A cím láttán pár olvasónak biztosan felelevenedtek bizonyos Need For Speed Undergroundos emlékek, pedig most nem lesz szó erről a játékról. Mondjuk lehetne, mert bár éppen semmi kapcsolat nincsen jelen bejegyzés tartalma és az NFSU között, simán egybegabalyíthatnám a kettőt, úgyis nagy divat manapság egymástól különböző dolgokat összemosni, és itt nem a fehér és tarka zoknikra gondoltam. Persze akár gondolhatnék azokra is, nyilván izgalmas lenne.

Tegnap este rendezték a Magyarország - Törökország selejtezőt. Néztem. Néztem, és nem hittem el, hogy a magyar focisták tudnak olyan összeszedetten játszani, ahogy az első félidő első felében játszottak. Jó, persze el is fáradtak, mint állat, meg kaptak egy szép nagy potyagólt, aztán az erőnlét el is ment üdülni jó messzire, a második félidő olyan nyeszlettre sikeredett, hogy még. (Ez pedig egy igencsak végfokozatú jelző akar lenni nálam.) Beállították Kabát Pétert, aki néhány éve magyar gólkirály volt, most értelmes labdaérintése nem akadt. Gera is annyi mutatott, hogy szépeket esett, ha megrángatták. Thorgelle nem rúgdosott nagyon mellé, helyette mások nagyon mellérúgdostak néhányszor. Szerencse, hogy csak egy gólt kaptunk. Nem tudom, mi lesz így a válogatottal, lassan ott tartunk, hogy csak olyanokat tudunk legyőzni, akik mögöttünk vannak a ranglistán, ezek száma viszont egyre csökken. Szó nem volt tehát a török uralom miatti visszavágásról: ezek a törökök nem sokszázezren voltak, csak tizenegyen, az eredmény ugyanaz.

Reggel megnéztem a Japán Nagydíjat és nem igazán örültem a végén. Kár, hogy M. Schumacher kiesett: kíváncsi lettem volna, hogy Alonso utoléri-e és ha igen, akkor mit kezdenek a másikkal. Technikai sport, a technika bármikor becsődölhet, na de miért éppen ilyenkor? És éppen a Ferrari? Az a Ferrari, ami sosem romlik el? Alonso járhat hálaimát rebegni a templomba a következő két hétben, mert ezzel a mai győzelmével ott tart, hogy elég neki egy nyolcadik helyezés Brazíliában, és az is csak akkor kell, ha Schumacher elsőként ér célba. Minden egyéb esetben ő a világbajnok.

Utána voltam Kakukknál mindenféle dolgok okán, a hazaút tök jó volt, egyik lámpás kereszteződésen ötödik váltásra tudtam átmenni, mert mindenütt csak autó, busz, kamion, autó, busz, kamion, tolakodó robogós, autó, eltévedt gyalogos, lejáró CD és fülledtség. Ráadásul építik felénk az elkerülő utat, ennek örömére alaposan feltúrkálták az egész mindenséget, ahol felmarták az aszfaltot, ott remek kis öt centi magas függőleges útperemeket hagytak, ha tízzel megyek rá, leszakad a fél autó, ha öttel, belémjön a mögöttem vágtató ukrán mikrobusz, aztán még le sem tudom őket anyázni. Debrecen felé pedig volt alkalmam padkára húzódni egy "Sanyika" feliratú, rommá túnyolt Opel Astra elől-mellől - a szokásos dolgok: vasalódeszka a csomagtartóra hegesztve, körbe spoiler meg küszöb, színtelen burák mindenütt, peres gumi, racsing matrica, kályhacső, helyzetjelzővé barkácsolt indexlámpák, legalább 5 plusz lóerő, dehát a fíling... "Sanyika" valami okból kifolyólag nem vette figyelembe ama tényt, miszerint az autóúton középen lévő szaggatott fehér vonal nem a hiperűrugrás látványeleme, hanem elválasztó jelzés, és azt jelzi, hogy az útnak két sávja van. Ő lazán beelőzi az egész sort, látom, hogy jönnek szemben, húzódik vissza mögém, mondom hagyok neki helyet, kicsi gázfröccs, erre ő is odalép és megpróbál megelőzni, hogy elém soroljon vissza, de ehhez kevés a hely. Hárman voltunk egymás mellett az úton. Én a jobb padkán, a szembejövő a bal padkán, "Sanyika" meg középen. Szóval ez is felért egy k***aélettel.

És hát emberek: itt vagyunk a XXI. században, megélünk fantasztikus dolgokat, na de ilyet...! Kérem tisztelettel, lejárt a Vistám. Bejelentkezés során közölte, hogy activate now or die, én meg inkább activate, mint die, szóval eljutottunk oda, hogy aktiváljunk. Namost, aktiválni lehet egyrészt interneten - legkörülményesebb, mivel nincs net -, másrészt telefonon - nincs kedvem 8*6 darab számjegyet bediktálni az ügyfélszolgálatosnak vagy az automatának -, harmadrészt SMS-ben. Meg van adva egy mobilszám és annyi. Fogalmam nincsen, hogy mit kell csinálni, jobb híján beírom azt a sok számot és elküldöm SMS-ben. Alig fél perc múlva jön egy üzenet, hogy "Az Ön Vista aktivációs kódja: sok-sok szám". Begépelem, leokézom, gratulálnak. Azóta működik a Vista, már vagy tízszer kikaptam tőle sakkban a mai estén.

Amúgy meg ma lett kétéves a blog, már ha ma október nyolcadika van, és tényleg az van, tehát kétéves a blog, ennek örülünk nagyon csak nem látszik rajtunk annyira, mert éppen most jöttünk Steven Seagaltól, akihez érzelmeink fokozottabb kifejezésének elsajátítása okán járunk hetente kétszer. Jól haladunk, a mai foglalkozást követően már annyira profik lettünk, hogy a holnapi Valség és Nyau előadást arcizomrándítás nélkül tudjuk lera... lerega... le-re-a-gál-ni, akármelyik székére is ülünk majd a negyvenezer új lelátónak.