Hogy mondhassak valami pozitívumot is, sikerült a Fonya pótzéhám (Fonya, vagy NyAu, tökmindegy), szóval van esélyem a következőn elbukni, vagy ha azon nem, hát akkor majd vizsgán. Bár most, hogy jól megtanultam a Chomsky & Co.-t, valahogy sokkal tisztább minden, mondhatni: irritálóan egyszerűnek tűnik. Azért el nem bízom magamat.

Bementem Méréstechinkára is, de minek... Ez ugye az a tárgy, amire pillanatnyi ismereteim szerint tök egyedül járok, és félév elején megmondta Isza tanár úr, hogy nem kell mindig bent ülni, csak tényleg én csináljam meg a programot, amit kell. Az elmúlt két héten nem voltam, erre ma azzal fogad, hogy azért frekventáltabban kellene bejárni órára... Akkor most...?

Kakukk jóvoltából landolt nálam egy jóféle NFS Carbon. Aki próbálta már, nyugodtan hagyja ki ezt a részt, semmi újat nem fogok mondani. Korábban jeleztem, hogy nem bejövős a cucc, és azt gondoltam, az egy olyan vélemény, ami mindenképpen helytálló és nyilván pesszimista. Hát nem az. Menjünk inkább sorban, úgy egyszerűbb.

Történet: nulla. Vagy mondjam úgy, hogy sajnos van? Carbon Valley bizonyára szomszédos Kliséville városkával és onnan szivárogtak át az írók, mert az szerintem baj, ha minden szereplőről lerí, hogy mit fog a következő pillanatban mondani vagy tenni. Maguk a szereplők most is ilyen hibrid technológiás animációkban feszítenek és úgy néznek ki, mintha mindannyiukat elrabolta volna Szauron évekkel ezelőtt és semmi napfény nem érte őket azóta. Ennél csak a játékmotoros rövid átvezetők rosszabbak, mert azokban olyan szögletes feje van az embereknek, hogy még.

Játékmenet: nagyjából másfél óra alatt meg lehet unni az egészet. Mész a városban, ahol sötét van, vagy mész a szerpentinen, ahol sötét van, közben néha megnyersz versenyeket. Újdonságként vannak nekünk felbérelhető segédjeink is, akik akár háromféle kunsztot is tudnak, kár hogy az ellenfél blokkolását rajtunk is nyugodt szívvel bemutatják, ha úgy adódik. (Igen, megy előtted a blocker haver, megkéred, hogy izé, erre ő beletapos a fékbe és beáll a mögötte jövő autó elé, ami éppenséggel te vagy. Ügyes.) Ráadásul nélkülük is könnyedén lehet nyerni a futamokat, ha az ember nem mindig fékez a kanyar előtt.

Grafika: hogy is mondjam magának... Olyan, mint a Most Wanted volt, csak minden műanyagból van. Vagy kurva fényes felületű fémből. A lényeg, hogy csillog, meg tükröződik. Érted, éjszaka tükröződik a város az autón. Annyira, hogy a felvillanó féklámpa alig látszik. Hihető. Az autó elég szép, meg úgy általában a környezet is, viszont a szánalmasan kicsi civil forgalom és a rendőrök autói most is három téglalapból állnak. Cserébe nem szaggat semennyire, csak a menüben tölt sokat. (Amúgy ha elég gyors a szemed, a menüben mentéskor láthatod feltűnni a Playstationről ismerős "don’t turn off/reset your console or remove your memory card" feliratot egy ezredmásodperc erejéig. Érdekes.)

Zene és hang: a játék soundtrackje valami hihetetlenül semmilyen. Nem jó és nem is rossz: akkor sem tudnék mondani egynél több számot, ha az életem múlna ezen. A rock nagyon visszafogott, az elektronikusok egyszerű tücctüccök, a harmadik kategóriára nem is emlékszem. A hangok viszont jók. A hangok közül néhány jó, a többi nem. Izomautóknál iszonyat jól szól a hörgés, a tuningolt rizskályhák és az egzotikus modellek viszont ugyanattól a kávédarálótól származtatható motorhanggal bírnak, és ugye a remek zenék sem nyomják el a hangjukat.

Most jön mindennek elrontója, az irányítás. Normál városi furikázáskor, esetleg körversenyen elmegy, bár a korábbi részhez képest sokkal idegesítőbben ugrál az autó az úton és a kanyarvételre jóval érzékenyebb, mondjuk hogy rövid játék után meg lehet szokni. (Mire sikerül, végigviszed a karriert.) Viszont ami a driftnél előjön irányítás címszó alatt, hát az valami borzalmas. Eleve a kéziféket el kell felejteni, mert csak arra jó, hogy falhoz csapd a kocsi seggét, másra nem. Rendesen, lendületből szintén nem lehet csúsztatni, ugyanis teljesen kiszámíthatatlan, hogy adott sebesség és kanyarvétel mellett meglódul-e a vége vagy betapad. Ha meglódul, akkor rögtön vissza is tapad; ha betapad, akkor hirtelen mégis meglódul és végbemegy a concrete kiss, pont úgy, mint a tonihóvkban. Úgyhogy megkérdezném: látta ezt a játékmódot teszter egyáltalán? És ha igen: neki tetszett? Remélem a játékmagazinok cikkírói is emlékezni fognak erre az apróságra, amikor odafirkantják az értékeléshez a 90+ százalékot. Ugye?! Vagy majd odaírják, hogy ez is megszokható? (Egyébként tényleg megszokható. De addigra végigviszed a Carbont, a következő NFS-részt és talán a Duke Nukem Forevert is.)

Szóval nekem megintcsak nem az a bajom, hogy ilyen lett a Carbon. Mert a Carbon lehetne egy különálló játék. És akkor oda meg vissza lennék, hogy vannak még a világon autósjáték-fejlesztők az EA Canadán kívül is. De a Carbon egy nagy múltú játékszéria sokadik darabja. Így nem olyan finom. Viszont kvázi-addiktív: mire elkapna, már vége is. A karrier módban például két óra játék után már 20 százalék fölött jártam, pedig vagy egy órán át csak céltalanul mászkáltam meg az alkatrészeket nézegettem.