Az üldözős-felborulós jelenetről eszembe jutott egy cikk, nem emlékszem már, hogy hol olvastam, de annyit talán megér, hogy írjak róla pár gondolatot. A cikk szerint amerikai közlekedési szakértők több éves (!) megfigyeléseik alapján arra az eredményre jutottak (!), hogy az autópályákon történő balesetek általában akkor következnek be, amikor a vezetők elhagyják a sávukat és ott idegen tárgyaknak ütköznek (!). A felkiáltójelek azért vannak, mert hosszú évek munkájának eredményeként ezek a derék emberek legalább eljutottak egy megállapításhoz, még akkor is dícséretes dolog ez, ha maga a megállapítás és a javasolt megoldás enyhén szólva sem éppen... na, hadd éljen még a poén egy kicsit.

Baj tehát akkor van, amikor az amerikai álmot megélő szabad és alkotmányos jogait maradéktalanul kihasználó polgár az autópályán elalszik vagy elbambul vezetés közben. A szakértők szerint a probléma elkerülhető, mi több, saját kobakjukat ütögetnék ütemesen némely kemény tárgyakhoz, amiért ez korábban nem jutott eszükbe. Pedig mindenki látott már életében sífelvonót.

Nem tévedés, a nagy ötlet lényege az, hogy az autópálya, amit egyes helyeken freeway-nek neveznek, a jövőben nem lenne annyira free, a járműveket ugyanis egy sífelvonóhoz hasonló szerkezet húzná végig a pályán a vezető aktív részvétele nélkül. Egyelőre problémás ugyan, hogy miképpen tudják megoldani az egyes járművek úgymond be- és leakasztását; nekem van egy konkrét ötletem, amit szívesen meg is osztok velük azzal a feltétellel, hogy kicsiny hazánkat messzire elkerülik az ötletükkel. (Tulajdonképpen a sávok közepén hosszanti irányban elhelyezkedő munkagödörben egy olyan futószalagot kell beüzemelni, amelyből erős acélkarmok nyúlnak ki. Az autósok behajtanak a sávjukba egy meghatározott sebességgel, ott egy karom beakad az autó alján erre kiképzett mélyedésbe, aztán motort leállít, köszicsá. A futószalagot bizonyára lelkesen tekerné az a rengeteg mexikói vendégmunkás, akiknek a kedvéért megnyitnák az USA déli határát.)