Szentté kellene avatni azt, aki kitalálta a replace funkciót a fájlszerkesztő programokban, szerintem messze nagyobb a jelentősége, mint az egész webkettes cirkusznak. Konkrétan ez azért jutott eszembe, mert amikor nem előadáson vagy gyakorlaton ülök és nem zéhára tanulok és nem eszek vagy iszok vagy szórakozok, akkor tákolom az oldalt, hogy átmenjen végre az XHTML1.0 Strict ellenőrzésen. Természetesen ez a novemberi blogra vonatkozik, ahhoz nem vagyok eléggé életképes jelenleg, hogy visszamenőleg mindent átírjak, mert hálistennek mindig változtatok valamit a szerkezetben, ami miatt nem lehet betanított majmokkal átszerkeszttetni mindent.

Méréstechnikán meg úgy haladtam, ahogy, ugyanis kissé kényelmetlen egy olyan gépen programot írni, fordítani és futtatni, ami a rackbe szerelt rendszervinyót időnként kikapcsolja, majd képtelen tíz percen belül újra elindítani. Amúgy is szép hangja van a vinyó kapcsolgatásának, jobb érzésű - vagy mondjam úgy, hogy tapasztalt - felhasználóban ilyenkor kutya kötelessége az ütőnek a megállás. Megint tök egyedül voltam, megint tök szar volt, kezdhetnék hozzászokni így félév vége felé. Éppen a minap említettem WarPriestnek, hogy olyan gyorsan telik mostanság az idő; ez helyénvaló is lenne, ha mindenféle érdekes dolgok történnének meg menne a pörgés ezerrel, de még az unalmas órák is elrepülnek a fülem mellett, szinte lobog bele a hajam. Körülnézek és már holnap van.

A "Kinek hosszabb...?" konteszt mai győztese egy leány a buszról, alábbi pályázati anyagát a bölcs és szakértő zsűri egyöntetű lelkesedéssel fogadta:

Gondolom fodrásznak tanulnak, vagy ilyesmi.