Fél kilenckor begyógyult szemekkel keltem ki az ágyból. Tán nem kellene éjjel fél kettőig röhögni Pythonékon. Hülyeség. Dehogynem kellene. A fonya zéhámhoz meg az van írva a táblázatban, hogy "gyakorlat időpontjában javíthat". Gondoltam érdemes lenne felkeresni a gyakorlatvezetőt és megkérdezni tőle, hogy nem lehetne-e esetleg átírni az eredményt megnézni, mik voltak a hibáim, meg aztán úgyis azt mondta kedden, hogy ha bajunk van, keressük meg. Három órát elcsesztem az életemből arra, hogy megkeressem. És nem találtam meg.

Még szerdán kölcsönadtam a Rendszerszervezés jegyzetemet valakinek, akivel megbeszéltük, hogy pénteken, azaz ma délután egy órakor találkozunk egy bizonyos helyen és akkor visszaadja, merthát jövő szerdán mégiscsak vizsga és hiába gondoljuk most úgy, hogy erre a vizsgára fél óránál többet készülni rettentő bűn, ki tudja, nem alkalmazzuk-e addig a duplagondolt. Megkérdezte tőlem, hogy ugye biztos nem fogom elfelejteni, hogy péntek, egy óra. Mondtam, hogy nem. 12:50-től 14:15-ig vártam rá, ő meg nem jött. Kicsit mondjuk megborultam agyilag, amikor a telefonban nem találtam meg a számát. Felhívtam valaki mást, tőle elkértem az elérhetőségét. Kiderült, hogy két telefonszáma is van, namost, amíg a nap folyamán a debreceni lakóingatlanban tartózkodtam, egyiken sem sikerült őt elérni. Viszont, ahogy a vonat elindult velem hazafelé, rögtön felhívott és elmesélte, hogy jó, hogy én felírtam, de ő meg totál elfelejtette. Persze én rendes gyerek vagyok, nem háborodok fel ilyesmin, viszont... A jövőben nagyon szemét és utálatos leszek, mert nem fogom kölcsönadni az órai jegyzeteimet negyed óránál hosszabb időre senkinek, különösen azokat a jegyzeteket nem, amik olyan előadáson készülnek, amire mások azért nem járnak be, mert túl korán van/túl későn van/túl unalmas. Vagy időben megnézem a telefonszámaimat.

Tegnap az volt a kérdés a Fókuszban, hogy "Ön szerint méltóan emlékezünk-e Puskás Ferencre?" Hát, erre így konkrétan nem mondanék semmit, várjuk meg vele a szombat estét, sose lehet tudni, ugye. Hátha valami agytröszt összekombinálja mindazt, ami jó és egy kamionnal odaparkol a Népstadion mellé, kinyitja a pótkocsit és az összegyűlt embereknek eladásra kínál némi megmaradt, "garantáltan nem lejárt szavatosságú" cuccot, ami ha másra nem is jó, a rendőröket lehet vele dobálni. Jaj, megint olyan gonosz vagyok. Gonosz és pesszimista. Egy gonosz pesszimista. A leghíresebb magyar meg nem ezt érdemelné. Most pedig tessék másfelé kattintani gyorsan. My hovercraft is full of eels.