. Az előadáson új, fejlett levelezőprogramot mutattak be, és a főmanusz végigment a lehetőségeken. "Ha új levelem érkezik, a gép szóban figyelmeztet: [YOU HAVE MAIL]. Ha én akarok levelet írni, a gép kommentálja: [YOU HAVE MAIL]. Elnézést, ez tegnap még működött..."

Volt még táncgépezés ismét, ezúttal iszonyat kombókat dobált ki a masina, az viszont biztos, hogy ha valaki elkezdi ezt minden nap, komolyan művelni, annak nem kell más testmozgás után néznie. Nekem legalábbis tíz perc után úgy sajgott a jobb lábam... Leon és S@ti nyomtak egy Mortal Kombat-partit is, sajnos az utolsó menetet nem láttam, szóval nem tudom, ki győzött. Ezután következett a "chips into the fountain"-projekt, amiről a neve mindent elárul. Miután perceket töltöttünk a megfelelő pozíciók elfogalalásával, SztupY az egész zacskónyi chipset leszórta a szökőkút közelében várakozók hatalmas megdöbbenésére. Végül ismét a teaházba jutottunk, ami újfent nagyon hangulatosra sikeredett. Én ittam barackos feketeteát, amit stílszerűen fekete égetett kancsóban hoztak ki. Itt is sokat beszélgettünk, főleg Ninjáék adtak elő mindenféle multis élményeket. Nekem ehhez ugyebár sok hozzátennivalóm nem volt, lévén még sajnos soha nem játszottam multit semmiben. Talán majd hétvégén sikerül -Depir-rel Live For Speedeznünk egyet-kettőt, bár abban nem sok fraget lehet lőni.

Szóval megint ökrök voltunk és megint jó éreztem magamat. Mikor is lesz a következő, srácok?