"Nem tudok mit mondani, egyszerűen nem tudok mit mondani... Ez szégyen! A magyar válogatott kikapott Máltától 2-1 arányban..." - ezeket a szavakat Léderer Ákos mondta ma este, amikor is az RTL Klub A szökés előtt leadta a Magyarország - Málta selejtező összefoglalóját. Pedig ő egy vidám srác, a vébé alatt is annyira lelkesen tudta megmagyarázni, hogy x csapat mennyire sz*rul játszott... Viszont most igaza van. Eléggé igaza van. Málta az elmúlt huszonöt évben nem győzött magyar csapat ellen, más válogatottak ellen is ritkán győznek, hát most sikerült nekik, ellenünk. Még ha egy fantasztikus játékot mutató, erős csapattal álltak volna ki, de nem, ők továbbra is csak egyszerű máltaiak. A magyar válogatott meg tele idegenlégiósokkal, aztán erre elég.

Egyszerűen nem igaz, hogy a szövetségi kapitány nem veszi észre, hogy ebben a kiírásban majdnem minden meccsen kaptunk egy hatalmas potyagólt, ami előtt Juhász Roland szokott butáskodni. Most is így volt: egy szem máltai csatár előreszaladt, két védő között elvitte úgy a lasztit, hogy még el is esett - persze hagyták felkelni kényelmesen -, kapufára lőtt, a lepattanót meg a teljesen üresen érkező társa bepöckölte a hálóba. Nagy nehezen összehoztunk egy saját gólt, Thorgelle buksiról tette kapuba a labdát, de utána arról szólt a meccs, hogy a máltai csatár - az az egy szem - állandóan meglépett és mindig az utolsó pillanatban sikerült szerelni. Kivéve egyszer, mert abból megint gólt lőttek. Erre aztán nem érkezett válasz, pedig a bíró szép nagyot hosszabbított a kedvünkért.

Pedig ez kötelező győzelem lett volna. Bozsik úr, kérdem tisztelettel: ezt most hogy...?