Fennforgás
Sikerült újabb jelét adnom annak, mennyire összevissza vagyok néha. Az úgy volt, hogy szerda este remekül megcsináltam a valség gyakorlaton kapott házikat, tartott is vagy öt percig. Mire normálisan összepakoltam magamat másnapra, észrevettem, hogy a telefon akkumulátorában alig van nafta, ezért előszedtem a hálózati töltőt és bedugtam az elosztóba, hogy éjszaka jól feltölti. Még az ébresztőt is beállítottam fél hétre, aztán elmentettem mindazt, amin délután munkálkodtam - egyelőre nem érdekes, hogy min, a találgatások ebben a pillanatban elindulhatnak - és kikapcsoltam a gépet. Meg lekapcsoltam az elosztót, amibe be van dugva a gép. Meg a töltő. Természetesen reggelre totál lemerült, az ébresztésre sem maradt energia, én pedig frissen és vidáman ébredtem fel - fél kilenckor. A valség gyakorlatnak lőttek tehát, viszont téli időszámítás óta először sikerült kényelmesen megreggeliznem.
Amint az kiderült, gyakorlaton katalógus volt - mert ugye mikor lenne, ha nem azon az egy gyakorlaton, amelyiken nem vagyok ott? És ugyan mikorra írnának ki vizsgát Adatbázisrendszerek megvalósítása 2-ből, ha nem arra a hétre, amin már így is öt napból négyen lesz valami? Elfelejtettek szólni az oktatóknak, hogy vizsgaidőszak is lesz? Gondolom nem kell ecsetelnem, mennyire jó dolog úgy készülni néhány tárgyból vizsgára, hogy közben más tárgyakból még a gyakorlati zéhákra kellene készülni, vagy programot írni. Dehát valamiben meg kell halni, ugyebár...