Azért jó blogot írni, mert mindig olyan, amilyennek én akarom. Ha akarom, képes-poénos, ha akarom, mélyenszántó gondolatos, ha akarom, szerfelett áltudományos és ha akarom, megmondós. Napi publicisztika ez, csak nincsen mellette kihagyhatatlan hitelajánlat. (X)

A publicisztika mibenlétéről és jellemzőiről nem szeretnék beszélni, többek között azért sem, mert nem értek az ilyen irodalmi besorolásokhoz, úgyhogy maradok annál a megfogalmazásnál, amit Váncsa István használt: "A publicisztika olyan műfaj, amelyben a szerző leírja, aznap éppen kit utál és miért pont őt."

Én a mai napon éppen azt a drága jóembert utálom, aki miatt alig hat másik vezetőnek kellett kitalálnia, hogy miként kerüljék el a tömegkarambolt. Emberünkkel egyszerre indulunk el a lámpától a következő kereszteződés felé, ahol még nem váltott a lámpa, vagyis a négysávos út három sávjában járművek állnak, a negyedik sávban meg épphogy elindultak a balra kanyarodók. A fickó Renault Thaliájával a legkülső sávban gépészkedik, ahonnan csak jobbra lehet menni, persze sietne nagyon, ezért irányjelzőzés nélkül átvág a legbelső sávba, ahol éppen nincs senki, kövér gázzal felgyorsít és a sárgára váltó lámpára megmozduló középső sávokat balról beelőzve elszáguld egyenesen, hogy az üres úton ötvennel menjen a továbbiakban, mert ő nem szabálytalankodik, mint más parasztok, ugye. (Vagy csak kifogyott a nitró?) Rendőr természetesen ilyenkor sehol nincsen, ha nem számítana önbíráskodásnak, a következő lámpánál szerintem több jelentkező is lenne a fickó halálra gumibotozására. Zsubinak már említettem pár alkalommal, hogy ha tele lennék pénzzel, hamar vennék magamnak egy szép nagy mackózúzós bozótráccsal felszerelt terepjárót és ha valaki ilyesmi módon próbálna meg vagánykodni, azt gondolkodás nélkül megdöccenteném a ráccsal. Irányjelző nélkül váltott sávot, nem hagyott kellő távolságot, veszélyesen közlekedett: a felelősség az övé, és úgy hallottam, hogy egy laza százötvenezres hátsó lámpatest plusz hátsó lökhárító kicseréltetése viszonylag magas elgondolkodtató faktorral bír. A terepjáró meg vagányabbul fog kinézni az ütött-kopott ráccsal az elején. Mér’, a kopott farmer is divat...

Amúgy az is tetszett, hogy az M7-esen valakit 234 km/h-val fényképeztek le, pedig akkor már fékezett az illető. Hülye állat Suzukisok, kinyomják a szemét az egyhármasnak, ehh... :-|