Szól a rádió. Mivel népszerű rádióadóról van szó, méghozzá arról, amelyiken "ismétlések és felesleges szöveg nélkül" megy a műsorfolyam az idők végezetéig, igaz ezt a mottót jó húszpercenként mondják el, szóval népszerű, és ennek megfelelően népszerű, aktuális slágereket kell adniuk, sokszor, mert erre van igény. Igény meg arra van, amit sokszor adnak, tehát gerjeszti magát a folyamat. És mivel a külföldi előadóknak nagyon bejött, hogy direkt nem tanulnak meg akcentus nélkül énekelni, most a magyar előadók is jól megtanulni látszanak ezt a trükköt, csakhogy ők nem a kiejtéssel, hanem a szöveggel próbálkoznak újat mutatni. Ez gyakran olyan jól sikerül, hogy a gyönyörű dalszövegben akkora magyartalanságokat hallani, hogy felmerül a kétség: vajon eredetileg is magyar szöveg volt ez?

Példaképpen álljon itt a Fiesta és Emilio közös felvétele, a Szeret a nő című, amelynek refrénje az alábbi:

Szeret a nő még, hidd el
Most is hozzád húz a szíve
Tele van ő még hittel
Hagyd hogy bízzon benned
Szeret a nő, de elege van már
Az átkozott szavakból
Még nem veszett minden el
Hagyd hogy ébredjen fel

Különösen az utolsó két sorra hívnám fel a figyelmet, amik nekem veszettül bántják a hallójáratomat és mindazt, ami azon belül elhelyezkedik, végül pedig az agyamat is bántja, mert nem igaz, hogy nem lehetett volna megcserélni az utolsó két szót, mikor úgy is rímelnek és semmivel nem tűnnek értelmetlenebbnek, de legalább magyarul lenne.

A mai bejegyzésben szintén külföldi még az az úriember, akinek a neve Stephen Colbert és ő Amerikában próbál humorizálni, most éppen az a legjobb poénja, hogy az épülő M0-ás hidat szeretné magáról elneveztetni, és ehhez igénybe veszi a nézők segítségét is. Ennek megfelelően a műsorában részletesen elmagyarázta, hogyan kell a magyar nyelvű oldalon buta embereknek őrá szavazni, és várt, majd kapott sokszázezer szavazatot, ezzel jelenleg első a listán, megelőzve a magyarok által nyomott Chuck Norrist és az általa csak asshole-nak nevezett Zrínyi Miklóst. Namost, egyrészt nem értem, mi a f*sz közük van azoknak az embereknek egy magyar hídhoz, talán ők sem találnák túl viccesnek, ha a lebontott World Trade Center helyére kerülő új épületnek valaki a Kulcsár Attila Pénzgazdálkodási Központ nevet akarná adni. Másrészt meg annak a hídnak leginkább azt a nevet kellene adni, hogy Elkészült-híd, vagy esetleg lehetne A nagy sóhaj hídja, mert amikor először megy rajta át az a párezer autós, akiknek így nem kell többé Budapesten keresztülmennie, bizonyosan felsóhajtanának mindannyian. Nyilván az említett humoristának nem lesz köze a névadáshoz, mivel a javaslatok közül egy megfelelően kvalifikált bizottság fog dönteni, és ezt azért csak nem nézik be, ugye?! A vonatkozó oldal erre található.

Találkoztam egy volt gimnáziumi osztálytársammal, akit az érettségi vacsora óta nem láttam, és aki azóta csak még szebb lett, viszont legalább annyira kedves lány most is, mint akkor. Persze erről egy áruházban kocsitologatás közben nem annyira egyszerű megbizonyosodni... Azt mondta, majd ír iWiW-en. Mindenesetre bővült az a képzeletbeli listám, amire azon ismerőseimet írom fel, akiknek a felsőoktatás valóban a mihamarabbi diplomaszerzésről szól és nem arról, hogy vajon most szerencsém lesz-e...

Most miért lett egyszerre rossz kedvem...? Jé, egy pizza! Amúgy meg megújítottam a Linkeket, Firefoxszal meg Operával lehet örülni.