Most el kellene mesélnem nektek, hogy mivel telt el a hétvége jelentős része, csak már gyanítom, hogyha a mostani dolgokat előadom a maguk valójában, akkor azt fogjátok gondolni, hogy "ja, aha, Nfol már megint megetet minket valami hülye sztorival, lecsúszhat a hátamon", mégis muszáj lesz leírnom a dolgokat, egyrészt mert nincs más mondanivalóm, másrészt meg kurvára tanulságos és rávilágít az emberiség egyik legnagyobb problémájára, a telhetetlenségre is. Kocka, téglatest és egyéb térbeli alakzatokkal ellenszenvező kedves olvasók ezt a bejegyzést csukott szemmel, esetleg a képernyőnek hátat fordítva olvassák. Akkor kezdjük: így kell a hétvégét korrektül elcseszni.

Péntek este. Nfol nagy műveletre készül: mivel korábbi próbálkozásai során sehogyan sem sikerült otthoni számítógépén elérnie azt a kívánt állapotot, hogy mind a Windows, mind a Linux hajlandó legyen egymástól függetlenül és jól működni, most úgy gondolta, hogy a probléma megoldása abban rejtezik, hogy a problémát egyszerűen meg kell fordítani. Vagyis: nem a telepített Windows mellé fog Linuxot feltenni, hanem - és itt a trükk! - a telepített Linux mellé tesz Windowst. Mivel ez a procedúra magában hordozza a merevlemez teljes legyalulását, Nfol megkérdezi családtagjait, hogy van-e azon a gépen bármi olyan dolog, ami esetleg fontos és nincs meg máshol, majd szépen formázza a lemezt és feltelepíti rá a SuSe Linuxot, méghozzá ilyen partícionálással:

/dev/hda1 - /boot - 100 MB - reiser /dev/hda2 - kiterjesztett partíció /dev/hda3 - 10 GB - NTFS /dev/hda4 - 51 GB - FAT32 /dev/hda5 - SWAP - 760 MB /dev/hda6 - / - 6 GB - reiser /dev/hda7 - /home - 8 GB - reiser

Meg is volt, másfél órával később a Linux gond nélkül bootolt, Nfol örült. Ekkor olyan este tíz óra lehetett. Mivel a Linux alapból nem tudott mit kezdeni az Intel 537EP modemmel, internetelérés nincsen. Célszerűnek látszik most rögtön feltelepíteni a Windowst is, meglesz az hamar. XP telepítőlemez a meghajtóban, nyugodt újraindítás, számolódnak a bitek sorban, elindul a telepítés, majd egy óra elteltével az XP végérvényesen bebootol. Minden fontos dolgom egy másik merevlemezen van, beleteszem rackbe és felmásolom az egészet az 51 GB-os partícióra. Elgondolkozom kicsit azon, hogy a rackben lévő lemezről letöröljem-e a dolgokat, végül rajtahagyok mindent. Hülye pesszimista. Újabb óra elteltével felkerültek a programok és driverek, éjfél után már fel is cseszte az agyamat az üzenőfalon valaki.

Szombat reggel. Bekapcsolás után nem jelenik meg a GRUB rendszerválasztó képernyője, hanem rögtön az XP bootol. A SuSe telepítőjével el lehet indítani a Linuxot is, de ez bőven nem az a megoldás, amit szeretnék. A gond csupán annyi, hogy az XP telepítésekor az előbbi táblázatban /dev/hda3-mal jelölt partíció lett aktív, ezen van maga a Windows. Ha GRUB-ot akarok látni, akkor a /dev/hda1-et kell aktívvá tenni. Megtörténik a művelet. Reboot. Van GRUB. A Linuxot el lehet indítani. A Windowst nem. Elkezd ugyanis betöltődni, aztán a zászlós képernyő után nem talál valami autoch nevű akármit és újraindul az egész. Fantasztikus. Természetesen nem tudom újra aktívvá tenni a korábbi partíciót, mert nem jutok el addig a pontig a rendszerben. Ráadásul a javítókonzollal sem lehet semmit csinálni: hiába nyomom be a fixmbr, fixboot párost, az eredmény annyit, hogy már az XP telepítőlemeze sem bootol be(!). A Linux továbbra is működik, látszik alatta mindkét windowsos partícióm, de sokra nem megyek vele. Logos továbbra is minden tranzisztorával küzd a duálboot ellen. A gép legyőzött. Tenni nem tudok semmit, úgyis családi ebéd és egész délutános míting következik, addig sem gondolok erre az egészre.

Szombat este. Az általam ismert esetleges megoldások közül már egy sincs hátra. Az XP partícióját leformáztam, az adatpartíciót leformáztam - milyen jó, hogy a racken meghagytam mindent... Az XP telepítő így is süket. Jól jönne egy Knoppix LiveCD a maga partícionáló programjával, jól jönne, ha valami egyáltalán összejönne ma. Megakad a szemem az asztalon heverő lemezkupacból kilógó Partition Magic CD-jén. Fene tudja, hátha csinál valamit oprendszer nélkül is... Hát csinált! Elindult valami Caldera OS rendszer, aztán maga a Partition Magic egy egyszerű felületen. Nézzük csak, mit lehet itt csinálni: létrehoz, töröl. Untig elég. Minden megy a búsba, egy új szakasz az XP-nek és helló! Újabb két óra múlva ismét van egy vadonatúj Windows XP-m és ismét nincsen Linuxom. Hejj, de eredményesek vagyunk ma...

Azt hiszem, ennyi szarakodás után én többet nem is próbálok erre a gépre bármilyen másik rendszert felrakni, sőt, megkérem mondjuk WarPriestet, hogy ha valamikor véletlenül szóba kerülne efféle elgondolásom, legyen szíves abban a szent pillanatban gondoskodni arról, hogy valami nehéz és tompa tárgy találkozzék a homloklebenyemmel. Előre is köszönöm! :)